Signoritól Natorovig - a magyar foci légiósai

A magyar futball egyik legnagyobb és legjellemzőbb ellentmondása, hogy míg szakembereink évek óta egyöntetűen hitet tesznek a hazai fiatalok szerepeltetése mellett, az átigazolási időszakokban ennek ellenére sokszor követhetetlenül töltik fel a csapatok kereteit ugyancsak vegyes minőséget képviselő külföldi játékosokkal. Az idegenlégiósok jelenléte persze a világ legtöbb helyén természetesnek számít, szerződtetésükre normális esetben olyankor kerül sor, ha képesek valami pluszt adni az adott csapat játékához. A messziről jött ember aztán nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményeket, mint ahogy a hazánkban a kilencvenes évektől fogva megfordult több száz vendégmunkás között is akadtak jó futballisták és egészen elképesztő melléfogások is. Nosztalgia-összeállításunkban a teljesség igénye nélkül megemlékezünk légiósaink legjaváról, csakúgy, mint a legérthetetlenebb tranzakciókról az internetről igazolt védőtől a karikalábú csatáron át a csomagban vásárolt különítményekig.

Az uruguayi válogatott Washington "Coco" Aires 1990-ben Libertadores-kupa döntőt játszott a Barcelona Sporting Club színeiben, hogy aztán a Volánban és a Honvédban is megmutassa magát. Az egykori szovjet nemzeti tizenegyben is szerepelt, közel negyvenéves Viktor Gracsov gyakran nagypapa külsejét meghazudtolva brillírozott a BVSC-ben és Debrecenben - többek között egy román gépészmérnökkel, Liviu Goiannal - bajnoki bronzhoz segítve a hajdúságiakat '95-ben.

Debrecenben amúgy is szinte mindig kiváló érzékkel vásároltak légióst, a házi góllövőlistát az 1997-98-as szezontól számítva mindössze egyszer nyerte hazai játékos, Bajzát Péter 2004-ben. Rajta kívül sorrendben Nicolae Ilea (15, illetve 17 góllal), az azóta honosított és a magyar válogatottban is bemutatkozott Kerekes Zsombor (8, 19), Vladimir Nenadic (11), Marius Sumudica (16), Igor Bogdanovic (14), illetve az előző szezonban Ibrahim Sidibe (15) volt a leggólerősebb.

Kerekesen kívül légiósként kezdte Magyarországon Vasile Miriuta is, aki néhány jó szezon és négy élvonalbeli csapat (Győr, Fehérvár, Újpest, Ferencváros) után 32 évesen mutatkozhatott be a magyar nemzeti csapatban, 9 meccsen egy gólt szerzett. A Debrecen (korábban az MTK és a Ferencváros) brazilja, Leandro is magyar lett immár, időről időre előforduló beválogatásához elsősorban az az adottsága vezet, hogy a bal lába a jobb.

Vasiléből Laci lett

Robert WarzychaRichard Niederbacher

Két ellentmondásos szezont töltött az Üllői úton a szlovák válogatott Pinte Attila, az első idényében többek között az ő vezérletével lett bajnok Fradi, a második év azonban jóval gyengébben alakult, így 2002 nyarán a nem a legjobb hangulatban állt tovább Görögországba. A 39-szeres szlovák válogatott Marek Penksa a Dunaferr mellett szintén játszott a zöld-fehéreknél, a szlovén Adem Kapic és a szerb Dragan Vukmir pedig FTC-ből kapott meghívót. Robert Vagner kétszer szerepelt a cseh válogatottban, megjárta az Újpestet és a Ferencvárost is, néhány jó meccse mindkét helyen volt.

Ki gondolta volna, hogy az egykori a BVSC-s Mihails Zemlinskis előbb lesz ott világversenyen, mint magyar csapattársai? Márpedig így történt: a sokszoros válogatott védő a selejtezőben a Gellei-csapatot legyőző és megelőző lett együttes tagjaként kvalifikálta magát a 2004-es Eb-re. Rolands Bulders már nem vitte ilyen sokra a legjobb lettek között, de a Stadler FC-ben azért megállta helyét, elsősorban két méter feletti magasságának köszönhetően.

Juhár helyett Zemlinskisnek jutott Van Nistelrooy az Eb-n

Kiváló játékos volt Ioan Adrian Zare is, a Siófok és a Pécs középhátvédje 10-szeres válogatottként érkezett Magyarországra. A román védő 1984-ben stabil tagja volt a Mircea Lucescu irányította nemzeti csapatnak, együtt szerepelt például Bölönivel, Lacatussal, Hagival...

A nyíregyházi kapus, Danco Celeski talán az egyik legjobb külföldi hálóőr volt a honi bajnokságban, 1994-96 között ő számított az elsőszámú macedón kapusnak a válogatottban.

Emlékezzünk meg a BKV és az MTK együttesében is megfordult, magyarországi pályafutását a Vasas színeiben kezdő, kőkemény védőről, a kameruni válogatott Jessyről, aki Belgiumban Justice Djeumen Sandjon művésznéven futott, és annak idején nem kis feltűnést keltett az edzéseken, amikor nagyobb harci kedvre hergelve magát a kapufát fejelgette kobakjával (mi több, egykori játékostársai állítják, hogy egyszer fogadásból egy biliárdgolyót is messzire elfelejt). Két évvel ezelőtt majdnem visszatért Magyarországra, az Újpest tesztelte.