Portisch: sakklegenda Wagner-áriákkal

70. születésnapját ünnepli Portisch Lajos, a Nemzet Sportolója, olimpiai bajnok, nyolcszoros világbajnokjelölt, kilencszeres magyar bajnok sakkozó. Húsz olimpián szerepelt, a Buenos Aires-i aranyérem mellett még három ezüstéremmel büszkélkedhet, valamint két bronzérmet is szerzett. Csapat-világbajnokságon egyszer ezüstérmes, Európa-bajnokságon három ezüst- és négy bronzéremmel gazdagította gyűjteményét, negyedszázadon keresztül a világ egyik legjobbja volt. A gratuláció, a jókívánság után pályafutásáról, a sakk ügyes-bajos dolgairól, a nagy szerelemről, a zenéről is beszélgettünk. Portisch Lajossal 1979-ben tegeződtünk össze, a zónaközi döntőn játszottunk együtt Rio de Janeiróban, s mindketten világbajnokjelöltek lettünk.

- Múlt héten meglátogattad a Maróczy Központi Sakkiskolát, és előadást is tartottál utánpótlásunk legjobbjainak.
- Meglepő volt, hogy sokat tudnak, sok mindenről tájékozottak. Ez is többek között a számítástechnika előnye. Mondtam egy példát, azonnal megkeresték a gépben. Remélem, hogy megértették a lényeget, hiszen kicsiktől egészen mesterekig is tanulnak ott. Tanácsokkal is elláttam őket, amiket én fontosnak tartok. Az információs adatrengetegben elmaradnak olyan számomra kötelező tananyagok, mint pl. Nimzovic könyvei. A siker alapfeltétele sportban, művészetben egyaránt, hogy az elődök munkáját megismerjék.

- Mi a véleményed a szófiai szabályról, hogy nem lehet döntetlent ajánlani, ki kell játszani a partikat?
- Minket nem kellett arra bíztatni, hogy kijátsszuk a partikat. A szupernagymesterek most jóval több versenyen vesznek részt, mint mi fénykorunkban. Ez nagy hátrányuk is, s nem véletlen, hogy Garri Kaszparov ilyen korán visszavonult, korábban kiégnek. A következő garnitúra is korábban ér fel a csúcsra, sokkal jobbak a lehetőségeik, nagyon sok versenyt rendeznek. A fiatal Magnus Carlsen rövid időn belül öt tornán is szerepel, hasonló lehetőségei talán csak Fischernek voltak, aki azonban számtalan meghívást visszautasított. A mai sakkban nagyon sok probléma van. A legnagyobb, hogy olyanok hozzák a szabályokat, akik a sakkhoz nem értenek, vagy nagyon keveset. A gyorsított játékidő az egyik legnagyobb gond. A sakk legnehezebb részére, a végjátékra van a legkevesebb gondolkodási idő. Nevetséges, hogy a legtöbb idő a megnyitásra áll a rendelkezésünkre. Erre a válasz, hogy mindenki úgy osztja be az idejét, ahogy a legjobbnak látja. Nem szeretem a statisztikákat, de a partik legnagyobb része mégiscsak a végjátékban dől el. Számtalan esetben látjuk, hogy reménytelen állásokat nem adnak fel, mert az anyagi előnyt időzavarban nem tudják érvényesíteni. Én is jártam úgy - amikor újra kezdtem sakkozni -, hogy rapid parti végén futó és huszárral nem tudtam a kapkodásban ellenfelemet bemattolni. Teljesen más időbeosztást javasolnék, kevesebb időt a nyitásra és többet a játszma befejező szakaszára. Emlékszem, hogy volt olyan időszak, amikor 30 lépésnél volt időkontroll. Nagyon sértőnek tartom azt a szabályt, hogy én a játszmalapomra nem írhatom be előre a lépést. Csuti Antal bácsi úgy tanított bennünket, hogy fiam először írd be a lépést, aztán ellenőrizd, s csak utána húzzál. Ezért az én játszmalapjaim nem éppen szépek, mert számtalan áthúzás is látható. Pályafutásom során kétszer már vesztettem úgy játszmát, hogy a ronda írásomnak köszönhetően már azt hittem, hogy megvan a kontroll, de még hiányzott egy lépés. Akkori ellenfeleim nem voltak olyan korrektek, hogy figyelmeztettek volna, hanem örültek a pontnak. Jól emlékszem, hogy 1973-ban hármas meccset játszottam Gellerrel és Polugajevszkijjel. Én már remire akartam adni a huszárvégjátékot Gellerrel szemben, amikor rosszul számolt, hogy mikor van a kontroll, és a 3 gyalog a kettő elleni állásban túllépte a gondolkodási időt. Polugajevszkij azonban ragaszkodott hozzá, hogy a bíró honfitársát a szabályok szerint vesztesnek nyilvánítsa.

- Hosszú idő után játszol ismét körversenyen, április 18-án Gausdalba utazol, hogyan alakul a további programod?
- Norvégiában 10 fős tornán veszek részt, elképzelhető, hogy Magnus Carlsen is játszik. Májusban tervezem, hogy a hagyományos zalakarosi nyílt tornán ülök asztalhoz. Júniusban Romániába utazom, ahol a sakkozás nagy veteránjai részvételével rapid tornát szerveznek. Augusztusban a mainzi sakkfesztiválon ismét megmérkőzöm Vlastimil Hort nagymesterrel a Fischer Random Chess szabályai szerint. Ezek bemutató meccsek, nincs igazi tétje, a sakkozás népszerűsítését szolgálja.

- Mennyit sakkozol naponta, kevesebbet, mint korábban?
- Attól függ, hogy milyen problémám van. Én a régi módszert követem, ahogy Geller nagymesterrel is készültem kétszer világbajnok-jelölti mérkőzésemre: a sakkban az elemzés a legfontosabb, nem pedig a számítógépeken a gombok nyomogatása. Elképzelhető, hogy napokig nem sakkozok, de a problémák ugyanúgy izgatnak, mint korábban. Akkor nyugtalanul alszom.

- Nem kedvelted világossal a nyílt megnyitásokat? Nem vonzott a spanyol megnyitás?
- Világossal nem. Azért láthatod, hogy elég jól vagyok tájékozódva, hiszen ahogy nézem ezeket az ún. szuperversenyeknek a játszmáit, nevetséges, hogy világossal nem mennek bele a Marshall-támadásba. Vannak sakkozók, akik szinte gondolkodás nélkül leütnek egy gyalogot, ha megtehetik. 1990-ben Karpov szekundánsa voltam Kaszparov elleni világbajnoki döntőjében, és elemzésben minden gyalogot leütött. Az én stílusom is hasonló, ezért sem Marshallt nem játszottam, de a Volga-csel - szerintem pontosabb a Benkő-csel elnevezés - sem szerepelt a repertoáromban.

- Tartod a kapcsolatot a Nemzet Sportolóival?
- Ott voltam Tatabányán is, amikor Földi Imrét ünnepelte a város. Örömteli, hogy oly sok kiváló magyar sportoló van, aki megérdemelné ezt a kitüntető címet, akár helyettem, akár mások helyett. Nem lehet abszolút igazságot tenni.

- Mennyire kötődsz szűkebb pátriádhoz, Zalaegerszeghez?
- Ez örök kapocs, de amióta nem játszom a Zalaegerszegi Csuti-Hydrocomp csapatában, azóta ritkábban látogatok el szülővárosomba. Örülök annak, hogy a mérkőzésre éppen Hévízen kerül sor, Zala megyében. Pályafutásom első nagy sikerét Keszthelyen 1954-ben értem el, egy mestertorna megnyerése fontos lépés volt a mesteri cím megszerzéséhez, akkor még a feltételeket nehéz volt teljesíteni. A Maróczy Sakkiskolában bemutattam olyan partijaimat, amelyeket ezen a versenyen játszottam, bizonyítva, hogy egyes változatokat néha érdemtelenül neveznek el másokról. A sakkozók elég hiú emberek.

Verőci Zsuzsa