1999-2000: finn és belga kiesés magyar szereplőkkel

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottságszám elérése után szerződhetett profiklubba az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején útra keltek, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

A topligák közül továbbra is a Bundesliga számított a "magyar" bajnokságnak, sőt, a német élvonalban az előző idényhez képest tovább nőtt honfitársaink létszáma: az 1999-2000-es pontvadászatban összesen nyolc magyar focista szerepelt a germán első osztályban.

Az egyik új név az újonc SSV Ulm védője, Bódog Tamás volt, aki akkor már évek óta a Duna-parti klubban focizott, és a csapattal két év alatt jutott fel az amatőrök közül az elitbe. A hátvéd a bajnokság kezdetén alapembernek számított az ulmiaknál, majd egy sérülés miatt heteken keresztül hiányzott. Visszatérése nem sikerült rosszul: kihagyása után a 15. fordulóban, az 1. FC Kaiserslautern ellen játszott először, és rögtön gólt is szerzett, igaz, utána a saját kapujába is betalált - szerencséjére az Ulm végül 3-1-re diadalmaskodott.

Bódog később is rendszeresen ott volt a kezdők között, azon az emlékezetes 90 percen is szerepelt, amelyen a gárda hazai pályán 9-1-es vereséget szenvedett a Bayer Leverkusentől: a magyar védőt a szünetben 0-4-es állásnál cserélték le. A klub végül nem tudott megkapaszkodni az élvonalban, és a 16., kiesést jelentő helyen végzett.

Az FC Schalke 04-ben két honfitársunk is bemutatkozott ebben a szezonban: Hajnal Tamás és Szollár Krisztián pár évvel korábban, még ifistaként került ki Gelsenkirchenbe, és ebben a szezonban is az amatőrgárdához tartoztak, de néhány alkalommal felkerültek a felnőttek közé.

Kettejük közül Hajnal kapott több lehetőséget: ő a 13. játéknapon, az SSV Ulm ellen mutatkozott be az élvonalban Jirí Nemec cseréjeként, és a bajnokság során további hat alkalommal cserélték be, köztük például a Bayern München ellen is. A leghosszabb időt az Ulm elleni visszavágón töltötte a pályán, akkor 33 percen keresztül futballozhatott. Szollár csak az utolsó fordulóban állt be, a Hansa Rostock elleni találkozón Marco van Hoogdalem helyére küldték be az utolsó negyedórára.

Újonc volt a Bundesligában Dombi Tibor is, akit az Eintracht Frankfurt 150 ezer márkáért vett meg a Debrecentől. A szélvészgyors szélső az első fordulóban a szünetben állt be, és pár perccel később tizenegyest harcolt ki, kezdőként pedig először a harmadik fordulóban szerepelt a csapatban. Játszott azon az emlékezetes, Bayern München elleni meccsen is, amelyen a bajorok mindkét hálóőre megsérült, így Michael Tarnatnak kellett beállnia a kapuba. Dombi az őszi szezon során mindössze két találkozóról hiányzott, bár csak hat alkalommal volt kezdő. A téli szünetben aztán edzőcsere történt a klubnál, Jörg Berger helyét Felix Magath foglalta el, és a kőkemény edzéseiről közismert trénernél Dombi egyetlen találkozón sem kapott lehetőséget.

A "régiek" közül Hrutka János játszotta a legkevesebbet: a védő még a bajnokság elején átadólistára került, vagyis megfelelő ajánlat esetén elvihették volna, de senki sem tartott igényt a szolgálataira. Így aztán az 1. FC Kaiserslautern tartalékjai között játszott, és csak a pontvadászat végén került fel az első csapathoz: a 32. játéknapon az SSV Ulm ellen az utolsó négy percre cserélték be, majd még egy találkozón szerepelhetett.

A legtöbb találkozón a Bundesliga magyarjai közül Lisztes Krisztián szerepelt, aki összesen 29 alkalommal lépett pályára, és a német sajtóban is sokat cikkeztek róla, elsősorban Kraszimir Balakovval kapcsolatban. A VfB Stuttgart háza táján ugyanis ekkor is az volt a fő kérdés, hogy a magyar, vagy a bolgár játékmester irányítson, és bár a tréner, Ralf Rangnick inkább Lisztesnek adott volna bizalmat, a vezetőség és a szurkolók részéről nagy nyomás nehezedett rá azért, hogy Balakov kezdjen. Lisztes végül is nem nyújtott rossz teljesítményt, 23 alkalommal volt kezdő, és négy gólt szerzett, amelyek közül a legemlékezetesebb a Bayern München elleni találat volt.

Ami a Hertha BSC-ti illeti, a bajnokságnak nagy reményekkel nekivágott berlinieknél a szezon elején Király Gábor és Dárdai Pál is kezdő volt, mindketten főszerepet játszottak a gárda Bajnokok Ligája-menetelésében, de a középpályás később kiszorult a csapatból, és végül mindössze 15 találkozón vetették be, amelyeken egy gólt ért el. Király végig az első számú kapus maradt, de egy sérülés miatt neki is ki kellett hagynia pár találkozót, így összességében 27 összecsapáson állt a kapuban.