Régi-új hősét ünnepli az Atalanta-tábor

A Serie B küzdelmeit megnyerő, és ezzel az élvonalba egy év távollét után visszajutott Atalanta tavaly nyáron két sztárigazolással terelte magát a figyelem középpontjába. Christian Vieri és Cristiano Doni közül előbbivel "árnyékra vetődött" az egyesület, a korábbi olasz válogatott középpályás azonban ismét élete formáját nyújtja - ez a szezon előtt Ivano Ruggeri klubelnök által kitűzött középmezőnybeli helytálláshoz elég, a nemzetközi porondra való kijutás lehetősége viszont már elúszott.

Miután a kék-feketék a bajnokság 20. fordulójában az Ascoli legyőzésével egészen a hatodik pozícióig verekedték fel magukat, egyáltalán nem tűnt lehetetlennek, hogy az Atalanta újonc létére kiharcol egy UEFA-kupás helyet a szezon végére, ami némileg felülmúlta volna a klubvezetés amúgy reális elvárásait.

Ezért is érthetetlen, hogy az ősszel az AC Milant is legyőzött csapat, amelyet Stefano Colantuono személyében az itáliai edzőtársadalom egyik legtehetségesebb tagja (mellesleg korábban első osztályú hátvéd) irányít, hogyan tudott azután a bizonyos győzelem után kilenc mérkőzésen át nyeretlen maradni...

A sorozat, amellyel az együttes pár hét alatt lerendezte nemzetközi szereplési esélyeit, csak múlt hétvégén, a Chievo Verona hazai legyőzésével szakadt meg, a régóta várt győztes gólt pedig éppen a házi góllövőlistát vezető Doni szerezte, büntetőből. Az ápilis elsején 34. születésnapját ünnepelt játékmesterrel, aki annak idején Japán ellen góllal mutatkozott be a válogatottban, majd a 2002-es világbajnokságon is szerepet kapott, 2001-ben a klub meglepetésre hetedik lett a Serie A-ban, és abból a csapatból rajta kívül egy másik középpályás, Massimo Donati is visszatért Bergamóba, korábbi sikerei helyszínére - miután egyikük sem tudta befutni azt a karriert, amit akkoriban jósoltak nekik.

Most viszont Colantuono mester igyekezett kihozni mindent a rá bízott játékosokból egyenként, és a csapatból általában is, ami egyelőre ahhoz elég, hogy az Atalanta stabilizálja helyét az első osztályban. Egy jó Vierivel persze másként alakulhattak volna a dolgok - de a robusztus csatárt a jelek szerint már sosem fogjuk jó formában futballozni látni.

Sebaj, vannak helyette mások, akik góljaikkal boldogítják a bergamói, valamint az egyetemes futballközösséget, itt van például a két sokat próbált támadó, Riccardo Zampagna és Nicola Ventola - akik azonban ketten együtt épp csak eggyel többször találtak a hálóba, mint a 12 gólos Doni. Ne kövessük el viszont az a klasszikus hibát, hogy csak az elöl szereplő, szükségképpen időről időre reflektorfénybe kerülő játékosokat méltatjuk, foglalkozzunk inkább a teljes állománnyal!

Donit többek között az ilyen látványos megmozdulásokért imádja a bergamói drukkerhad

Ez már csak azért is megéri, mert a Colantuono-brigád alig 20 főre tehető létszámával nagyon egységes, átlátható és kezelhető csapatot alkot, világos taktikával és elvitathatatlan erényekkel. A többnyire 4-4-1-1-es (a fantasista szerepkörében Donival), vagy két csatár alkalmazása esetén 4-3-1-2-es hadrendben futballozó együttesben ugyanis a fent említett, tapasztalt Serie A-menőkön kívül fontos szerep jut az eggyel fiatalabb korosztálynak is - amelyben már idegenlégiósok is feltűnnek.

Bergamóban pedig ebből a szempontból leginkább az argentin és a brazil nemzetiségű labdarúgókban bíznak, alapozva ezt a korábbi évtizedek tapasztalataira, amikor is Humberto Maschio és Claudio Caniggia, valamint Evair és Alemao igencsak méltónak bizonyultak a klub kék-fekete szerelésének viselésére.

A nagy elődök nyomába szegődve két-két, az említett országot képviselő futballista szerződött tavaly nyáron a csapathoz, és nem túlzás kijelenteni, hogy mind a négyen beváltak - a pálya két szélén bevethető brazilok, Adriano Ferreira Pinto és Adriano Pereira da Silva, valamint a fiatal argentin középpályás, Fernando Tissone is szerzett már gólt, csak a River Plate-től kikölcsönzött középhátvéd, Leonardo Talamonti bajnoki találata várat még magára (ami persze így első hallásra nem tartozik az "égő" kategóriába, de ha közbevetjük, hogy a bekk kollégája, Simone Loria már ötször volt eredményes, rögtön átértékelődnek az elvárásaink...).

A verhetőnek tűnő Torino otthonában mindenesetre a többiekkel együtt neki is lehetősége lesz javítani a mérlegén, és hogy még izgalmasabb legyen az élet, az Atleti d'Azzurri Italia arénában jövő hétvégén az AS Roma teszi tiszteletét - a kék-feketék legvehemensebb pártoló tagjai, a Curva Nord legénysége pedig bizonyára külön koreográfiával fogadja majd a fővárosi vendégeket.

www.global-soccer.hu