Vágólapra másolva!
Egy évvel ezelőtt sokan azt jósolták, hogy őrségváltás lesz a Premiership élén, hiszen az előző szezonban a korábban sorozatban három bajnoki címet nyerő és tíz év alatt a második helynél rosszabb pozícióban egyszer sem záró Manchester United csak harmadik lett az angol élvonalban. A mostani szezon azonban ékesen bizonyította, hogy a Vörös Ördögöket nem lehet leírni: a MU visszaszerezte a bajnoki címet, ugyanakkor az élcsoportban nem sok változás történt, hiszen a második megint az Arsenal lett, és az első hatból öten a legutóbbi idényben is ott voltak a tabella első felében.

Az Evertonnál a szezon végül csalódást okozott, annak ellenére, hogy utoljára 1996-ban végzett ilyen előkelő helyen a csapat, ám a hetedik pozíció azt jelenti, hogy a liverpooliak lecsúsztak az UEFA-kupáról, ami pedig a bajnokság nagy részében elérhető célnak látszott. Persze a Stolverkosok drukkereinek azért nem kell szomorkodniuk, hiszen a gárda ezúttal nem a kiesés ellen harcolt, és Wayne Rooney személyében igazi sztárt is sikerült adniuk a csillagokra mindig áhítozó angol labdarúgásnak.

A mindössze 17 esztendős támadó valósággal berobbant a brit futballba, most már csak az kell, hogy sok más szupertehetséghez hasonlóan ne kallódjon el. Az Everton a maga hetedik helyével felülmúlta a várakozásokat, ellenkező mondható el viszont a Fulhamről és főleg a Leedsről.

A leedsiek két éve még a BL elődöntőjében szerepeltek, most viszont úgy ünnepelték a bennmaradást, mintha megint a BL-ben indulhatnának. Persze ez nem csoda: azt már a bajnokság előtt sejteni lehetett, hogy a yorkshire-ieknél elfogyott a pénz, és ennek ellensúlyozása érdekében fél év alatt olyan focistáktól váltak meg, mint Ferdinand, Fowler, Woodgate, Dacourt és Bowyer, majd amikor már-már rendeződni látszott a helyzet, menesztették a szakvezetőt, Terry Venablest.

Utódja az a Peter Reid lett, aki az idényt még a Sunderlandnél kezdte, és vezérletével magához tért az együttes, és végül 15. lett, de a szurkolók ezt a szezont szívesen elfelejtenék.