Angliában is megszerették a kozmopolita középpályást

Az angol válogatott 2006-os világbajnoki szereplésében nehéz lett volna bármiféle pozitívumot felfedezni, de egy haszna mindenképpen volt a háromoroszlánosok németországi teljesítményének: a brit szurkolók is felfedezték Owen Hargreavest. A Bayern München középpályása korábban nem volt túl népszerű a nemzeti csapat hívei körében, de a vébén ő volt az angolok egyik legjobbja, és őszi sérülését követően már kifejezetten hiányolták a válogatottból.

Hargreaves tehát mindössze 16 esztendős volt, amikor a Bayern München játékosa lett, és ennek megfelelően a klub korosztályos csapataiban futballozott, igaz, rendszerint mindig idősebbek között: 17 évesen már az U19-es gárdában szerepelt, és 1998-ban ezzel az együttessel be is jutott a német bajnokság döntőjébe. A fináléban a Borussia Dortmund volt az ellenfél, és a Bayern végül, ha tizenegyesekkel is, de elbukta a döntőt - de így is ez volt Hargreaves első komolyabb sikere Németországban. A Bayern München ificsapata egyébként meglehetősen nemzetközi volt Hargreaves érkezésekor, az angol középpályás a svéd Nils-Eric Johanssonnal és Stefan Magnussonnal, a bosnyák Zvjezdan Misimoviccsal, a zambiai Andrew Sinakával és a francia Alou Diarrával játszhatott együtt - Magnusson kivételével mindegyikük válogatott lett.

A következő évben már a tartalékcsapatban kergethette a labdát, és a 2000-2001-es pontvadászatot is ott kezdte el, de akkor már az első csapat mestere, Ottmar Hitzfeld is felfigyelt rá. Így történhetett meg, hogy július 30-án a Regionalliga, azaz a harmadosztály első fordulójában végig a pályán volt a VfR Mannheim ellen, két nappal később pedig a ligakupa döntőjében a felnőttek között is bemutatkozhatott, a 78. percben cserélték be Michael Tarnat helyére.

Hargreavesnak abban az időben azt is el kellett döntenie, hogy melyik országot akarja képviselni válogatottként, hiszen akár hat nemzet címeres mezét is felvehette volna. Rendelkezett kanadai és brit állampolgársággal is (márpedig utóbbi alapján az angol, a skót, az északír és a walesi szövetség is meghívhatta volna), sőt, mivel az idő tájt már három éve Németországban élt, akár a DFB is számíthatott volna szolgálataira. Elsőként a walesiek eszméltek, és meghívót küldtek neki, de akkor az angolok is észbe kaptak, és az U21-es nemzeti csapat mestere, Howard Wilkinson meghívta a 2000 augusztusi, Grúzia elleni mérkőzésre. A játékos ezt el is fogadta, eldöntve ezzel, hogy a jövőben Anglia színeiben fog futballozni.