Az Európai Labdarúgó Szövetség nyilvánosságra hozta a Bajnokok Ligája-selejtező 3. körének pénteki sorsolására elkészített kiemelési listát. Ha a szerdán este 3-0-s előnyt szerzett Debreceni VSC-AVE Ásványvíz túljut a Hajduk Spliten, akkor sztárcsapatok ellen szerepelhet. Supka Attila gárdája továbbjutás esetén nem lesz kiemelt.
Dombi Tibor élete egyik legnagyszerűbb játékát nyújtotta szerda este az Oláh Gábor utcai stadionban a Hajduk Split ellen 3-0-ra megnyert labdarúgó Bajnokok Ligája-selejtezőn. A 35-szörös válogatott, 31 éves jobbszélső adott egy gólpasszt, akkor ment el a jobb oldalon, amikor akart, s minden beadása csapattárshoz szállt. A két gólt fejelő Igor Bogdanoviccsal, a másik ékkel, Kerekes Zsomborral, továbbá a baloldalt uraló Halmosi Péterrel és Szatmári Csabával, illetve a remekül irányító Sándor Tamással együtt kiemelkedett a mezőnyből.
"Tényleg semmi különös nem történt a felkészülés során, semmi sem vetítette előre a nagyszerű játékot és a még nagyszerűbb eredményt. Ugyanúgy készültünk, mint mindig, tudtuk, nem szabad siettetnünk a gólszerzést, s ha mindent a megbeszélteknek megfelelően csinálunk, akkor az eredmény sem marad el. Talán ezt hívják úgy, hogy rutin" - elmélkedett a magyar futball utóbbi éveinek talán legszebb, legértékesebb diadala után a szurkolók körében roppant népszerű "Kicsi", vagyis Dombi Tibor.
- Tudatos volt, hogy az első tíz-tizenöt percben átengedték a kezdeményezést a Splitnek?
- Dehogy engedtük, csakhogy a horvátok fiatalos hévvel nekünk estek, nyilván azt hitték, majd lenyelnek keresztbe. Aztán Bogdanovic, majd Kerekes remek lövése ráébresztette őket: jobb lesz vigyázni. S ettől kezdve szinte magától átkerült a kezdeményezés a mi kezünkbe.
- Említette a fiatalos lendületet. A DVSC kulcsjátékosai mind túljárnak a harmincon, az ellenfélnél viszont a "sztárok" alig múltak el húsz évesek. A jelek szerint a magasabb átlagéletkor nem volt hátrány.
- Az ilyen mérkőzéseken rengeteget jelent a rutin. Mielőtt kifutottunk a pályára, arról beszélgettem Sándor Tamással, hogy a vendégeknél alig van olyan játékos, akinek nem 198-cal kezdődik a születési évszáma. Nálunk meg úgyszólván mindenki harminc körüli, vagy azon is túl van. Ennek talán csak az utolsó húsz percben volt meg a hatása, amikor valóban elfáradtunk - részben az óriási hőségtől, részben a magunk által diktált iramtól -, de helyzetet ekkor sem tudtak kialakítani a horvátok.
- Mennyiben jelentett meglepetést önnek a mérkőzést?
- Meglepett a horvátok gyenge teljesítménye. Többet vártam tőlük, mint ahogy nyilvánvalóan ők meg kevesebbet vártak tőlünk. De azt kívánom, soha ne érjen kellemetlenebb csalódás.
- Hogyan jellemezné a Split játékát?
- Őszinte futballt játszott az ellenfél, zavartalanul hozhattuk fel a labdát a széleken, még véletlenül sem "kettőztek", ahogy azt a hazai bajnokikon megszoktuk, azaz legfeljebb egy ellenféllel találtam magam szembe, sohasem kettővel. Azt hitték, egy az egyben le tudnak focizni bennünket a pályáról. Meglehet, furcsa, amit most mondok: a nemzetközi mérkőzések bizonyos szempontból könnyebbek, mint a hazai bajnoki összecsapások. Itthon már nagyon ismernek minket az ellenfelek, túlbiztosítják a védekezést, a külföldi csapatok azonban nem tudják, mit is akarnak játszani ellenünk.
- Elégedett a 3-0-val?
- Hogyne lennék elégedett! Bár hozzáteszem, talán túlzottan óvatosak voltunk. Ha nem az van ráírva az ellenfél mezének hátára, hogy Hajduk, hanem az, hogy, mondjuk - elnézést a csabaiaktól - Békéscsaba, akkor talán egy hatost is rúghattunk volna ezen az estén.
- Hová helyezi ezt a mérkőzést másfél évtizedes élvonalbeli pályafutása sikerei között?
- Mindenképpen az első tízbe, de talán inkább az első ötbe. Szerencsére akadt jónéhány emlékezetes meccsem. Például az atlantai olimpiai selejtezők, néhány frankfurti, utrechti találkozó. S több debreceni rangadó.
- Hogyan mulatott a meccs után?
- Sehogy. Itt volt három utrechti haverom, velük megittam két sört a VIP-ben, aztán hazamentem lefeküdni, mert csütörtökön reggel már edzést tartottunk. Ha viszont a visszavágón kivívjuk a továbbjutást, ígérem, egy kicsit majd kirúgunk a hámból.
Ch. Gáll András
[origo]