Az első váratlanabb eredmény ebben a csoportban született azzal, hogy az ukránok az élen végeztek. Azt mindenki tudta, hogy Oleg Blohinnak kiváló focisták állnak a rendelkezésére, de elődjeinek ebből az alapanyagból nem sikerült ütőképes csapatot faragnia, Andrij Sevcsenkóék rendre csak a pótselejtezőkig jutottak el. Most viszont nem bíztak semmit a véletlenre, és Európából elsőként kvalifikálták magukat a világbajnokságra, menet közben egy hat mérkőzésből álló győzelmi sorozatot produkálva, amelynek során még csak gólt sem kaptak. Így aztán a végén még az is belefért, hogy utolsó három találkozójukból mindössze két pontot szerezzenek. Három vetélytársuk közül kettővel szemben is veretlenek maradtak, csak Törökországtól kaptak ki, de ennek a találkozónak már nem volt tétje - legalábbis az ukránok számára, a félholdasoknak annál inkább, hiszen Fatih Terim együttese tulajdonképpen ennek a győzelemnek köszönhette második helyét.
A törökök a kvalifikációs sorozatot még Ersun Yanallal a kispadon kezdték, ám őt júniusban menesztették posztjáról, hiszen úgy tűnt, hogy a csapat képtelen lesz megszerezni a második helyet. A korábbi sikeredző, Terim pedig jött, látott és (eddig legalábbis) győzött: három vébéselejtezőn hét pontot szerzett, és legnagyobb szerencséjére a két rivális eredményei is kedvezően alakultak a számára: a dánok legyőzték a görög együttest, aminek köszönhetően a hellének visszaestek a törökök mögé, akik viszont éltek a kínálkozó lehetőséggel. Terim alaposan átalakította a gárdát: a kapuban Rüstü Recber helyett Volkan Demirelnek szavazott bizalmat, reaktiválta a védelemben a 2002-es világbajnokság egyik hősét, Alpay Özalant, a középpályán pedig az elődje által mellőzött Tümer Metint és Selcuk Sahint favorizálta. Ez a négy játékos Yanalnál egyetlen percet sem töltött a pályán, Terimnél viszont mind a három vébéselejtezőn kezdők voltak; elsősorban Tümer teljesítményét érdemes kiemelni, a Besiktas focistája ugyanis mind a három összecsapáson gólt szerzett - ebből kétszer győztes találatot.
A dánok elsősorban azért buktak el, mert a csoport három másik nagyágyúja közül csak a görögöket tudták legyőzni, őket is csak egyszer. A grúzok elleni pontvesztés még belefért volna, ha nem kapnak mondjuk ki Ukrajnában vagy Görögországban. Ezzel a harmadik helyezéssel a dánok 1994 óta először maradtak le egy nagy világversenyről, és könnyen lehet, hogy ez Morten Olsen szövetségi kapitány állásába kerül majd.
A görögök viszont a kudarc ellenére is hosszabbítanának Otto Rehhagellel, hiszen nem feledték el az Európa-bajnoki diadalt, még ha ez a mostani negyedik hely bizonyos szinten arra is utal, hogy a kontinensviadal megnyerése egyszeri és megismételhetetlen bravúr volt a hellének számára. A csapat szinte teljesen az Eb-győztesekre épült, csak az utolsó körben került be a keretbe pár olyan futballista, aki nem volt részese a nagy győzelemnek, de a jelek szerint a csapat már nem képes olyan egységes játékra, mint Portugáliában. A gólszerzés továbbra sem volt erőssége a görögöknek, kiesésüknek elsősorban ez volt az oka (az együttes ugyanannyi gólt kapott, mint a törökök - vagyis a védekezéssel nem akadt probléma -, de nyolccal kevesebbet szerzett a félholdasoknál. Rehhagel pechjére az utolsó három selejtezőn legjobb csatára, Angelosz Hariszteasz nem állt a rendelkezésére, ami főleg a dánok elleni találkozón okozott gondot, ahol mindenképpen nyerni kellett volna - ehelyett egy 1-0-s vereség lett a vége.