Vágólapra másolva!
Nincsenek könnyű helyzetben az év hagyományosan első Grand Slam versenyének szervezői. Legalábbis az ő szintjükön, mert nem olyan gondokkal küzdenek, mint általában a magyarországi világversenyek rendezői, hogy mondjuk milliók hiányoznak a költségvetésből röviddel a rajt előtt. Melbourne-ben egyszerűen arról van szó, hogy tavaly az Australian Openen nagyon magasra került a léc. Sikertörténet lett az ünnepi két hétből, annak ellenére, hogy nem tört meg az átok, megint elmaradt a hazai koronázás.

Emlegettük már a nagy hiányzókat, nos, ha egy ATP Grand Prix versenyigazgatójának kellene ekkora veszteséget megemésztenie, az illető valószínűleg könnyedén a kardjába dőlne elkeseredésében. De Paul McNamee tudja, hogy az ő terméke más, ez az Australian Open.

Nem mindig intézhették el ezzel az egyszerű, tömör, büszkeséget, önbizalmat sugalló kijelentő mondattal az ausztrálok az effajta gondjaikat. A '70-es, '80-as években jelentősen lemaradtak a négy Grand Slam-torna versenyfutásában. A mezőny és a pénzdíj sem érte el a másik három szintjét. Arról beszéltek, hogy az egyébként hagyománytisztelő sportág irányítói elveszik a Grand Slam-státuszt az ausztráloktól és Key Biscayne veszi át a helyét.

Aztán 1988-ban az akkor még Flinders Parkban (ma Melbourne Park) átadták az új komplexumot. Így a kinőtt kooyongi klubból Melbourne szívébe, egy XXI. századi létesítménybe költözött a viadal, a fűről átálltak a Rebound Ace pályára és az egyik nagy lemaradást rögtön ledolgozták a szervezők. A nézőszám egy év alatt majdnem megduplázódott: a 87-es 140 ezerről 266 436-ra emelkedett.

Az első bajnokságot 1905-ben Australiasian Championships néven rendezték Melbourne-ben a Warehauseman's Cricket pályán a St. Kilda Road-on. A verseny 1927-ben lett Australian Championships, majd '69-től Australian Open. Az elmúlt száz évben hat házigazda volt: Melbourne (46-szor), Sydney (17-szer), Adelaide (14-szer), Brisbane (8-szor), Perth (3-szor) és Új-Zéland (2-szer).

Az illetékesek 1972-ben döntöttek úgy, hogy elég a vándoréletből, és '73-tól a melbourne-i Kooyong Lawn Tennis Club lett az állandó helyszín. A harmadik évezredre az Australian Open teljesen utolérte a másik három Grand Slam versenyt. Az összpénzdíj már majdnem 20 millió ausztrál dollár ('95-ben még csak 8,2 millió volt), a fizető nézőszám rendszeresen meghaladja az ötszázezret és 2001 óta már két zárható tetejű aréna biztosítja a folyamatos játékot. A versenyzők szeretik az Australian Opent, mert ez a legnyugodtabb, legbarátságosabb a Grand Slamek között és első sorban az európaiak élvezik a nyarat a télben.

Az ausztrálok tudatosan, keményen, profin dolgoznak a sikerért. Komoly marketingstratégiával építik fel évről évre az eseményt. Szándékosan használtam az esemény szót a verseny helyett, mert az Australian Open jóval több, mint egy sportbajnokság. A szurkolókat a tenisz mellett koncertekkel, interaktív rendezvényekkel szórakoztatják.

Pontosan tudják, hogy az idén nem lehet a centenáriumi szlogennel eladni a jegyeket: egymillió dolláros tévékampányt indítottak. A 30 másodperces spottal a sportágat népszerűsítik, a tenisz legendáival, hőseivel, emlékeztetve a szurkolókat arra, micsoda izgalmak várnak rájuk januárban.

A négyhetes ausztrál teniszszezont ugyanis egy csomagban kezelik, a felvezető versenyekre is odafigyelnek. Egyre több mérkőzést, természetesen döntőt közvetít a televízió "prime time"-ban. A sportban ez korábban nem volt jellemző, de például a tavalyi Hewitt-Szafin finálé 4,87 milliós nézettséget produkált, kiemelt műsoridőben és ez már bátorító, versenyképes a tévés piacon. Ennek megfelelően a férfi egyes döntőt az idén is este rendezik a zárónapon (január 29.), ami az európai nézőknek is kedvezőbb.

A szervezők pontosan tudják, hogy egy üzlet hosszú távon csak akkor lehet sikeres, ha terjeszkedni, nőni tud, képes új piacokat meghódítani. Az ausztrálok célpontja Ázsia. Évek óta úgy hirdetik a rendezvényüket, hogy az Ázsia és Óceánia Grand Slamja. Szabadkártyát biztosítanak ázsiai versenyzőknek, labdaszedőket hívnak a térségből, és elégedetten tapasztalják, hogy a cél megvalósulni látszik: tavaly összesen 1900 órát közvetítettek Ázsiában a televíziók az Australian Openről, ami 27%-os növekedés.

A kéthetes esemény jelentős hasznot termel, de a tiszta profit mellett Victoria állam gazdaságát is több mint 200 millió dollárral húzza előre évente. A hosszú távú gondolkodásra jellemzően az ausztrálok nem nyelik le a hasznot, folyamatosan fejlesztenek, építenek. Tavaly óta 3,3 milliót költöttek a Rod Laver Aréna felújítására, kicserélték mind a 15 ezer ülőhelyet.

"Ha élvezted a 2005-ös bajnokságot, akkor az ideit imádni fogod" - jelentette ki Jeff Pollard, a Tennis Australia elnöke és az elmúlt évek tapasztalata alapján elhihetjük, hogy a színes, kulturális fesztivál, az Australian Open most is hódítani fog.

Siklós Erik

[origo]