Vágólapra másolva!
Negyedszázada, december 6-án játszottuk a máltai Mediterrán Kongresszusi Központ nagytermében a sakkolimpia utolsó fordulóját. A magyar és a szovjet női és férfi válogatottak hihetetlen versenyfutása jellemezte az olimpiát. A zárónapon dőlt csak el az aranyérmek sorsa. Két arany vagy két ezüst? Egy arany és egy ezüst? Két perccel a játékidő vége előtt a két aranyérem látszott biztosnak, aztán egy-egy hiba, s az aranyak ezüstökké váltak. Portisch Lajos vezetésével férficsapatunk a szovjet válogatottal holtversenyben az élen végzett, de a Bucholz-pontszámítás Karpovéknak kedvezett. Női együttesünk félpontos hátránnyal végzett a második helyen. Mindkét válogattunk megőrizte veretlenségét, férficsapatunk 11 fordulón keresztül egyedül vezette a mezőnyt, női együttesünk 8 fordulón át állt az élen. December 7-én, a záróünnepségen hatalmas tapssal, lelkesen ünnepelték a világ sakkozói az ezüstérmes magyar válogatottakat.

ChessBase programmal letölthető:

A szovjet férfi válogatott már a rajtnál lépéshátrányba került, másfél pontot elhullajtott Venezuela ellen, holott az alapcsapattal ült sakkasztalhoz. Ez bizonytalanná tette a rutinos nagymestereiket is. Nálunk a kapitány, Bilek István nemzetközi nagymester, a kilencszeres olimpikon a korábbi hagyományokat folytatta, mindkét újonc, Faragó és Pintér is lehetőséget kapott a bemutatkozásra. A szovjeteknél a 17 éves Garri Kaszparov a második játéknapon szállt be a "ringbe". Elkezdődött a versenyfutás, az ötödik fordulóban egy döntetlen erejéig megbotlott a szovjet együttes, legjobbjuk, Kaszparov szenvedett vereséget. A kalandos parti nem kis viharokat kavart. Időzavarban Georgijevnek gyorsabban járt a keze, mint az esze, s váratlanul a kritikus állásban a tervezett második lépést húzta meg. Lett is nagy kalamajka, a bíró végül úgy ítélte meg, hogy egyértelműen "ujjhiba" történt, s engedélyezte, hogy a bolgár visszaüsse a futót a bástyavesztés helyett. Kaszparov sportszerűen belenyugodott a döntésbe, a szovjet vezetés azonban még sokáig háborgott. A hetedik fordulóban Portischék másfél pontos előnnyel kezdhették a szovjetek elleni rangadót, a tervezett 2-2 megszületett, de Sax kecsegtető állásban nyerőesélyes folytatást hagyott ki Tal ellen.

Kezdődhetett a második félidő, egyre elkeseredettebb küzdelem folyt, a kilencedik forduló után válogatottunk előnye két és fél pontra nőtt, a szovjetek csak 2-2-öt játszottak a csehekkel. A tizedik játéknapon a mieink botlottak, a hollandok elleni szerény 2-2 megadta az esélyt Karpovéknak a felzárkózásra, a 11. fordulót befejezve a szovjetek befogtak minket. A sakk mellett a matematika is előtérbe került, az első számítások alapján még fölényes Bucholzunk volt. Jöttek a balszerencsés párosítások, korábbi ellenfeleink egymás ellen is játszottak, így a Bucholzunk alig javult.

Az utolsó forduló előtt óriási volt a találgatás a párosítást illetően. Fortuna istenasszonya nem fogadta férfi válogatottunkat kegyeibe, az erősebb Izlandot jelölte ellenfélül, míg a szovjeteknek a papíron gyengébb dánokat. Mindenki tudta, hogy csak 4-0, vagy legrosszabb esetben egy 3,5-0,5-ös győzelem adhat esélyt az aranyéremre. És eljött a sorsdöntő csaták napja. A női és férfi élcsapatok viszonylag közel játszottak egymáshoz, de arra azért ritkán adódott lehetőség, hogy átbandukoljak megnézni a partikat, lefoglalt bennünket a magunk csatája. A bíróknak nem volt könnyű dolguk, hogy rendet tartsanak a magyar és a szovjet csapatok meccsei körül, mindenki arra volt kíváncsi, hogy miként alakul a drámai versenyfutás.

Biztatónak tűnt, hogy nagyon mérgesen szaladgált a "nagyfőnök", a Szovjet Központi Sakk-klub rettegett igazgatója, Baturinszkij. Kegyetlenül leszidta Kaszparovot, hogy a tiltás ellenére remire adta a partiját. A dán sakkozó kínálta a békekötést, de a szovjet kapitány határozottan továbbjátszásra szólította fel Garrit. Neki azonban nem tetszett az állás, s hosszas gondolkodásba kezdett, majd amikor csak 2 perc volt a sakkórán, akkor elfogadta a remiajánlatot, ebből lett a balhé. Kaszparovot ezután beosztották Bucholz-számításra, az ifjú titán fel s alá rohangált a teremben. Remekül tartotta magát Jakobsen is az éltáblán Karpov ellen, míg nálunk minden tökéletesnek tűnt. Portisch professzori módon oktatta Olafssont, Ribli simán verte Arnasont, Pintér már a megnyitásban két vállra fektette ellenfelét. Sax Gyula is biztatóan állt, de hatalmas időzavarban királya örökös sakkba került. Két perccel a játékidő letelte előtt még a mienk volt az aranyérem. A szovjetek is 3,5-0,5-re nyertek, és döbbenettel nézhettük, hogy a szovjetek korábbi ellenfelei jól szerepeltek, a mieink pedig gyengébben. Görögország-Skócia 3,5-0,5? A skótok legjobbja már az utolsó forduló előtt hazautazott, talán ezen múlott az aranyérem! A papíron már feketén-fehéren állt, a szovjetek Bucholza 449,5, míg a mienk 448 pont. A szovjetek visszahódították a győztesnek járó Hamilton-Russel aranyserleget.

Kiemelkedően szerepelt a két együttes első táblása, Portisch Lajos és Anatolij Karpov. Mindketten veretlenek maradtak, Portisch 13 partiból 9,5, Karpov 12-ből 9 pontot szerzett. Meglepetésre Lev Polugajevszkij játszmát sem tudott nyerni, katasztrofális 3 pontja 7 játszmából, ezzel szemben Ribli Zoltán 13-ból 8,5 pontot szerzett. A harmadik táblán is mi voltunk a jobbak, Sax Gyula 12-ből 7,5, az exvilágbajnok Mihail Tal 6-ból 3,5 pont. Csom István remekelt, veretlenül 9-ből 7 pontot ért el, a legjobb negyedik táblás különdíját is elnyerte. A szovjet csapat legidősebb játékosa, Jefim Geller éppen a döntő pillanatokban hozta magát, 9-ből 6,5 pontot szerzett. Kevesebb szerephez jutottak a magyar tartalékok, a szovjeteknél kulcsemberekké váltak. Faragó Iván négyszer játszott és 2 pontja édes kevés volt az üdvösséghez, Jurij Balasov tízszer játszott és 7,5 pontot gyűjtött. Kiemelkedő eredményt ért el Pintér József, a magyar válogatott másik újonca, 5-ből 4,5 ponttal. Huszonöt év távlatából is úgy érzem, hogy többször kellett volna őt játszatni. A szovjet csapat hatodik embere, Garri Kaszparov a legjobb egyéni eredményt érte el 12-ből 9,5 ponttal, de neki is voltak megingásai.