Vágólapra másolva!
70. születésnapját ünnepli Portisch Lajos, a Nemzet Sportolója, olimpiai bajnok, nyolcszoros világbajnokjelölt, kilencszeres magyar bajnok sakkozó. Húsz olimpián szerepelt, a Buenos Aires-i aranyérem mellett még három ezüstéremmel büszkélkedhet, valamint két bronzérmet is szerzett. Csapat-világbajnokságon egyszer ezüstérmes, Európa-bajnokságon három ezüst- és négy bronzéremmel gazdagította gyűjteményét, negyedszázadon keresztül a világ egyik legjobbja volt. A gratuláció, a jókívánság után pályafutásáról, a sakk ügyes-bajos dolgairól, a nagy szerelemről, a zenéről is beszélgettünk. Portisch Lajossal 1979-ben tegeződtünk össze, a zónaközi döntőn játszottunk együtt Rio de Janeiróban, s mindketten világbajnokjelöltek lettünk.

- Ha a témánál vagyunk, Kramnyik-Topalov világbajnoki döntő.
- Erre nem szeretnék kitérni, mert ez nagyon személyes jellegű. Már korábban is előfordult, hogy valaki például a megnyitási varit a parti során áttanulmányozta a mellékhelyiségben. Bár nekem nem különösebben jó a memóriám, természetesen soha ilyet nem csináltam. Nem tudom, hogy hova fejlődik a technika, a veszély nagy. A levelezési sakk nekem sohasem volt kedvencem, de gyakorlatilag azt már tönkretették. Feladványokat már nem érdemes csinálni, fejtőversenyeket rendezni, mert pillanatok alatt kész a megoldás. Ha a fejlesztők csak arra koncentráltak volna, hogy háttérbázist biztosítsanak, hogy a tornákat az interneten élőben lehessen követni, akkor nem lenne egyetlen rossz szavam sem. Kaszparov a világ egyik legnagyobb sakkozója, de az ötkötetes "Nagy Elődeim"-sorozat egyes játszmáinak elemzésekor már láthatóan használt elemzőprogramot, hiszen hivatkozik is rá.

- A régi elemzésekben azért van hiba, ahogy egyes végjátékokban is találtak hibás megoldásokat. Taktikai számításokban szédületes a programok gyorsasága.
- Elítélem azokat a nagymestereket, akik a különböző programokkal szemben párosmeccset játszottak, megtömték a zsebüket, de sokat ártottak a sakknak. Ha a komputermánia megállt volna az információk gyors továbbításánál, akkor nem lenne kifogásom. Már én is küldök e-mait, igaz, a családtagok segítségét kérem. Mégiscsak egyszerűbb, mint postán feladni, ráadásul most be is zárják a postahivatalokat. Nem tudom azt elképzelni, hogy egy általam elemzett változat ellenőrzéséhez számítógépes segítséget kérjek. Ha pár évtizeddel fiatalabb lennék, ha még mindig lennének ambícióim, hogy elhódítsam a világbajnoki címet, akkor lehet, hogy nem engedhetném meg magamnak azt a luxust, hogy ne éljek a lehetőséggel. Ördögi folyamat, ahol az egyik világnagyságnak követni kell a másikat. Példát is mondhatok, hogy én miért nem játszottam egyik színnel sem a spanyol megnyitás Marshall-támadását. Ha jól emlékszem, akkor éppen a Kramnyik-Lékó párosmeccs nyolcadik partijában fordult elő, ahol Péter nagyon szép támadással nyert. Kramnyik nevetségesen arra hivatkozott, hogy olyan folytatást játszott meg, amit a program javasolt. Meg is érdemelte, hogy ennyire rábízta magát a számítógépre.

- Miért nem írsz könyvet, ahol magad elemeznéd legjobb játszmáidat? Akkori gondolataid, érzéseid felidézésével?
- Mi a csudának, az elemzéseimet beírnák utána a számítógépekbe. Bevallom őszintén, hogy már nagyobb ambícióim vannak. Szeretnék olyan dalokat elénekelni, amikre később már nem lesz időm, vagy már nem lesz hozzá hangom.

Forrás: [origo]

- Ez már fontosabb számodra?
- A zeneirodalom kimeríthetetlen kincsestár, hatalmas, legalább akkora, mint a sakkirodalom. Ismerek olyan professzionalista énekeseket, akik 12 dalnál többet nem énekeltek. Én Schuberttől legalább 70-80 dalt tudok. Közönség előtt még alig énekeltem Brahms-dalokat. Most Wolff-dalokkal foglalkozom, Wagner-áriák, az én hangom elsősorban a Wagner-hősszerepekhez passzol, vagy passzolt volna, ha énekeltem volna operákat. Mi sakkozók eléggé hősies alkatok vagyunk.