A brazil válogatott nem csak felnőtt szinten, hanem a különböző korosztályos viadalokon is jól szokott szerepelni. Az U20-as selecao legutóbb 2003-ban lett világbajnok, azonban lehet, hogy ezt az aranyérmet utólag elveszíti a csapat, ugyanis egyik focistájáról, Carlos Albertóról kiderült, hogy öt évvel idősebb annál, mint eddig gondolták - azaz 25 esztendősen futballozott a húszévesek között.
A 2003-as junior világbajnokságon a brazilok a csoportmérkőzések során még nem brillíroztak (Ausztráliától például vereséget szenvedtek), majd az egyenes kieséses szakaszban csak hosszabbításban győzték le Szlovákiát, a folytatásban azonban Japánt lemosták a pályáról, az elődöntőben a nagy rivális Argentínát búcsúztatták, hogy a döntőben a másik favorit spanyolok ellen is nyerjenek.
Összességében tehát megérdemelten gyűjtötték be az aranyérmet, és az együttesben olyan, ma már Európában légióskodó labdarúgók játszottak, mint Daniel Alves és Adriano Correai (mindketten Sevilla FC), Daniel Carvalho és Dudu Cearense (egyaránt CSZKA Moszkva), Kléber (Dinamo Kijev) vagy az a Nilmar, aki jelenleg ugyan otthon focizik a Corinthiansban, de nemrégen még az Olympique Lyon játékosa volt.
A csapatban a védekező középpályás posztján alapembernek számított az akkor a Figuirensében szereplő Carlos Alberto de Oliveira Júnior, művésznevén Carlos Alberto, akiről mindenki úgy tudta, hogy 1983. január 24-én látta meg a napvilágot. A játékos azóta ugyan nem futott be olyan nagy karriert, mint akkor jósolták neki, de a Figuirensében rendszeresen szerepelt a brazil élvonalban, és hogy nem játszott rosszul, azt jól bizonyítja, hogy a minap a listavezető, és a bajnokságot szinte biztosan megnyerő Sao Paulo FC jelentkezett be érte.
A tavalyi klubvilágbajnok le is igazolta volna a középpályást, azonban a hivatalos iratok elkészítése közben probléma akadt, és egyszer csak kiderült: Carlos Alberto öt évvel idősebb, mint eddig gondolták róla. A "fiatalítás" 2000-ben történt, amikor a focista a Caixas nevű egyesületbe szerződött: egy 17 esztendős ifjoncnak alighanem könnyebben ajánlottak kontraktust, mint egy 22 évesnek, így Carlos Alberto hamis iratokat szerzett, amelyekben nem eredeti születési dátuma, azaz 1978. január 5. szerepelt, hanem 1983. január 24. Innentől már minden könnyedén ment, a "fiatal" középpályás gyorsan lépett előre a ranglétrán, és még a korosztályos válogatottba is bekerült - holott öt évvel idősebb volt a többi csapattagnál...
Carlos Alberto ugyan a spanyolok elleni fináléban eltiltás miatt nem játszhatott, de ennek ellenére az akkori hispán szövetségi kapitány, José Ufarte (aki jelenleg a nagyválogatott pályaedzőjeként tevékenykedik Luis Aragonés mellett) az esetről tudomást szerezve kijelentette: szerinte az aranyérmet el kellene venni a braziloktól, és - mily meglepő - a spanyoloknak kellene adni.
A brazil szövetségi azonban mossa kezeit, és a CBF elnökének, Ricardo Teixeirának az érvelése is érthető: "Miből kellett volna gondolnunk, hogy a brazil állami szervek által hitelesnek elfogadott iratok hamisak?" - nyilatkozta a presidente, amiben van valami, de Teixeirának arról sem szabad elfeledkeznie, hogy a születési dátum meghamisítása nem is olyan ritka eset Brazíliában.
A legismertebb eset az Olaszországban légióskodó Lucianóé - aki eleinte Eriberto néven szerepelt a Serie A-ban, és nagy szerepe volt a Chievo Verona remeklésében a 2001-2002-es idényben. Még a válogatottba való meghívása is felmerült, azonban 2002 nyarán a focista drámai bejelentéssel állt elő: a brazil játékos egy nyilatkozatban bevallotta, hogy évek óta hamis személyi okmányokkal rendelkezik. Mint elmondta, nem Eriberto da Conceicaónak hívják, hanem Luciano Siqueirának, valamint már régen elmúlt 23 éves, hiszen nem 1979-ben, hanem 1975-ben jött a világra. A játékos felesége biztatására hozta nyilvánosságra a csalást, amiért fél évre eltiltották, és bár azóta is az olasz élvonalban futballozik, karrierje jelentősen visszaesett.
A brazil bajnokságban is több hasonló esemény akadt az elmúlt évtizedben: az első a japán származású Sandro Hiroshi volt, még a kilencvenes évek végén (ő jelenleg a koreau Chunnam Dragons labdarúgója), de az évek óta Japánban légióskodó Rodrigo Gral, a középpályás Anaílson, valamint a hátvéd Henrique és Bell is hasonló módon próbálta elősegíteni karrierjét. Brazíliában már külön szó is van a jelenségre, az ilyen focistákat "gatónak", azaz "macskának" nevezik - talán azért, mert nekik kilenc életük is van...