Angliában is megszerették a kozmopolita középpályást

Az angol válogatott 2006-os világbajnoki szereplésében nehéz lett volna bármiféle pozitívumot felfedezni, de egy haszna mindenképpen volt a háromoroszlánosok németországi teljesítményének: a brit szurkolók is felfedezték Owen Hargreavest. A Bayern München középpályása korábban nem volt túl népszerű a nemzeti csapat hívei körében, de a vébén ő volt az angolok egyik legjobbja, és őszi sérülését követően már kifejezetten hiányolták a válogatottból.

A nemzeti tizenegyben Sven-Göran Eriksson némi meglepetésre szintén alapemberként számolt vele, ennek megfelelően meghívta a 2002-es világbajnokságra is, ahol Hargreaves a 18-as mezszámot kapta. Végig is játszotta az első, svédek elleni csoportmeccset, de a második találkozón, Argentína ellen megsérült, le kellett cserélni, és a folytatásban már nem szerepelhetett, de a Bundesliga rajtjára felépült.

A 2002-2003-as idény közben ugyan végig sérülésekkel bajlódott, így "csak" 25 bajnokin szerepelt, ráadásul Hitzfeld többször is jobbhátvédként küldte pályára, mégis sikerült megszereznie pályafutása első gólját: a 18. fordulóban a Borussia Mönchengladbach ellen volt eredményes. Az idény végén pedig megint bajnoki címet és kupagyőzelmet ünnepelhetett, miközben a válogatottban is rendszeresen számítottak rá - azonban sem a szurkolók, sem az angol sajtó nem fogadta el őt teljesen.

Mivel sohasem élt Angliában, és teljesen már kulturális környezetben nőtt fel, mint a háromoroszlánosok többi focistája, a játékoskereten belül is nehezen lelt barátokra, és az sem könnyítette meg a helyzetét, hogy Eriksson csak ritkán számított rá abban a pozícióban, amelyben a legjobb teljesítményre képes: amikor nem csere volt a nemzeti csapatban, akkor leginkább a jobbhátvéd posztján lépett pályára.

Küzdenie kellett az angol szurkolók megbecsüléséért

A 2004-es Európa-bajnokságon három összecsapáson szerepelt, de mindannyiszor alkalommal csak csere volt, igaz, a portugálok elleni tizenegyespárbajban értékesítette a maga büntetőjét. A brit bulvárlapok amolyan Eriksson-kedvencnek állították be, a szurkolók pedig, mivel nem látták hétről hétre játszani őt, azt gondolták, hogy erre a szerepkörre a Premier League-ben szereplő bármelyik játékos is alkalmas lenne.