Rajtra kész a nagy távolságok olimpiája

Szűk hét esztendővel ezelőtt a svájci Sion városával szemben magabiztos fölénnyel nyerte el Torino a 2006-os olimpia rendezési jogát, hogy február 10-26. között 85 ország hozzávetőleg 2500 versenyzőjét lássa vendégül (éppen negyedét az athéni nyári játékok mezőnyének). Összeállításunkban bemutatjuk az olasz város létesítményeit, a legnagyobb éremesélyeseket s természetesen kitérünk a legnagyobb izgalommal várt jégkorongtornára, amelynek minimum négy aranyesélyese van.

Négy éve Salt Lake Cityben Ole Einar Björndalen norvég biatlonista négy aranyérmet nyert, de sporttörténelmet írt Janica Kostelic horvát alpesi síző is, aki a sportágában egyazon olimpián elsőként szerzett négy medált, három aranyat és egy ezüstöt. Összeállításunkban megnézzük, kik lehetnek Torino hősei.

S mindjárt kezdhetjük azzal, hogy talán újra Björndalen és Kostelic! A 32 esztendős norvég tavaly a hochfilzeni vb-n is négy aranyat szerzett, de elmondása szerit Torinóban beérné kettővel. Amúgy már Naganóban is begyűjtött egy-egy aranyat és ezüstöt, s az összkollekciójával a téli olimpiák történetének hatodik legeredményesebb versenyzője. Janica Kostelic még csak 24 éves, így van ideje, hogy Björndalen nyomában érjen. A horvát csapat zászlóvivője mind az öt számban indul, s abból kiindulva, hogy az összetett Világkupa-sorozat vezetőjeként érkezik Torinóba, aligha távozik majd üres kézzel.

Kostelicnek persze lesznek komoly riválisai, a legkomolyabb vitán felül a svéd Anja Pärson, ám az osztrák Michaela Dorfmeister és Marlies Schild, valamint a spanyol Maria José Rienda-Contreras is kiváló formában érkezik Torinóba. S ha már az alpesi sínél tartunk, a férfiaknál két osztrák, Benjamin Raich és Michael Walchhofer vezet az összetett Világkupában, a harmadik az amerikai Bode Miller.

Műlesiklásban mindazonáltal az olasz Giorgo Roccának - aki az olimpiai esküt mondja a megnyitó ünnepségen - áll a zászló, hiszen öt Világkupa-futamot nyert. De azt is érdemes észben tartani, hogy Hermann Maier a szezonban három különböző szakágban nyert Vk-futamot. Emlékezetes, hogy az osztrák 1998-ban Naganóban pár nappal egy hatalmas bukás után két olimpiai aranyat szerzett, Salt Lake Cityt motorbalesete miatt ki kellett hagynia, s 34 évesen még éppen ezért is nagyon éhes a sikerre.

Visszakanyarodva a biatlonhoz, Björndalennek leginkább a Világkupában vezető francia Raphael Poirée törhet borsot az orra alá, no és persze a németek, mindenekelőtt Sven Fischer és Michael Rösch. A nőknél egyértelműnek tűnik a német hegemónia. Itt Kati Wilhelm vezet a Világkupában, aki már Salt Lake Cityben is szerzett két aranyat és egy ezüstöt.

Ma már ők is főszereplői az olimpiának

Északi összetettben négy éve a finn Samppa Lajunen három aranyat szerzett, s a hozzáértők szerint egy finn versenyzőnek most is összejöhet a triplázás. Mégpedig annak a Hannu Manninennek, aki Salt Lake Cityben váltóban már olimpiai bajnok volt.

A gyorskorcsolyázók között a férfiaknál nincsenek egyértelmű favoritok, ellenben a nőknél nagy valószínűséggel megjósolható a német Anni Friesinger és a kanadai Cindy Klassen rivalizálása az aranyérmekért.

Műkorcsolyában a négy évvel ezelőtti bajnokok közül már senki sem versenyez, s Torinóban a két egyéni számban éppen a Salt Lake City-i ezüstérmesek a favoritok, jelesül két orosz, Jevgenyij Pljuscsenko és Irina Szluckaja. Három hete mindketten megnyerték a lyoni Eb-t, s Szluckaja a világbajnoki cím védőjeként érkezik az olimpiára. Tavaly a moszkvai vb-t a férfiaknál nem kis szenzációként a svájci Stephane Lambiel nyerte, de azon a versenyen Pljuscsenko a rövid program után sérülés miatt visszalépett.

Februárban pedig betegen is hatalmas fölénnyel verte Lambielt. Ám az olimpiai aranyérmet nem életműdíjként adják, ezt leginkább az amerikai Michell Kwan tudhatja, aki Naganónak és Salt Lake Citynek is nagy esélyesként futott neki, de ötszörös világbajnok létére az olimpiákról csak egy-egy ezüstje és bronza van. S bizony most már nem ő az esélyes.

Akárcsak egyéniben, a párosok között és jégtáncban is orosz a top favorit, jelesül a Totmjanyina, Marinyin és a Navka, Kosztomarov duó. Salt Lake Cityben még csak a negyedik, illetve a tizedik helyen végeztek, s Navkáék jelenlegi pozíciója több mint figyelemre méltó a jégtáncban, ahol jobbára csak "kihalás" révén lehet előrébb araszolni.
Totmjanyináék öt, Navkáék három Európa-bajnokságot nyertek zsinórban, de a jelek szerint övék a világ is: a legutóbbi két vb-n ők integettek a dobogó tetejéről.

S végül ejtsünk szót három korosabb legendáról is. Ricco Gross német biatlonista már az 1992-es albertville-i játékokon aranyérmes volt váltóban, az olimpiákról három aranya, három ezüstje és egy bronza van. Ám szó sincs arról, hogy a nagyon erős német váltóban csupán a korábbi érdemeire való tekintettel lenne helye 36 évesen. A norvégok alpesi síző legendája, Kjetil-Andre Aamodt sem mai gyerek már, csak egy évvel fiatalabb Grossnál, s az érmeit tekintve is majdnem ugyanott tart: neki három aranya, két ezüstje és két bronza van az olimpiákról. Salt Lake Cityben két számban is győzött, amit Torinóban aligha ismétel meg, de érmet elcsíphet.

A német Georg Hackl esetében ezt se merjük állítani, de mégis meg kell emlékeznünk az immár 40. életévét taposó szánkósról. Már az 1988-as olimpián ezüstérmes volt, majd zsinórban három aranyat nyert, Salt Lake Cityben pedig 0,33 másodperccel szorult a második helyre a most már egyértelműen legnagyobb esélyesnek számító olasz Armin Zögeller mögé. Ennyin múlott, hogy Hackl a földkerekségen elsőként nem nyert négy egymást követő téli olimpián aranyat.

Fábik Tibor