Vágólapra másolva!
A válogatottságot régóta lebegtető Nagy Lászlóval nem akar egyeztetni, a magyar kézilabda legnagyobb problémáját pedig az utánpótlás helyzetében látja Mocsai Lajos, a Bajnokok Ligájában remeklő Veszprém és az Eb-selejtezőre készülő férfiválogatott szakvezetője, aki szerint már nincs idő a kísérletezésre, ha ki akarunk jutni a londoni olimpiára.

- Olvasni lehetett, hogy a Montpellier elleni, utolsó másodopercig feszült BL-meccs után rosszul lett, hogy szolgál azóta az egészsége?
- Minden rendben van, mi edzők nagy stresszben élünk, és a meccs után kijött a feszültség, de nincs semmi gond.

- Mire lehet képes a Veszprém idén a BL-ben azok után, hogy a csoportban eddig négyből négy meccset nyert, és a jobb anyagi helyzettel bíró Montpellier-t és Hamburgot is legyőzte? Mi a vezetőség és mi a saját célkitűzése?
- Háromfokú a célmeghatározás a Veszprémnél: a magyar bajnokságban és a kupában a lehető legjobban kell szerepelni, a Bajnokok Ligájában a csoportból való továbbjutás a cél minél előkelőbb helyen, és amennyiben a csapat játékereje és a sérülések megadják az esélyt, akkor minél messzebb jussunk a sorozatban.

- Át lehet hidalni azokat az anyagi különbségeket, amelyek a Kiel, a Ciudad Real, a Barcelona javára szólnak a Veszprémmel szemben? Mekkora esélye lehet a Veszprémnek ellenük?
- Ne hagyjuk ki a Montpellier-t sem, amely egymillió euróért vitte haza Karabaticot, ez a Veszprém éves költségvetésével megegyező összeg, de a Hamburg is például 8,3 milliárd forintból gazdálkodik. Szervezett felkészítéssel, komoly munkával, jó felkészüléssel és optimalizált versenyzéssel ideig-óráig áthidalhatók ezek a különbségek. Azt látom, hogy borzasztóan kezd szétválni az élmezőny, van 10-12 csapat, amelyek anyagi téren és a játékoskeretet illetően is óriási lehetőségekkel bírnak, és van 4-6 másik csapat - ide tartozik a Celje, a Zagreb a Szeged és a Veszprém is - amelyek megpróbálják kiegyenlíteni a meglévő különbséget. A Veszprém tavaly és tavalyelőtt is ott volt a legjobbak között, ráadásul magunk mögött tudhatunk egy szakértő és lelkes közönséget, amely odadóan támogatja a csapatot, a klub pedig nem csak a várost, hanem az egész balatoni régiót, sőt, mondhatom, hogy az egész országot képviseli.

- Friss hír, hogy Marko Vujin a Kiel játékosa lesz. Ilyenkor melyik érzés erősebb az edzőben: büszke, hogy kinevelt egy játékost, akit egy másik nagycsapat kinézett magának, vagy bánkódik azon, hogy elmegy a csapat egyik legjobb góllövője?
- A Vujin-ügy szerintem kicsit túl van értékelve, hiszen csak másfél év múlva hagyja el a klubot, addig még sok minden történhet. A problémát inkább abban látom, hogy az ilyen igazolások nincsenek szabályozva, pedig a szerződéseket a három fél, a játékos, az ügynök és a klub jelenlétével lehetne tisztázni, Vujin ügye pedig a játékos és az ügynök között dőlt el. Vujint a Veszprém egyszer már visszahozta a német Gummersbachtól, utána térdsérülést szenvedett, most jönnek azok az évek, amikor jól tud majd teljesíteni. A klubnak kell eldöntenie, hogy megtartja-e a szerződés végéig, de ez a menedzsment dolga. Ami a kérdés második felét illeti, pályafutásom során négy-öt olyan játékosom volt, akiket a világ legjobbjának választottak, de nem az a dolgom, hogy büszke legyek rájuk, hanem az, hogy a rám bízott játékost a lehető legmesszebb vigyem szakmailag.

- A magyar bajnokság, amelyben a döntőig évente összesen csak két-három igazán húzós meccset kell játszani, mennyire jó felkészülés a BL-hez, ahol minden mérkőzés rangadó?
- Biztos, hogy a formát és a játékminőséget stabilizálhatná egy olyan bajnokság, amelyben folyamatosan magas hőfokú meccseket játszunk, a magyar bajnokság viszont lehetőséget nyújt arra, hogy felkészüljünk az ellenfelekre.

- Lát arra esélyt, hogy a Veszprém, Szeged páros mellé előbb-utóbb felnőjön még pár stabil csapat, mint amilyen az előző idényben bronzérmet szerző Tatabánya lett?
- Arra lenne szükség, hogy legyen hat olyan képességű csapat, amely komoly erőfeszítésre készteti a Veszprémet és a Szegedet, és az átalakuló élmezőny tagjai képesek lehetnek erre.

- Milyennek látja az utánpótlást férfi vonalon?
- Ebben látom a legnagyobb problémát, a juniorok ritkán jutnak ki világversenyekre, vékony a háttér, bár a serdülők között van 15-30 tehetséges fiú. Magyarországon a szabad munkaerőáramlás mellett akkor lehet a magyar játékosok számát meghatározni, ha lesz olyan minőségi utánpótlás, amelynek tagjai az ifjúsági és junior világversenyeken bizonyítanak, és lesz 30-40 tehetséges fiatal, akik kapnak kiválasztódási időszakot 21-24 éves koruk között. Most ez a réteg majdnem teljesen kiesett. Jelenleg a magyar bajnokságban játszik BL-csoportellenfelünk, a szlovák Eperjes, amely erős csapat és borzasztó gyorsan fejlődik, de véleményem szerint helyettük inkább a magyar juniorválogatottat kéne versenyeztetni. Szóval az utánpótláskérdés régóta fennálló fennálló probléma, amin változtatni kell.

Forrás: MTI

- Áttérve a válogatottra, hogy áll Nagy László ügye? Ön beválogatotta az Eb-selejtezőre készülő bő keretbe, lehet tudni valamit arról, hogy ezúttal csatlakozik-e a többiekhez a válogatottság kérdését régóta lebegtető átlövő?
- Mindig az adott feladatban gondolkodom, a legerősebb magyar válogatott névsorát adtam le. A vb-selejtezők előtt megvolt az egyeztetés Nagy Lászlóval, akkor ő betegségre hivatkozva kérte a felmentését, de azóta játszik folyamatosan, a betegsége minden bizonnyal megszűnt. Neki kell reflektálnia a jelenlegi helyzetre, nem kívánok vele egyeztetni, van a válogatottnál technikai vezetés, amelynek ezt az egyeztetést meg kell oldania, a meghívót mindenesetre megkapta. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy Nagy Lászlóval szemben sem szakmai, sem emberi probléma nem merült fel, ő nem mondta le a válogatottságot, sérülésre hivatkozott.

- A bő keretben helyet kapott Nagy László testvére, Levente is, az ő meghívásának van olyan olvasata, hogy rajta keresztül könnyebb meggyőzni a vacilláló játékost?
- Levente a saját jogán került be a keretbe, az utóbbi időben többször is láttam, és mondtam is neki, hogy figyelem, milyen teljesítményt nyújt. (A játékos a keddi kecskeméti klubedzésen lábtörést szenvedett, így egy hónapig nem léphet pályára - a szerk.)

- Az, hogy klubedzőként egyben kapitány is, mennyire nehezíti meg a dolgát? Nem nehéz néha a klubérdekeket egyeztetni a válogatottéval?
- Amikor felkértek, hogy a vb-selejtezőn vezessem a válogatottat, akkor ez a klubok és a liga támogatásával történt, és Csoknyai István barátommal sikeresen oldottuk meg a feladatot, hiszen a csapat a szlovénokat legyőzve kijutott a vébére. Szolgálatnak tekintem a kinevezést, olimpiai kvalifikációs kényszer kezdődik, hiszen a svédországi világbajnokságon már ki lehet harcolni a londoni részvételt. Ahhoz, hogy ennek az elvárásnak megfeleljünk, fontos feladat a legerősebb válogatott összeállítása, aminek van egy szakmai oldala és egy technikai feltételrendszere is. Az előző válogatott az Európa-bajnokságon nem került be a legjobb 12 közé, kísérletezni már nincs idő, az az elsődleges, hogy a maga területen mindenki mindent megtegyen azért, hogy a legerősebb válogatott álljon össze.

- A válogatott Eb-selejtezőkre készül, jövőre pedig következik az olimpiára kvalifikáló vb, egyértelműen a londoni szereplés van kitűzve távlati célként?
- Én azért óvatosabb lennék, egy világversenyre kijutás manapság bármilyen labdajátékban óriási eredmény. Elég csak annyit mondani, hogy a csehek vagy az oroszok nem jutottak ki a vébére. Az olimpiai kvalifikáció borzasztóan nagy feladat, és egyelőre az is nagy megtiszteltetés, hogy a világ legjobb csapatai között lehetünk.

- Decemberben rendezik azt a kézilabdagálát, amelyen megismétlődik a sydney-i női döntő, amelyen hatgólos vezetésről fordítottak a dánok a hajrában. Gyakran eszébe jut még az a döntő, vagy az, hogy esetleg mit kellett volna máshogy csinálni?
- Utóbbi eszembe sem jut, hiszen Magyarország legnagyobb kézilabda-eredményét értük el, miközben az olimpia előtt a szakemberek a negyedik-hatodik helyre vártak minket. Érzékeny vagyok arra, ha úgy állítják be, hogy csak másodikak lettünk, ha valaki majd jobb eredményt ér el ennél, akkor lehet majd azzal foglalkozni, hogy mi volt Sydney-ben. Bár nem beszéltünk róla, de voltak sérült játékosaink a döntőben, akik a végjátékot már nem bírták megfelően fizikailag, de ennek már nincs jelentősége. Örülök annak, hogy részese voltam annak az időszaknak a női válogatottnál, amelyben olimpiai és vb-ezüstöt, valamint Európa-bajnokságot nyertünk, és büszke vagyok arra az útra, amin végigmentünk. Bár sokan úgy állítják be, hogy ez a gála egy visszavágó lesz, én inkább azt mondom, ez egy lehetőség az akkori nagyszerű eredmény megünneplésére, és örülök, hogy nem kerülnek feledésbe azok a játékosok, akik ezt elérték.

- Női és férficsapatnál is dolgozott, melyiket szerette jobban, melyik volt a nehezebb?
- Rajtam kívül mindössze egy edző van, aki a férfiakkal és nőkkel is játszott vb-döntőt, a nemek közti különbséget sok edző nem vállalja fel. Az edzők körében kialakultak a férfi- és a női garnitúrák, szakmailag és pedagógiailag is más feladat dolgozni a nőkkel és a férfiakkal. Ha az ember a terheléstani és stratégiai dolgokban rendelkezik megfelelő ismeretekkel, akkor mind a két nemmel fantasztikus élményeket élhet át.

- A Cozma-gyilkossággal kapcsolatban jelenleg is tart a tárgyalás, mennyire tépi fel a sebeket a csapatnál, amikor erről hallanak a hírekben?
- A tragédia feldolgozása és átélése olyan nehéz válságkezelési program volt, amit senkinek nem kívánok. Nagyon vékony volt a mezsgye, ahol haladtunk, iszonyú erőfeszítésbe telt, hogy a csapat átlendüljön az eseten. A csapat folyamatosan kicserélődik, nem hivatkozhatunk a tragédiára állandóan, de Marian Cozmának van egy helye az öltözőben emléktárgyakkal és ereklyékkel, a családdal is rendszeres a kapcsolat, de ez átalakult normális kegyeleti kapcsolattá.