Armstrong hetedik Tour-elsőségére hajt

Július 2-án, szombaton a nyugat-franciaországi Fromentine városában rajtol a 92. Tour de France. A világ leghíresebb kerekpáros körversenyének legfőbb kérdése, képes lesz-e zsinórban hetedszer is nyerni Lance Armstrong, esetleg 1997 után ismétel-e a német Jan Ullrich vagy új név kerül fel az illusztris bajnoklistára. Összeállításunk az esélylatolgatás és a múltidézés mezsgyéjén haladva felidézi a legendás pillanatokat és a doppingbotrányokat is.

Ami a folytatást illeti, 1904-ben minden idők legfiatalabb győzteseként a 20 esztendős Henri Cornet diadalmaskodott. 1905-ben rövidült ugyan a táv, viszont az első komolyabb hegyi szakasz csúcspontjaként már a Ballon d'Alsace tetejére is fel kellett tekerni.

1906-ban René Pottier nyert, előnye olyan nagy volt, hogy megengedhette magának, hogy a verseny közben megszomjazva beüljön egy út menti kávéházba egy pohár borra. 1907-ben és 1908-ban Lucien Petit-Breton duplázott, 1909-ben a luxemburgi Francois Faber megtörte a francia hegemóniát. Egy évvel később a Tour eljutott a Pireneusokba is.

1915-18 között az első világháború megszakította a viadalt, ám a Tour de France nem merült feledésbe. 1919-ben a belga Firmin Lambot nyert, míg a hazaiak reménysége, Eugene Christophe arra lehet büszke, hogy a verseny történetében ő viselhette először a viadalban élen állót megillető sárga trikót (amely a szponzor L'Auto magazin színét jelképezte).

1922-ben ismét egy belga jutott a csúcsra: Firmin Lambot 36 évesen diadalmaskodott, ezzel a mai napig a Tour legidősebb győztesének számít.

1930-ban már élő rádióközvetítést tartottak a versenyen, 1935-ben jegyezhették fel az első halálesetet (a spanyol Francesco Cepeda szakadékba zuhant), míg 1937-ben megjelentek az első váltós (háromsebességes) kerékpárok.

A második világháború hétéves szünetét követően a francia Jean Robic nyert (1947), 1952-ben pedig a legendás olasz Fausto Coppi úgy diadalmaskodott, hogy az útvonal érintette az 1912 méter magas Ventoux hegycsúcsot is.

A Tour ötvenéves évfordulóján, 1953-ban Louison Bobet nyert, sőt, a francia ezt követően még kétszer (tehát zsinórban háromszor) ért célba a leggyorsabban.

1961-ben profi csapatok is rajthoz állhattak, a hazai sztár, Jacques Anquetil 1957-es diadalát követően ekkor állt ismét a világ élére, s zsinórban négy elsőségével a Tpur történetének első ötszörös bajnoka lett.

Öt követte a belga Eddy Merckx (1969, 1970, 1971, 1972, 1974), majd az 1975-ben bevezetett Champs Elysees-i finálé után ötször nyert még a francia Bernard Hinault (1978, 1979, 1981, 1982, 1985) és a spanyol Miguel Indurain is - utóbbi zsinórban érte el a brívúrt 1991 és 1995 között.

Első amerikaiként 1986-ban Greg LeMond diadalmaskodott (megismételte ezt 1989-ben és 1990-ben is), de az igazi szupersztár jelzőt Lance Armstrong érdemelte ki, aki 1999 óta nem talált legyőzőre a kerékpársport Mekkájában.