Jubilál a magyar-szovjet olimpiai sakkcsata

Negyedszázada, december 6-án játszottuk a máltai Mediterrán Kongresszusi Központ nagytermében a sakkolimpia utolsó fordulóját. A magyar és a szovjet női és férfi válogatottak hihetetlen versenyfutása jellemezte az olimpiát. A zárónapon dőlt csak el az aranyérmek sorsa. Két arany vagy két ezüst? Egy arany és egy ezüst? Két perccel a játékidő vége előtt a két aranyérem látszott biztosnak, aztán egy-egy hiba, s az aranyak ezüstökké váltak. Portisch Lajos vezetésével férficsapatunk a szovjet válogatottal holtversenyben az élen végzett, de a Bucholz-pontszámítás Karpovéknak kedvezett. Női együttesünk félpontos hátránnyal végzett a második helyen. Mindkét válogattunk megőrizte veretlenségét, férficsapatunk 11 fordulón keresztül egyedül vezette a mezőnyt, női együttesünk 8 fordulón át állt az élen. December 7-én, a záróünnepségen hatalmas tapssal, lelkesen ünnepelték a világ sakkozói az ezüstérmes magyar válogatottakat.

ChessBase programmal letölthető:

• szovjet partik
• magyar partik

A női sakkolimpia előtt e sorok írója is azt jósolta, hogy a szovjet csapatnak előre oda lehet adni az aranyérmet, ha együtt tudunk maradni a szovjet lányokkal - biztosan leszünk másodikak... Remekül kezdtünk, a Bulgáriától 2-1-es vereséget szenvedett szovjet csapat egyre bizonytalanabbá vált. Nekünk egyre nőtt az önbizalmunk, itt-ott a szerencse is támogatott minket, a harmadik fordulótól a tizedikig vezettünk, majd a 12. játéknap után ismét félpontos előnyünk volt. Ozsváth András, a Magyar Sakkélet főszerkesztője a Magyar Rádiót is tudósította Máltáról, s volt lehetőségünk ugratni őt, hogy nem ítélte meg jól függőjátszmáink várható végeredményét. Osi örömmel elviselte a "bakijait", a nagy riválist azonban nagyon bosszantotta, hogy nem tudtak "meglógni" tőlünk. Először állt tiszta grúz nagyságokból az olimpiai válogatottjuk, világbajnok, exvilágbajnok és világbajnok-jelöltek játszottak. A feszült pillanatokban azonban az ő kezük is megremegett.

Balszerencsésen alakult a hajrában a párosításunk, az utolsó fordulóra félpontos hátránnyal ültünk asztalhoz, de reális reményekkel az aranyérem megszerzésére. Pár perccel a befejezés előtt úgy látszott, hogy sikerül az óriási bravúr és elsők leszünk, de aztán minden rosszra fordult. Porubszky Mari elvitte huszárját c5-ről, a szovjet Alekszandrija a "halál torkából" szabadult. Megmaradt a félpontos különbség, és kicsordultak az egyik oldalon az öröm, míg nálunk az elkeseredés könnycseppjei.

Összehasonlítva az első helyért nagy csatát vívott két csapat játékosainak teljesítményét, örömmel állapíthatom meg, hogy kitűnően helytálltunk. A világbajnoknő Maja Csiburdanidze döntő érdemeket szerzett a nehezen kivívott első hely megszerzésében, 13-ból 11,5 ponttal az abszolút legjobb eredményt érte el. Veretlenül, 13-ból 10 ponttal méltó partnere voltam a világelsőnek, Csiburdanidze mögött a második lettem a táblán. Külön öröm is ért, hogy az izraeli Glaz elleni partim elnyerte a legjobb játszmáért kitűzött különdíjat. Az exvilágbajnoknő Nona Gaprindasvili 12-ből 9,5 pontja százalékban megelőzte Ivánka 14-ből 11 pontját, Mari is ezüstérmet kapott a tábláján. A szovjet csapat leggyengébb embere Nana Alekszandrija volt, háromszor is kapitulációra kényszerült, 8-ból 4 pontja könnyen végzetes lehetett volna a társak számára. Porubszky Mária 11-ből 8 pontja felülmúlta a várakozást, ő is különdíjat kapott. A szovjet csapat másik nyerőembere Nana Joszeliani volt, újoncként 9-ből 7,5 pontot gyűjtött, a legjobb volt a tartalékok között. Csonkics Tünde kevesebb szerephez jutott, 4-ből 3 pontja megfelelő, de krónikus időzavarai elég sok idegességet okoztak mind a csapattársaknak, mind a vezetésnek. Csapatunk egészen fantasztikus, 76 százalékos eredményt ért el, ez elegendő minden verseny megnyeréséhez, de ezúttal be kellett érnünk az ezüstéremmel.