A tradicionális egyesület az elmúlt években meglehetősen messze állt azon sikerek megismétlésétől, amelyeket a klub fénykorában elért, de tavaly nyáron mindenki abban bízott Mönchengladbachban, hogy hamarosan újból eljön a "Kánaán".
Elkészült az új stadion, a Borussia Park, a szurkolók rekordszámú bérletet vásároltak, és papíron az erősítés sem sikerült rosszul: minden adott volt, hogy az együttes végre ismét a tabella első felében végezzen.
Ehhez képest a vezetőedzőt, Holger Fachot már a tizedik fordulót követően menesztették, és utódjával, a holland Dick Advocaattal sem javult a helyzet. Pedig a németalföldi mester minden segítséget megkapott a sportigazgatótól, Christian Hochstättertől. Az egykori védő teljesítette a szakember kívánságait, és ennek megfelelően hét új labdarúgó érkezett az egyesülethez a télen, csupa válogatott focista: köztük a belga Bernd Thijs, Filip Daems és Wesley Sonck, az ausztrál Craig Moore és az amerikai Kasey Keller. Mindhiába, az eredmények ugyanis továbbra sem javultak, sőt a csapat még hátrébb csúszott a táblázaton, mint korábban.
Ezzel együtt is meglepetést okozott, amikor áprilisban, öt fordulóval a zárás előtt Advocaat lemondott a posztjáról. Igaz, a csapat akkor különösen rosszul állt, csak egy pont választotta el a kiesési zónától, de a szurkolók úgy értelmezték a cselekedetet, hogy a holland tréner menekül a süllyedő hajóról - igaz, így viszont nem kellett végkielégítést fizetni neki. A nagy megmentő a már az ősszel is beugrott Horst Köppel lett, aki Fach távozása után, de Advocaat érkezése előtt egy mérkőzésen már irányította a csapatot, és vezérletével a Borussia 2-1-re legyőzte a Bayern Münchent.
Köppel másodjára sem okozott csalódást, az utolsó öt összecsapásából csak egyet veszített el a gárda (igaz, a zárófordulóban egy 5-1-es vereségbe szaladt bele Leverkusenben), és így végül 15. helyen zárt. Ez elég volt az elnökségnek ahhoz, hogy a tréner megbízását ideiglenes státusból véglegesítse: az 57 esztendős szakember utoljára 1992-ben dolgozott tartósan az élvonalban, akkor a Fortuna Düsseldorfot irányította.
Ezzel azonban nem merült ki a nagytakarítás, hiszen Advocaatnak még a nyomát is ki szerették volna törölni a klub történetéből, és ennek a sportigazgató, Hochstätter is áldozatául esett. Ő ráadásul a focisták egy részével is konfliktusba keveredett, a brazil bekket, Marcelo Pletschet például azzal vádolta meg, hogy szándékosan nem szerelte az ellenfél csatárát, mire a focista kijelentette, hogy hitelrontásért beperli a sportvezetőt.
A Borussia ezt nem várta meg, mindkettejükkel szerződést bontott, és az új sportigazgató pedig a korábban éveken keresztül a VfL Wolfsburgnál tevékenykedett Peter Pander lett. A játékoskeretből a szlovák Igor Demo, valamint az Advocaat-szerzemények közül Moore máris távozott, de a mönchengladbachiak szerződést bontottak még Lawrence Aidooval, Joris van Houttal, Nico van Kerckhovennel, Markus Hausweielerrel és Bernd Korzynietzcel - a bő 32-es keretet ugyanis mindenképpen szűkíteni kellett.
A klub persze azért az erősítésekre is gondolt, és érdekes módon eddig az összes új szerzemény a hátsó alakzatba érkezett. Az FC Schalke 04 holland focistája, Nils Oude Kamphuis pénzmozgás nélkül szerződött a 'Gladbachhoz, lévén a gelsenkirchenieknél lejárt a szerződése, és a zöld-feketék ugyanígy szerezték meg a portugál Académica Coimbra futballistáját, José Antonio dos Santost, művésznevén Zé Antoniót. Az talán egy kicsit túlzás, amit Pander nyilatkozott róla (jelesül hogy Zé Antonio évek óta a portugál liga egyik legjobb védője), de kétségtelen, hogy már közel 150 élvonalbeli bajnoki van a háta mögött.
Sokkal ismertebb név a dán Kaspar Bögelundé, akiért már fizetnie kellett a klubnak, a PSV Eindhoven ugyanis csak egymillió euróért volt hajlandó megválni a válogatott jobbhátvédtől. Nem ő azonban az egyetlen dán futballista, aki a Borussia Parkban kötött ki, hiszen Köppel még mindenképpen szerette volna a Norwich City védőjét, Thomas Helveget is szerződtetni.
A rutinos futballistának nem sok kedve volt ahhoz, hogy a Kanárikkal az angol másodosztályban szerepeljen, így csak az volt a kérdés, hogy a Norwich mennyit enged az első körben kért félmillió eurós vételárból - mert a Borussia vezetői ezt azért kicsit soknak tartották. A németek végül kétszázezer eurót fizettek a játékosért.