"Hivatalosan is meghalt a magyar foci"

A 2012-es Eb-pályázat eredményhirdetése óta úgy özönlenek a szerkesztőségünkbe küldött levelek, hogy órák alatt sem tudtuk végigolvasni őket. Az ukrán-lengyel győzelem, illetve a szavazat nélkül maradt magyar kandidálás az érzelmek és magyarázatok széles skáláját váltotta ki olvasóinkból, rengeteg elkeseredett és hitetlenkedő hozzászólás érkezett, sokan viszont egyetértenek az UEFA döntésével. Nagy tábora van azoknak, akik a háttérben gazdasági érdekeket vagy korrupciót sejtenek, még többen a magyar futball színvonalát és a sportág vezetését kárhoztatják, mások a magyarok rossz mentalitásában vagy az ország súlytalanságában látják az okokat. Íme néhány a vélemények közül.

N. László egy képlettel jelentkezett: "Sajnálom, de ennek így kellett lennie. Magyar foci = 0; stadionok = 0; szállodák = 0; közlekedés = 0; futballerkölcs(?) = 0. A többiről nem beszélve.... Ennyi minden rendbehozatala 5 évbe nem fér bele. Ezt jól látták a döntéshozók."

B. Balázst letaglózta a döntés, de az addig vezető útban pozitívumokat is felfedezett: "Le vagyok sújtva! Az, hogy szavazat nélkül estünk el a rendezéstől, megalázó. Próbáltam objektíven nézni mindhárom pályázatot, az olasz kivételével mindegyik felvetéseken alapult. Tetszett, hogy az Eb-rendezésben mindenki (párthovatartozás nélkül) egyet értett, és ez nagy szó manapság. Az autópályákat, szállodákat és új, korszerű sportcentrumokat az Eb-től függetlenül is meg kell építeni, ez egy plusz hajtóerőt jelentett volna, egy célt."

Mckity a csalódottság mellett némi elégtételt is érez: "Egy részről sajnálom, hogy nem Magyarországon rendezik meg az eseményt, másfelől örülök annak, hogy sportvezetőink és politikusaink nem tudták megetetni Európa vezető sportágának nagyjait úgy, mint ahogy teszik azt velünk évtizedek óta."

H. Lajos receptje: "Mindenre Európától várunk megoldást. Először nekünk kell rendbe tenni a magyar focit, és akkor komolyan vesznek minket is. 2032-ben, ha ott leszünk a legjobb 4 között Európában számolni fognak velünk is. De ehhez a kupihoz Európa egyetlen sportvezetője se fogja a nevét adni, ezt csak itthon lehet következmények nélkül eladni."

Trekker indoklása: "Mi nem abba a régióba tartozunk, mint az ukránok; nem vagyunk feltörekvőek; nincs érdemleges piacunk; csak múltunk van, és nincs jövőnk..."

Hajduk a személycserékben látja a megoldást: "Itt az idő a távozásra uraim! Amíg ezek az emberek vezetik a magyar labdarúgást, semmi nem történik, de közülük senki nem érzi magát hibásnak."

Laurent Cartier szerint igazságos döntés született: "Örültem volna, ha ide adják a rendezést, de végül is reálisan nézve jogos a döntés. Az olaszok vereségében biztos voltam. Bundázók, rendőrgyilkosok, nem tudnak egy cseppet sem viselkedni. Sajnos, abban is biztos voltam, hogy mi sem rendezünk. A mi focink egy nulla, fényévekre vagyunk még a lengyelektől is, az ukránokról már nem is beszélve. Nekik vannak sztárjaik. Azt is lehetett tudni, hogy Platini úr nem véletlenül lett UEFA vezető, nagy szerepük volt a szavazáson az ukránoknak. Most ebből Platini valamit visszaadott nekik. Szégyen, hogy van egy stadionunk, amely régen 100 ezer férőhelyes volt, már viszont életveszélyes, jó ha 30 ezer ember befér. Nemrég láttam kívülről, belülről már nem is érdekel."

Ezt elbuktuk

Cs. Zsuzsanna rendkívül csalódott, mert "az ember újra és újra azt hiszi, hogy születhet igazi értékeken alapuló, igazságos döntés, aztán újra és újra rádöbben, hogy mindent az üzlet, a pénz és a kapcsolatok mozgatnak. (...) A pályázatot készítő csapatnak gratulálok, nincs szégyellni valójuk, ők mindent megtettek. A döntéshozók viszont egy darabig ne nézzenek tükörbe!"

Zs azonban egyetért Platiniékkal: "Jó döntés volt! Beleroskadt volna az állam, ha összejött volna, arról nem is beszélve, hogy a fociba rakott pénzt mintha az ablakon dobnánk ki."

Marker még órákkal az eredményhirdetés után sem hitte el: "Ez nem lehet igaz! Az lehetetlen hogy a lengyel-ukrán szövetség kapja meg az Eb rendezési jogát. Mindenki a magyar-horvát győzelmet várta, még a végső győztesek is a magyarokra tippeltek, és mégse. Én nem akarom a bizottságot bírálni, de ennek nem így kellet volna lennie. Ezt a magyaroknak kellet volna nyerniük."

Valaki megkönnyebbült: "Határtalanul örülök hogy nem mi nyertünk. Mert arra a sok sok százezer honfitársamra gondolok akiknek meg kellett volna fizetni az új utakat, stadionokat. A bevételből pedig, mint minden esetben, mi semmit nem láttunk volna."

Kata is hasonlóan látja a dolgokat: "Nagyon helyes döntés! Magyarországnak nincs kidobnivaló pénze? Vagy igen?"

Viktor a józan ész nevében szólt: "Azért gondoljunk csak bele, hogy mire használhatnánk az Eb után egy, a bajnokság miatt felfuttatott szállodát. (...) Arról nem is szólva, hogy a tervezett fejlesztések elsősorban Budapestre és a nagyobb városokra koncentrálódtak volna, így a vidék elmaradása még szignifikánsabbá válhatott volna."