Magyar nőicsapat-bronz az öttusavébén

Bronzérmet szerzett vasárnap a Kovács Sarolta, Gyenesei Leila, Vörös Zsuzsanna összeállítású csapat a londoni öttusa-világbajnokság női hagyományos versenyében. A magyarokat a németek és az angolok előzték meg.

"Úgy érzem, az élet nagyon igazságos velem, kamatostul visszaadta azt, amit esetleg korábban elvett" - jelentette ki világbajnoki győzelmének másnapján az öttusázó Marosi Ádám.

A Bp. Honvéd 25 éves versenyzője 2004-ben tette le a névjegyét a felnőttek között, az albenai Európa-bajnokságon egyéniben második lett. Utóbb ugyan egy bója kihagyására hivatkozva kizárták őt a futásból, így nem állhatott dobogóra, ez azonban teljesítménye értékéből - abból, hogy másodikként futott a célba -, semmit nem vont le. Egy évvel később elsősorban a juniorok között bizonyította kivételes képességeit, egyéniben, csapatban és váltóban is aranyérmet nyert a világbajnokságon. A következő év viszont nagy törést jelentett a pályafutásában, az idény eleji, acapulcói Világkupa-versenyen egy lovasbalesetben síp- és szárkapocscsont-törést szenvedett. A felépülés két évet vett igénybe, mert bár 2007-ben már futott is, amíg ki nem vették lábából a rögzítést, inkább csak bicegett.

"Sokszor gondoltam arra, hogy abbahagyom az egészet, de valami mindig továbblökött. Nem jöttek az eredmények, miközben a csapattársaim egyre jobbak voltak" - mesélte vasárnap, majd hozzátette: tavaly, a budapesti világbajnokság előtt, a kladnói Világkupán hatodik lett, s akkor érezte először, hogy ebből még lehet valami. "Hatvan százalékban futóedzőmnek, Benkő Ákosnak köszönhetem, hogy visszanyertem régi önmagamat. Most már nagyjából úgy futok, mint azelőtt."

Marosinak - mint utóbb kiderült - jól jött a szabálymódosítás, a lövészettel kombinált futás bevezetése, bár a döntés tavaly novemberi elfogadásakor nem igazán volt boldog. "Amikor bejelentették a változtatást, egy kicsit el voltam keseredve, mert éppen kezdtem egyre jobban lőni a hagyományos lebonyolításban, rendszeresen 180 kör fölötti eredményeket értem el. Aztán az év eleji első edzéseken valamire ráéreztem, és kiderült, hogy nekem megy a futás közbeni lövészet is. Jobban is szeretem így széttagolva lefutni a háromezer métert, másrészről pedig a futás számomra elveszi a hagyományos lövészet feszültségét. Élvezni kell az egészet."

A szombati versenyt felelevenítve megerősítette azt, ami kívülről is érzékelhető volt, nevezetesen, hogy nagyon nehezen talált rá a ritmusra a vívásban. "Menet közben álltam a 22. helyen is. Rettenetesen küzdős volt az egész, csak az utolsó harmadra éreztem rá a távolságra, az ütemre. Az úszás a várakozásnak megfelelően alakult, a lovaglást viszont szeretném kiemelni. Úgy érzem, meglett az eredménye a komoly alapozásnak, amit Balaska Zsolt vezetésével csináltunk. Nagyon sokat fejlődtem tavaly óta. Ami pedig a végét illeti, magamat is megleptem, mert ilyen jól még edzésen sem ment soha a lövészet és a futás."x

Marosi a három sorozatot 22, 22, illetve 33 másodperc alatt lőtte le, miközben az esetleges javításokra 70 másodpercig van idő. "Este megnéztük a felvételt, és akkor szinte hihetetlen volt a számomra, hogy ezt én csináltam."

Marosi, a magyar öttusasport tizedik egyéni világbajnoka, idén még a szeptemberi Világkupa-döntőn szeretne jól szerepelni, aztán következik számára a pihenés, majd a felkészülés a következő év feladataira, ami valószínűleg nem fog gondot okozni neki. Már csak azért sem, mert amint azt megjegyezte: szerencsés ember, a munkája ugyanis egyben a hobbija.