Bicegő svájci hős, forróvérű C. Ronaldo, vigaszra váró cseh lányok

Svájc megtörte az Eb-átkot, a házigazda először nyert mérkőzést a kontinensviadalok történetében, és ezzel szépen búcsúzott leköszönő kapitányától, Köbi Kuhntől. Bázelben testközelből figyelhettük a svájci-portugál találkozót, amely csak azok számára okozott meglepetést, akik azt várták, hogy a legutóbbi Eb ezüstérmese B csapattal is átlép az eddig felettébb peches házigazdán.

Nani a szünetben hosszúra cserélte rövid ujjú mezét, a rosszmájúak szerint azért izgett- mozgott annyit az első félidőben, mert úgy kevésbé fázott. A szünetben feketeruhás pályamunkások kis ásóval felszerelkezve tették a helyükre a kirugdosott gyeptéglákat, a mérkőzés után jött a hír, hogy a negyeddöntőre kicserélik a bázeli pálya talaját. A friss gyepet 26 kamionon szállítják Hollandiából, és június 17-re minden elkészül, így semmi sem veszélyezteti a 19-i negyeddöntőt.

A két félidő közti időszak svájci hőse Alexander Frei, aki már mankó nélkül biceg a kispadhoz, Scolari öleléssel üdvözli a nyitómeccsen térdsérülést szenvedett hazai támadót, aki nélkül elég vékony volt a házigazda támadójátéka. Ronaldo utolsónak jön ki a második félidőre, kis mosoly, kis integetés, egy ölelés az első sorban lévő ismerősnek, aztán irány a kispad, vélhetően hosszú ideig nem lesz hasonlóban része.

Ricardót hamar bemelegítik a svájciak a szünet után, de a kis kapus felveszi a kesztyűt, bár anélkül is csinált már emlékezeteset, elég csak a négy évvel ezelőtti, angolok elleni büntetőpárbajra gondolni. Később abból tart bemutatót, hogyan kell 70 méterről kommunikálni a társsal, egy pocsék kirúgás után ugyanis névrokona, Quaresma fájdalmas arccal és széttett karokkal vonja kérdőre, mire Ricardo biccent, megvonja a vállát, ezt meg is beszélték. Bár a svájci alumíniumgyártás nem húzóágazat, de a jobb kapufa belopja magát a nézők szívébe, Nani mindent megcsinált, amit kellett, de a léccel nem kalkulált.

Nem durva a meccs, de Magnin és Quaresma elég szépen egymásra találnak, megy a kézitusa másodpercekig, a portugál lábbal oldaná meg a helyzetet, és sarokkal tesz egy mozdulatot a svájci feje felé, aki úgy gondolja, hogy jól jönne az emberelőny, eldől, mint egy zsák, de nem hatja meg a bírót. A portugálok a fél gőzből is visszavettek, így a szurkolók inkább egymással foglalkoznak, oda-vissza felelget a piros-zöld énekkar, de csak addig, míg megérkezik a menetrendszerinti Hopp Scwiiz buzdítás a hazaiak részéről.

A nagy ricsaj aztán hirtelen tüntetéssé alakul, nem igazán értik a svájciak, hogy Vonlanthent miért kapja le a pályáról Kuhn mester, nem Barnettával van bajuk a drukkereknek, szimplán csak gólt akarnak. A Leverkusen középpályása egyből igazolja Kuhn döntését, kis híján góllal jelentkezik be, aztán Inter óriási bombája borotválja le a kapufát kívülről, veszedelmesen jönnek a svájciak.

Az utolsó húsz perc kezdődik, amikor egy csere kicsit elaltatja a fehér mezeseket, a duplán hazai pályán játszó Hakan Yakin pedig Svájc és önmaga második gólját lövi a tornán. Innentől vérszemet kapnak a svájciak, de a nagy rohanásban hátul kicsit kihagynak, szerencséjükre Quaresma túl önzetlen akart lenni, így marad az 1-0.

A német bíró, Plautz népszerűtlenkedik egy sort, az egymással összeakaszkodó Miguelnek és Barnettának is sárgát oszt, de a népharag hamar elül, mert nem sokkal ezután Barnetta szépen homorít Meira mellett, a spori pedig megkajálja a mutatványt, bár többszöri lassítás után már megadhatónak tűnik. Yakin teszi a dolgát, az egyszemélyes svájci gólgyár betermeli a harmadik találatot is, ez már megvan, érzik ezt mindkét oldalon.

Közben a másik mérkőzésen a törökök megkezdték a visszakapaszkodást, az előttünk ülő török kolléga rá is gyújt gyorsan, nem is szívja, szinte eszi a cigarettát. Aztán rá sem kell nézni a képernyőre, a török újságíró ugrál, mint egy kisgyerek, őrület, amit Fatih Terim fiai csinálnak. A bázeli találkozó véget ért, a svájciak egy kupacban, a portugálok közül többen már mennének az öltözőbe, de Nuno Gomes a szurkolókhoz vezényli őket, ilyenkor is illik megköszönni a buzdítást, a drukkereken tényleg nem múlt semmi.

De a Nati nagyon motivált volt, hajtottak Kuhnért, Freiért, az első győzelemért, és kellemes játszótársnak bizonyult a portugál válogatott. Megható jelenet, amikor egy Merci Köbi felirattal búcsúztatják a svájci játékosok a kapitányt, aki egyesével mindenkit megölel, nehéz napokon van túl a külsőre az Oscar-díjas Szabó Istvánt idéző tréner.

A török kolléga totál kész van, valószínűleg ő az egyetlen a stadionban, aki örül Nihaték győzelmének, de ő akár a pályára is beszaladna, hogy világgá kürtölje nagy örömét. A törökök lassan olyanok lesznek, mint a németek, nincs olyan helyzet, ahonnan ne tudnának talpra állni, a házigazda elleni 0-1ről, most 0-2-ről nyertek, van tartásuk, az biztos.

A bázeli pályaudvar közelében is megünnepli egy kisebb török brigád a továbbjutást, nem messze tőlük két cseh színekbe öltözött szőkeség szomorkodik, elnézve a körülöttük lebzselő svájciakat, lenne jelentkező, aki felvidítaná a lányokat. Rajtuk kívül a bázeli tömegben szinte mindenki elégedett, a svájciak azért, mert végre megtörték az Eb-átkot, a portugálok azért, mert letudták a kötelezőt, és mert most kezdődik majd az igazán izgalmas rész, és Cristiano Ronaldónak sem lesz szüksége innentől a melegítőfelsőre...