1995-96: Lipcsei bajnok lett a Portóval

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottságszám elérése után szerződhetett profiklubba az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

Persze azért Belgiumban is viszonylag sok magyar maradt, összesen tízen játszottak itt honfitársaink közül. A prímet természetesen továbbra is az RSC Charleroi vitte a maga három magyar focistájával, akik közül a középpályás Balog Tibor visszaverekedte magát a kezdő tizenegybe, és 23 találkozón négy gólt ért el (mindegyiket a tavaszi szezon során), Bukrán Gábor pedig ugyan összességében eggyel több találkozón kapott lehetőséget, de mivel ebből 17 alkalommal csereként állt be, ő még mindig csak fiatal reménységnek számított - Gulyás István pedig cserekapusnak.

Érdekesség egyébként, hogy egy másik Balog Tibor nevezetű játékos is futballozott ebben a szezonban a belga élvonalban, a St. Trond együttesében az ugyanilyen nevű, ám védőként tevékenykedő futballista 32 mérkőzésen lépett pályára, és egy gólt ért el az RFC Antwerp ellen - azon a találkozón csapata másik gólját az a Peter van Houdt szerezte, aki később a Borussia Mönchengladbachban is futballozott.

Továbbra is két honfitársunk szerepelt a Germinal Ekerenben, azonban Kovács Ervin mindössze négy találkozón játszott súlyos sérülése miatt (igaz, így is szerzett egy gólt). Halmai Gábor viszont meghatározó embernek számított, 25 összecsapáson vetették be, és kétszer volt eredményes, a gárda pedig némi meglepetésre a bronzérmet szerezte meg.

A Cercle Bruges együttesében Torma Gábor már jóval több lehetőséget kapott, mint egy évvel korábban, és élni is tudott vele, hiszen húsz találkozón (amelyek közül csak hét alkalommal volt kezdő) hat gólt ért el. Szezon közben igazolt Belgiumba Bánfi János és Urbán Flórián: előbbi az Eendracht Aalst együttesében végül tíz bajnokin lépett pályára, utóbbi pedig hiába szerzett 13 bajnokin négy gólt is a KSV Waregem színeiben, nem tudta megmenteni a klubot a kieséstől.

A magyar légiósok közül Lipcsei Péter játszott a legnevesebb együttesben, akit a szezon előtt az FC Porto igazolt le, és a középpályás a bajnokság végére a Sárkányok egyik meghatározó embere lett. Noha a Bajnokok Ligájában mindössze egy találkozón lépett pályára, az FC Nantes ellen, a bajnokságban 23 mérkőzésen szerepelt, és hat gólt ért el: eredményes tudott lenni például a Benfica elleni hazai mérkőzésen, sőt, éppen ekkor szerezte első találatát a Porto színeiben, a Boavista elleni idegenbeli összecsapáson ő mentett pontot, az Estrela Amadora ellen pedig kétszer is bevette az ellenfél hálóját. Az FC Porto megvédte bajnoki címét, Lipcseinek pedig olyan csapattársai voltak, mint Domingos, Drulovics, Emerson, Joao Pinto, Jorge Costa, Ruí Jorge, Secretário vagy Vítor Baia.

Könnyen lehet, hogy Lipcsei sikeres szereplése is motiválta a CS Marítimót abban, hogy a szezon közben leigazolja Hámori Istvánt, a csatár azonban érdemben nem sokat tudott hozzátenni a gárda teljesítményéhez, mindössze négy bajnokin lépett pályára. A másodosztályú Sporting Espinho keretéhez tartozott Répási László és Zsinka János is, akiknek együttese harmadik helyen végzett, és ezzel kiharcolta a feljutást.