Cassano alsógatyában ünnepelt, Trezeguet-t éltették a franciák

Vágólapra másolva!

A labdarúgó Európa-bajnokság tizenegyedik játéknapján hálátlan szerepre készült Zürich, az életszínvonalat tekintve a világon a legjobban álló város ugyanis a legutóbbi világbajnokság döntősei közül az egyiknek a végállomást jelentette a tornán. A győztes Olaszország lett, amely 2-0-ra legyőzte a több mint egy órát emberhátrányban játszó franciákat, és ezzel bejutott a negyeddöntőbe, ahol Spanyolország lesz az ellenfele.

Dajka Balázs

Vágólapra másolva!

foci Spanyolország Samir Nasri Luca Toni David Trézéguet Olaszország Franck Ribéry Franciaország Raymond Domenech Antonio Cassano Zürich

A himnuszok után a franciák az olasz táborhoz közeli térfélen helyezkedtek el, Coupet meg is kapta az ilyenkor szokásos "Szervusz paraszt!" olasz megfelelőjét, aztán a pénzfeldobás után végül Buffon kötött ki a tifosik előtt, ő már jóval kellemesebb fogadtatásban részesült. "Aki nem ugrál az francia, hej, hej" harsogja az azúrkék publikum, nem igazán szereti egymást a két nemzet, ez korán kiderül.

Az első olasz támadásnál Toni indul el reménytelen labda után, nem is éri el, de így sem tud a franciák kedvében járni, akik egyből füttykoncerttel kedveskednek neki. A közönség harciassága a játékosokra is átragadt, Lubos Michelnek már a második percben rendőrködnie kell, mert Panucci és Benzema akasztotta össze a bajuszát. Govou akár az ötödik percben lejöhetne a pályáról, a hollandok ellen finoman szólva is halovány lyoni egy látványos sarkazással máris többet mutat, mint a második csoportmeccsen.

Nem kell sokat várni az első helyzetre sem, Toni használhatna ki egy védelmi hibát, de túl korán tüzel, a közelben ülő olaszok reakciójához a 18-as karika dukálna. Hamar elpárolog az itáliaiak mérge, és az "Ohi ohi ohi ohi ohi ohi, Luca Toni segna per noi" dallal biztosítják bizalmukról a Bayernben gólkirályi címig jutó langalétát, aki eddig nagyon taszítja a kaput az Eb-n.

A franciák első ránézésre frissebbnek tűnnek, de ezzel még nem kerültek közelebb a továbbjutáshoz, főleg, mert Ribéry igazolja az örökérvényű Knézy-klasszikust, és jó lövőhelyzetből összehoz egy bedobást az ellenfélnek. Ezzel el is lőtte puskaporát a sebhelyes arcú francia, aki egy Zambrotta elleni szabálytalanságnál megsérül, jön érte a hordágy helyett funkcionáló kis kocsi, helyére pedig Nasri.

Az olaszok nem túl sportszerűen örülnek egy sort Ribéry kiesése miatt, a szélsőt eközben nagy fájdalmak közepette beviszik az öltözőbe, valamit javítanak az előző fekete ponton az azzurrik, mert immáron taps is jut a szerencsétlenül járt ellenfélnek. Majdnem csőstül jön a baj, mert Ribéry elvesztése után kis híján hátrányba kerülnek a kékek, de Makelele ment a gólvonalon Panucci fejese után.

A 16. percben De Rossi jön ki egy szájápolásra az oldalvonal mellé, fogmosás helyett vattával tunkolják az ajkait, elképzelhető, hogy belenézett egy könyökbe. Donadoni a hétfői sajtótájékoztatón mérgesen reagált, amikor az újságírók az egy-, illetve a háromcsatáros taktika előnyeit és hátrányait boncolgatták, nem biztos, hogy ezért, de ezúttal két támadót vetett be az olasz kapitány, bár Cassano inkább Toni mögött mint mellette helyezkedik el. Alakulgat a meccs, az egyik oldalon Govou előtt adódott lehetőség, de a lövést látva a passz lett volna jó megoldás, a másik kapunál egy szépen végigvitt figura Perrottára jön ki, de a római középpályás terveit a vizes fű írja át.

A félidő közepén aztán végzetesen kihagy a francia hátsó sor, Abidal ugyan vészfékként Toni után ered, de csak felborítani tudja a tankot, villan a piros, plusz büntetőt kap a világbajnok. Donadonit nem hatja meg különösebben a történet, a szusszanásnyi időt kihasználva Panuccit hívja ki magához, Pirlo sem esik ki a ritmusból Abidal levonulása alatt, és a jobb felsőt választva örömet okoz az amúgy sem szomorú olasz tömegnek. Domenech gyorsan reagál, Nasri számára véget ér az esti műszak, jön Boumsong, meg kell erősíteni a lyukassá vált védelmet.

A termete miatt sokak által lassúnak és labdaügyetlennek tartott Toni tarthatatlan, csak felrúgni tudják a védők, és a képességeit firtató kritikákra válaszul centik választják el attól, hogy az Eb gólját szerezze egy jobb beadás utáni sarkazással. Ha valaki csak a lelátót nézné, és nem látná a kijelzőt, annak is egyértelmű lenne az eredmény, a franciák némán gubbasztanak a szektorukban, míg az olaszok egy hátra passzt is hosszan ünnepelek.

Megint Toni van a középpontban, de csak nem akar neki összejönni a gól, Donadoni pedig egy pillanatra kihagy, elfelejti, hogy kamera van a közelben, és pechjére pont akkor káromkodik egy egészségeset, amikor az operatőr őt veszi. Közben feltűnik, hogy megint elment negyedóra, az olasz legények ugyanis egyfajta kakukkos óraként 15 perceként rákezdenek a himnuszra.

Az érzelmileg valahol a metró szintjén szenvedő franciákat Henry helyzete hozza vissza a földszintre, de a kékek szurkolóit nem tette optimistává, hogy Henry és Benzema is csak lelkesedése miatt volt dicsérhető, mindketten elég tompák voltak a kapu előtt, holott éppen tőlük várták a gólokat és a váratlan húzásokat. A riválisnál Cassano viszont tele van élettel, a hisztikre is hajlamos fantasista sokszor megmutatta már, hogy zseniális dolgokra képes, ugyanakkor néha ráférne egy kiadós porszívózás az agyára, de ezúttal minden rendben nála, és nagyon él.

Minden kék volt a zürichi stadionban

Valahányszor megjelenik Domenech a kivetítőn, az olaszok egyből nagy pfújolásba kezdenek, a francia kapitánynak, akit az övéi is gyakran egoistának és beképzeltnek tartanak, volt pár szerencsétlen megjegyzése az itáliaiakkal kapcsolatban, akik úgy tűnik, nem felejtenek. Pedig Domenech külön kihangsúlyozta a hétfői sajtótájékoztatón, hogy nincs semmi baja a szomszédokkal, és kifejezetten élvezi a játékukat, a konfliktusok pedig abból adódnak, hogy az újságírók nem mindig azt írják le, ami elhangzott a szájából.

Amíg a francia trénert utálják, De Rossit éltetik az olaszok, a római játékos próbálja igazolni, hogy rászolgál a mindenhol mitikusnak számító tízes mezre, gyors egymásutánban kioszt egy kötényt, aztán sarkazós csellel hozná magát helyzetbe, de egy védő leteríti. A szabadrúgást a vb-hős Grosso tekeri, a lyoni csapattárs Coupet azonban nem akar szenvedő alanya lenni a későbbi öltözőbeli zrikáknak, és kapufára tolja a labdát.

Az első játékrész vége parázsra sikeredik, egy olasz a francia kapu előtt fekszik, de a kékek nem állnak meg, és Michel sem fúj, ezért Pirlo intézkedik, és egy sárga lapért cserébe jó nagyot rúg Benzemába, eddig az olasz drukkerek szitkozódtak, most már a franciák is azt teszik, végre valamiben egyetértenek. Az olaszok még nem unják, sokadszorra is jön a "Aki nem ugrál, francia!" rigmus, kicsit azért megvariálva, mert most a Bella ciao dallamára.

Lassan Michelnek is kijárna egy nóta, mert Evra sérülése miatt megállítja a kontrázó Cassanót, magára haragítva ezzel csizmaország szurkereit. Chiellini Henryn vezeti le a feszültséget, a csattanást a lelátón is hallani, ő is besárgul, Michel hármat sípol, soha rosszabb első félidőt.