Az egyik érmeket, a másik a pénzt bukná

Ha a szeptember 18-ai skót népszavazáson az önállóságpártiak győznek, Skócia a sportban is függetlenedhet Nagy-Britanniától. A britek olimpiai érmeket, a skótok meg jó eséllyel felkészülési pénzt veszítenének.

A brit politikusoknak most nyilván az okozza a nagy fejtörést, vajon a Skócia függetlenségéről szóló népszavazás után is megmarad-e a közös valuta, illetve mi lesz a skót vizeken található olajmezőkkel. De a sportdiplomáciában is lehetnek következményei a szakadásnak.

Az olimpiákon ugyanis Skócia összes sportolója Nagy-Britannia színeit képviseli. A magyar focisták 1996-os atlantai szereplését, például, éppen annak köszönhetjük, hogy a skótoknak nincs saját olimpiai csapatuk: az atlantai játékokra is kvalifikáló U23-as Eb-selejtezőn ellenük estünk ki,, de pont a legjobbkor.

Egy skót a brit csúcstartó

Voltak a skótoknak kimondottan híres olimpikonjaik. A Tűzszekerek című filmből emlékezhetünk a skót Eric Lidellre, aki az 1924-es párizsi olimpián világcsúccsal nyerte a 400 méteres futást. (Elhíresült mondása szerint az volt a siker titka, hogy az első kétszáz méteren olyan gyorsan futott, ahogy csak tudott, "a második kétszázon pedig Isten segítségével még gyorsabban".)

De nem ő volt az első skót olimpiai aranyérmes. 1896-ban, Athénban, egykezes súlyemelésben az izomkolosszus Launceston Elliot nemcsak Skócia, hanem egész Nagy-Britannia első olimpiai aranyát nyerte meg. Mindketten tagjai a skót Sports Hall of Fame-nek, ahova minden bizonnyal be fog kerülni a legeredményesebb skót olimpikon, a hatszoros olimpiai bajnok kerékpáros Sir Chris Hoy. A világ valaha volt legjobb pályakerékpárosa tavaly vonult vissza, nála több olimpiai aranyat senki sem nyert egész Nagy-Britanniában.

A brit aranyak majdnem ötödét hozták

A nyári olimpiák történetében Skócia a 236 brit aranyérem közül 42-ből vette ki a részét, ez majdnem 18 százalékos arány. 2012-ben, Londonban hét arany, négy ezüst és két bronz volt a mérleg, ami akkor pont az ötöde volt a brit csapat által szerzett 65 éremnek.

Skócia a curling szülőhazája, így Nagy-Britannia első téli olimpiai aranyát is skótok szerezték: 1924-ben, Chamonix-ban, a férfi curlingcsapat. 2002-ben a női válogatott söpörte magát a csúcsra, 2014-ben pedig bronzot szereztek, míg a férfiak ezüstöt. Mindegyik csapat csupa skót játékosból állt. Az önálló Skócia egyébként ötször nyert aranyérmet curlingvébén a férfiaknál és kétszer a nőknél.

De mi lesz a pénzzel?

2005 óta voltak már már törekvések arra, hogy Skócia önálló csapatot indíthasson az olimpiákon, az igazi lehetőség most jöhet el. Csakhogy a sportolóknak sem mindegy, melyik államhoz csatlakoznak, hiszen a britek jóval több pénzt tudnának áldozni a sportra, mint egy esetleges önálló Skócia. Jelenleg mintegy 350 millió fontot különítettek el a riói olimpiáig szükséges felkészülésre. Persze a Skót Nemzeti Párt állítja, elszakadás esetén kiharcolja, hogy ebből az összegből az új, önálló állam sportja is kapjon.

Andy Murray nem habozna Forrás: AFP/Don Emmert

Jelenleg egyértelműen a teniszező, szintén olimpiai bajnok Andy Murray Skócia leghíresebb sportolója. Mivel az ő felkészülését nem befolyásolja az állami finanszírozás, már be is jelentette, hogy a függetlenné válás esetén mindenképpen skót színekben indulna. Bizonyára örülne, ha Rióban már neki is a skót himnuszt játszanák. Ehhez persze meg kell védenie a címét.

Shanklytől McRae-ig

Az Egyesült Királyság országainak a sportban nagyfokú önállóságuk volt már eddig is, a skótoknak, a walesieknek és az északíreknek is önálló szövetségeik vannak. Labdarúgásban a kezdetektől fogva önállóak, az első válogatott meccset is Skócia játszotta Angliával, 1872-ben.

Az angol topklubok is rengeteget köszönhetnek a skót labdarúgóknak. Ütős tizenegyet lehet kiállítani a legjobbakból, és látható, a legtöbbjük Angliában játszott: Jim Leighton (Manchester United) - Colin Hendry (Blackburn), John Greig (Rangers), Alan Hansen (Liverpool), Darren Fletcher (Manchester United), Jimmy Johnstone (Celtic), Graeme Souness (Tottenham), Gary McAllister (Liverpool), Denis Law (Manchester United), Kenny Dalglish (Liverpool). Nem szólva a két edzőlegendáról, Bill Shanklyről és Sir Alex Fergusonról: előbbi 15 évig irányította a Liverpoolt, utóbbi 27 évig a MU-t. Ketten együtt tizenhat angol bajnoki címet és hét FA-kupát nyertek.

Persze még Skócia sem csak a focinak él. Azon kívül, hogy a skótoknak elefántpólóban világbajnok csapatuk van, a rögbiválogatottjuk állandó résztvevő a különböző nemzetközi versenyeken - igaz, a világbajnokságokon csak 2000 óta indul. És több olyan egyéni sportág is van, ahol Skócia színeiben indultak világhírű versenyzők. A Forma 1-ben Jim Clark, Jackie Stewart és David Coulthard, raliban Colin McRae. Az ökölvívó Ricky Burns a WBO-nál 2010-től 2013-ig két súlycsoport világbajnoki övét is viselte. Az úszóknál pedig ott van a Gyurta Dániel mögött rendre ezüstérmes Michael Jamieson.