Horvátország

 

A horvát játékosok mindig is fontos szerepet játszottak a jugoszláv labdarúgásban, de az ország önálló válogatottat vb-selejtezőn először csak az 1998-as tornát megelőzően indított. A két évvel korábbi Európa-bajnokságon már szerepelt együttes a kvalifikációs csoportjában csak második lett Dánia mögött, a pótselejtezőben azonban nagy küzdelemben felülmúlta az ukrán gárdát, és így kijutott a franciaországi viadalra.

A France '98-on a kroátok Argentínával, Jamaicával és Japánnal kerültek egy csoportba, és utóbbi két gárda legyőzésével magabiztosan jutottak tovább. A következő fordulóban Románia ellen egy meglehetősen rossz mérkőzésen Davor Suker kétszer elvégzett tizenegyese jelentette a győzelmet, a legjobb négy közé jutásért azonban Németország volt az ellenfél, és a horvátoknak kevés esélyt adtak.

A csapat azonban története egyik legjobb teljesítményét nyújtotta azon a találkozón, míg a germánok pocsékul futballoztak, ráadásul Christian Wörns kiállítása miatt a teljes második félidőt emberhátrányban játszották végig - a valósággal extázisban futballozó horvátok pedig világraszóló, 3-0-s győzelmet arattak, és így első világbajnokságukon bejutottak az elődöntőbe.

1998. július 4.
Horvátország - Németország 3-0 (1-0)
Lyon, Gerland-stadion, 44 000 néző
v.: Pedersen (norvég)
Horvátország: Ladic - Stimac, Bilic, D. Simic, Stanic, Soldo, Jarni, Boban, Asanovic, Suker, Vlaovic (Maric, 83.). Szövetségi kapitány: Blazevic
Németország: Köpke - Wörns, Matthäus, Kohler, Heinrich, Jeremies, Hässler (Kirsten, 69.), Hamann (Marschall, 79.), Tarnat, Klinsmann, Bierhoff. Szövetségi kapitány: Vogts.
gól: Jarni (45.), Vlaovic (80.), Suker (85.)
kiállítva: Wörns (40.).

A házigazda franciák elleni elődöntőben a semleges nézők mind a horvátokért szorítottak, és egy ideig úgy tűnt, hogy a csoda tovább folytatódik. Az első félidőben nem született gól, a második játékrész első percében pedig Davor Suker betalált, és előnyhöz juttatta a horvát gárdát. Ez azonban nem tartott sokáig, mert egy perccel később a gallok védője, Lilian Thuram egyenlített, és a játékrész közepén ugyanő szerezte meg a mindent eldöntő találatot is. Alen Boksicék azonban még a bronzmérkőzésre is rendkívül motiváltak maradtak, ellentétben ellenfelükkel, a hollandokkal, és a kisdöntőben 2-1-re legyőzték a németalföldieket, ezzel az övék lett a harmadik hely.

A bronzérem mellett még egy trófea a horvátokhoz került, hiszen a torna gólkirályi címét Davor Suker szerezte meg hat találattal. A csapat játékosait, illetve a tréner, Miroslav "Ciro" Blazevicet azóta is szinte nemzeti hősként kezelik az országban.

A horvátok az 1998-as szerepléssel eléggé magasra tették a lécet maguk előtt, a négy évvel későbbi viadalra való kijutás ezek után alapfeladat volt, amit sikerült is teljesíteni. Maga a torna azonban már nem sikerült ilyen jól, a szakvezető, Mirko Jozic képtelen volt teljesen szakítani az 1998-as hősökkel, akik közül sokan annak ellenére is utazhattak a vébére, hogy korántsem voltak jó formában.

Az első, mexikóiak elleni találkozót el is veszítette a csapat 1-0-ra, a következő, Olaszország elleni összecsapásra így aztán a mester kissé átalakította az együttest - de úgy tűnt, hogy ez sem vezet eredményre. A taljánok húsz perccel a találkozó vége előtt 1-0-ra vezettek, de a hajrában a horvát csapat feltámadt, és három perc alatt szerzett két góllal fordítani tudott.

Ezzel a saját kezébe vette a sorsát, de mégsem sikerült továbbjutnia, mert az utolsó találkozón 1-0-ra kikapott attól az Ecuadortól, amely számára már semmi tétje nem volt a 90 percnek - a presztízsen kívül.