Százhúsz perces csatában a portugál Porto labdarúgócsapata 3-2-re legyőzte a skót Celtic együttesét, így elhódította az UEFA-kupát.
Vicces jelenettel kezdődött a második félidő: egy bírói ruhába öltözött ál-játékvezető is besétált a kezdőkörbe, ám miután elejtette az előkészített piros lapját, ledobta magáról "jelmezét", és egy kaszinó-reklámmal a hátán, teljesen pucéran megindult a Celtic-szurkolók felé, mígnem a biztonságiak a földre teperték a lelkes drukkert - majd' 53 ezernyien meg csak nevettek.
Nem így a portugálok egy perccel később: az első játékrészben is jól mozgó, színes bőrű Agathe iramodott meg a jobbszélen, majd tanári keresztlabdát varázsolt a hosszú oldalon, éppen az ötös bal sarkánál érkező Henrik Larsson fejére, a svéd pedig - egy "védővel a hátán" - gyönyörűen fejelt a kapu túlsó részébe, a labda a kapufa belső éléről vágódott Vitor Baia kapujába (1-1). Ez volt Larsson 200., Celtic-mezben elért találata.
A mérkőzésnek pedig nagyon jót tett a gyors gól, a Porto az 54. percben újra vezetést szerzett: a meccs legjobbja, a rendkívül technikás Deco húsz méterre a skót kaputól észrevette a balösszekötő helyén meginduló Alejnyicsevet, s egy laza mozdulattal az orosz felé pöccintette a labdát, no de nem akárhogyan, a bambuló skót védők nem mozdultak, a keleti légiós pedig 12 méterről nem hibázott (1-2).
Henrik Larsson, a világ egyik leggólérzékenyebb támadója hárompercnyi örömöt engedélyezett a Porto-híveknek: Thompson jobb oldali szögletét az üresen álló svéd center 10 méterről, nagyon erősen fejelt kapura, a labda pedig Vitor Baia kezével együtt a kapuban kötött ki (2-2).
Derlei tesztelte Douglast a 72. percben, a glasgow-i hálóőr pedig majdnem megbukott a "vizsgán": a portói csatár 18-ról rászúrt lökete kipördült a hórihorgas kapuvédő kezéből, aki végül, nagy nehezen megkaparintotta a labdát.
Csipetnyi álomfocit követően megint küzdős-hajtós lett a döntő rendes játékidejének az utolsó 20-25 perce, egy-két távoli kísérleten kívül nem láthattak különösebben veszélyes helyzetet a nézők a hajrában.
Az utolsó félórában inkább egymás testi épségét, mintsem a kapukat veszélyeztették a futballisták, így kilencven perc után még nem született döntés, azaz jöhetett az "ezüstgól-szabályos" hosszabbítás.