A France Football immár hagyományosan közzéteszi azon ötven játékos listáját, akiket érdemesnek tart a legjobb Európában futballozó játékosnak járó díjra, az Aranylabdára. A trófea győztesét december 14-én hirdetik ki, addig is szeretnénk bemutatni az ötven jelöltet, némi esélylatolgatással fűszerezve.
Szülővárosának csapatában, a Kavalában kezdte pályafutását, már az 1988-89-es idényben az élvonalban futballozott. Egészen 1992-ig itt kergette a labdát, ekkor szezon közben szerződött a PAOK Szalonikihez, ahol azonnal közönségkedvenc lett kompromisszumot nem ismerű játékstílusa miatt. A válogatottban 1994 szeptemberében mutatkozott be Feröer ellen, és hamarosan a nemzeti tizenegyből is kihagyhatatlan lett.
Külföldön is felfigyeltek rá, az angol Leicester City 1997-ben 1,2 millió fontot fizetett ki érte. Három szezont töltött el a Premier League-ben, mindegyik idényben egy gólt ért el, és kétszer is elhódította a Ligakupát. 2000-ben tért vissza Görögországba, azonban nem a PAOK-hoz, hanem az AEK Athénhez, amelyben három év alatt mindössze négy bajnokiról hiányzott. Pedig 2001 májusában egyik doppingtesztje pozitív eredményt hozott, ám nem kapott eltiltást, mivel a görög szövetség állítása szerint szervezete alaphelyzetben magas tesztoszteron-szinttel rendelkezik...
Felmentését minden bizonnyal az is elősegítette, hogy ekkor már a válogatott csapatkapitányának számított. Tavasszal nem sok minden történt vele: ugyan alapember volt az AEK Athén együttesében, ám az athéni gárda fennállása egyik legnagyobb krízisét érte meg (elsősorban anyagi okokból), és így végül csak negyedik helyen végzett a bajnokságban, ami nagy kudarcnak számított. Zagorakisz természetesen végigjátszotta az idényt, és szokásához híven egyetlen gólt sem szerzett, de vezéregyénisége volt a csapatnak.
A nyári Európa-bajnokságra a görög válogatott csapatkapitányaként utazhatott, és kevesen gondolták volna, hogy a kontinensviadal élete legnagyobb sikere lesz. A nyitómérkőzésen a portugálok ellen még nem emelkedett ki különösebben a gárdából, bár már itt is látszott, hogy elképesztően fontos a csapat számára, ami a későbbiekben még nyilvánvalóbbá vált. Az egyenes kiesés fázisban aztán megmutatta, hogy futballozni is nagyon jól tud: a franciák ellen pazar gólpasszt adott Angelosz Hariszteasznak, a döntőben pedig feltette a koronát teljesítményére.
A fináléban hibátlanul játszott, a középpályán minden labda nála kötött ki, és nem csak a döntő, de az egész torna legjobb játékosának őt választották meg! A nyáron aztán távozott Athénból, de nem valamelyik sztárcsapatba igazolt, hanem a Serie A-ban a középmezőnyben szereplő Bolognába, ahol az ősszel rendszeresen ott volt a kezdők között. Nemrégiben ünnepelhette századik válogatottságát - a címeres mezben eddig egyetlen gólt sem szerzett. Az Eb legjobbjaként számíthat pár szavazatra, ám mivel a kontinensviadalon kívül szinte semmit nem tett le az asztalra, így a legjobb tízbe kerülése is meglepetés lenne.