Vágólapra másolva!
Roskadozó sportlétesítmények, balesetveszélyes sportszerek, elégtelen orvosi háttér az egyik oldalon, a nyugat-európainál arányaiban kétszer-háromszor magasabb személyi juttatások, dél-afrikai és floridai edzőtáborok, hatalmas pénzeket felemésztő sportszövetségek a másikon. Orbán Viktor kedden több költségvetési pénzt ígért a magyar sportnak és azt mondta: nemzeti ügy, hogy Magyarország az olimpiai éremtáblázat első tíz helyzettje között szerepeljen. Tény ugyanakkor, hogy az állami finanszírozás növelése önmagában egyáltalán nem garancia az olimpiai eredményességre.

A 2010-es költségvetést megismerve a hazai sportélet vezetői apokaliptikus képet festettek a jelenről és a közeljövőről. A szakszövetségek szerint több mint egymilliárd forintos póttámogatásra lenne szükségük ahhoz, hogy az olimpiai sportágak egyáltalán életben maradjanak 2010-ben. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke megígérte, hogy ha az áprilisban várható választásokat követően pártja alakít kormányt, a lehető legrövidebb időn belül eljuttatja a Magyar Olimpiai Bizottsághoz (MOB) ezt az összeget, az új kormány pedig a költségvetés egy százalékát a sportra fordítja majd.

Sárközy Tamás, a Nemzeti Sporttanács elnöke ugyanakkor úgy véli, nem az állami támogatás mértéke a magyar sport finanszírozásának alapproblémája. A közvetlen állami sportfinanszírozás az utóbbi években a költségvetés 0,25-0,35 százaléka körül mozgott, ami még meg is haladja az európai átlagot. A 2010-es, a gazdasági válságra hivatkozva csökkentett összeg 0,2 százalék, de még ez sem rosszabb, mint az Európai Unió átlaga. A valódi problémát Sárközy szerint az jelzi, hogy a magyar sport a nemzeti össztermékből, a GDP-ből igen alacsony mértékben részesedik. Magyarország a GDP mindössze 0,7-1 százalékát fordítja sportra - ez az egyik legalacsonyabb szám egész Európában. A nyugat-európai országokban ez az arány 2,5 százalék körül van, és folyamatosan növekszik.

A gazdagabb európai országokban azonban a sportot döntően a szponzorok finanszírozzák, és ezt csak másodlagosan befolyásolja az állam kiegészítő, újraelosztó beavatkozása. A magyar sportban azonban ez a szisztéma még, a rendszerváltás előtti - szinte kizárólag az állam pénzére alapozó - modell pedig már nem működik. Ezt azt ellentmondást nagy erővel hozta felszínre a 2008 őszén kirobbant gazdasági válság.

Visszafizetett olimpiai támogatás

Az élsport legakutabb gondja az úgynevezett olimpiai felkészülési támogatás fokozatos elapadása. "2009-ben egymilliárd forint állami apanázst kapott a magyar sport az olimpiai felkészülésre, míg négy évvel korábban 1,3 milliárdot. Ez nemcsak reál-, hanem nominálértékben is brutális csökkenés. A puszta létünkért küzdünk, ezért folyamodtunk egy végső segélykiáltáshoz" - mondta az [origo]-nak Molnár Zoltán, a MOB főtitkára.

Árnyalja a képet Dénes Ferenc sportközgazdász - a korábbi Fidesz-kormány sportügyekért felelős helyettes államtitkára - Peking után című tanulmánya. Ebből kiderül, hogy a 2008-as pekingi olimpia állami támogatása - akármilyen bázisalapon is számítjuk - nagyobb volt, mint 1990 után bármelyik olimpiáé. A pekingi felkészülést és részvételt 3 milliárd forinttal támogatta a kormány, 58 százalékkal többel, mint a 2004-es athéni olimpiát. A kizárólag felkészülésre fordítható olimpiai támogatást több szövetség fel sem tudta használni, és 2009 elején kénytelen volt azt visszafizetni.

ForrA!s: MTI
A Pekingben szerzett három aranyérmet kudarcként élte meg a magyar sport

Az, hogy a magyar élsportolók egy része roskadozó létesítményekben, olykor balesetveszélyes sportszerekkel, megfelelő orvosi háttér nélkül készül, nyilvánvalóan óriási hátrányt jelent a versenytársakkal szemben. Az általunk megkérdezett gazdasági szakemberek szerint legalább ekkora gondot jelent a sportra fordított pénz aránytalan elosztása is.

"Sajnos, a sportcélú kiadásoknak túlságosan nagy hányada megy el személyi juttatásokra" - mondja Sárközy Tamás, aki ennek ellenére nem bolygatná meg a korábban megszerzett jogokat, és három éven keresztül évi százmilliárd forintos támogatást javasol, elsősorban a tömegsport fejlesztésére. "Magyarország szegény. A háztartások nem képesek az eddiginél többet áldozni a sportra, az üzleti szféra sem képes, vagy nem akar. Az egyszeri állami tőkeinjekció célja a létesítményhelyzet megjavítása lenne. Így nem kellene elvenni az élsporttól, viszont felfejleszthetnénk a tömegek sportját. A négyéves kormányciklus végére talán egészségesebb, legalább 50:50 százalékos arány alakulna ki az élsport és a szabadidősport finanszírozásában."

Cifra nyomorúság

Az állami támogatásból a személyi juttatásokra költött összeg aránya a nyugat-európainak két-háromszorosa, miközben a magyar sportegyesületek és sportszövetségek működési költségei is igen magasak. Utóbbi tétel nyugaton a sportköltségvetés négy-öt százalékát teszi ki, szemben a magyarországi húsz százalékkal.

Az aránytévesztés a pekingi olimpiát követő állami jutalmazások rendszerében csúcsosodott ki. A kormány összesen kétmilliárd forintot osztott szét, a 2008-as összes állami sporttámogatás egyhatodát. Az olimpiai helyezettek jutalmazásának összege elérte az olimpiai felkészülés összköltségét, a paralimpiai mozgalom pedig négy év alatt alig a felét kapta annak, amit egyes paralimpikonok felvettek Peking után jutalomként. Egyetlen paralimpiai bajnoknak 68 millió forintot fizetett ki adómentesen az állam, majd egy évvel később a paralimpiai szövetség arra panaszkodott, hogy nem tudja kifizetni ugyanennek a sportolónak az útiköltségét a Rio de Janeiróban rendezett rövid pályás világbajnokságra.

Jelentős tételt jelent az olimpiai érmesek életjáradéka is. Harmincöt éves korától élete végéig olimpiai járadékra jogosult az a magyar állampolgár, aki a magyar nemzeti válogatott tagjaként a nyári vagy téli olimpiai játékokon, a sakkolimpián, illetve 1984-től kezdődően paralimpián vagy siketlimpián első, második vagy harmadik helyezést ért el. Élete végéig járadékra jogosult az érmes halálának időpontjától kezdődően annak özvegye és edzője is a negyvenötödik életéve betöltése után. A járadék szövetségi kapitányi feladatot ellátó vezetőedző részére is megállapítható. Az első helyezést elért érmes járadékának mértéke a bérből és fizetésből élők előző évi országos bruttó nominális átlagkeresetének megfelelő összeg (ez napjainkban 199 ezer forint). A második helyezést elért érmes járadékának mértéke az első helyezettet illető összeg hatvan százaléka, a harmadik helyezést elért érmesnek pedig annak negyven százaléka.

Jelenleg körülbelül kilencszázan jogosultak olimpiai járadékra, ez - a Nemzet Sportolója címmel járó összeggel együtt - az államnak mintegy 2 milliárd forintjába kerül évente, ami jelentős tétel a mintegy 16 milliárdos sportköltségvetésben. A Nemzet Sportolója cím havi nettó 500 ezer forintos életjáradékkal jár együtt, azon 60 évnél idősebb, kimagasló eredményt elért 12 sportolónak adományozható, aki aktív sportpályafutása után is kimagasló szerepet töltött be a hazai sportéletben.


Dénes Ferenc szerint hajmeresztő adat, hogy Magyarországon a sportra költött pénz 70 százaléka az élsportra megy el, s csak 30 százaléka a szabadidősportra. "A világ szerencsésebb tájain ez az arány éppen fordított" - mondja. "Tíz éven át folytatott kutatásaim azt mutatják, a magyar háztartások százalékosan még kevesebbet, jóval kevesebbet fordítanak a sportra, mint az állami költségvetés. Itt az ideje, hogy végre sportnemzetből sportoló nemzet legyünk. Attól, hogy az emberek ülnek a televízió előtt, és négyévente szurkolnak az olimpiai közvetítést nézve, még nem leszünk sportoló nemzet."

Öt szervezet osztja el a pénzt

Magyarországon jelenleg öt, a pénzek elosztása felett rendelkező szervezet működik, a sportszakálamtitkárságon kívül a MOB (melynek a Fidesz színeiben politizáló Schmitt Pál az elnöke), a Sportegyesületek Országos Szövetsége, a Magyar Paralimpiai Bizottság és a koordinátori szerepet betöltő Nemzeti Sportszövetség is külön aparátust tart fent.

Orbán arról nem beszélt, hogy meg kéne-e változtatni a tömesport és az élsport finanszírozásának arányait, azt azonban kijelentette: "Iszonyatos pazarlást jelent a párhuzamos kapacitások, struktúrák fenntartása, a jelenlegi sokcsatornás pénzelosztási modell nem tartható fenn a továbbiakban. Egyetlen bürokrata, egyetlen felesleges alkalmazott foglalkoztatása, fizetése tíz sportolni vágyó gyerektől vonja el a forrásokat."

Ki fizesse a nemzeti ügyet?

"Ha valaki nemzeti ügynek tekinti azt, hogy Magyarország az első tíz között végezzen az olimpiai éremtáblázaton, akkor én az ilyen emberekkel egyetértek" - fogalmazott Orbán Viktor.

Egyetért velük Dénes Ferenc is, ám szerinte ez még nem jelenti azt, hogy mindezt az államnak kéne finanszírozni. "Az is nemzeti ügy, hogy megőrizzük a pálinkafőzés tradícóit, az állam tehet is valamit ezért, de mégsem ő főzi a pálinkát. Kifejezetten örülök neki, ha egy új kormány kiemelt stratégia területnek tekinti a sportot, a sporttevékenység végzését mégis azoknak az embereknek kell megoldaniuk, akik ezt csinálják. Az állam segíthet a feltételek megteremtésében, példul úgy, hogy vigyáz a környezetre, létesítményeket épít, vagy kedvezményet ad a sportpályák használatára. Persze, hogy ennek mi lesz a konkrét formája, azt egyelőre senki sem tudja."