Esterházy Péter: Körbe vagyunk véve szavakkal

Vágólapra másolva!
New York-ban Ian McEwannel reggelizett, itthon szívesen eszik hekket a Rómain; örül, ha a kritikusok megértik, mit akart, bár alapvetően könnyűnek tartja könyveit, és amikor úgy süt a nap, előfordul, hogy maga is újra beállna a focicsapatba. Esterházy Péter a kortárs magyar irodalom mogulja nagylélegzetű interjút adott nekünk, amelyben mesélt mondatminőségről, a nyelvi játékosságról, új regénytervekről, a következő három-négy évről és az elmúlt huszonkettőről.
Vágólapra másolva!

- Egyszer mondta egy interjúban, hogy "bizonyos szövegekben utólag lehet látni, hogy kicsit jobbak, mint az ember maga". Gondolom, ezt úgy értette, hogy visszamenőleg kiemelkedik egy-egy mondat a saját szövegeiből, ami többet jelent, mint amit értett rajta megírásukkor. Sokak kedvence az a mondat az életműben, hogy "Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot." Önnek vannak ilyen kedvenc mondatai a saját műveiből?

- Nem foglalkozom egyes mondatokkal, mert csak azzal foglalkozom. Az a minimum, a mondatminőséget tudom szavatolni. Néha előfordul, hogy hirtelen a mondatban is elkezd fényleni valami, amire nem is gondoltam, de az már az olvasó szempontja. Nem is annyira mondatok, hanem az egész több lesz, mint amit az ember gondol, így összeáll valamivé, ami más, jobb, mint ahogy eszelve volt. Az idézett mondat egyébként úgy született, hogy már kész voltam a regénnyel (Harmonia Caelestis - a szerk.), és akkor egy rémes dolog következett, tudniillik az elejét egy kicsit átrendeztem, mert fontos, mint a zenénél, hogy is kezdődjék. Ez viszont hihetetlen káoszt okozott az egészben: ha ez a harmadik és ez a negyedik, akkor az ötödik nem ez, és akkor megint el kellett kezdeni az egészet, ez a rémség maga volt.

- Ezt nehéz lehetett füzetekkel nyomon követni.

- Hihetetlen nagy lepedőim vannak, teleírva számokkal, egyes, kettes, egyes, hatos stb. Mindezt adminisztrálni is kell, hogy ami van, az még egyszer ne szerepeljen... Macerás. De nagyon szép, olyan, mint egy rajz telefirkálva számokkal.

Forrás: MTI
EP-fotóalbum no. 6. | Kertész Imre a XI. Budapesti Könyvfesztiválon Esterházy nyakába borul

- Most is van lepedő?

- Az újhoz nem kellett. Kis könyveket akarok most, rövideket.

- Kulcsár-Szabó Ernő az Esterházy- monográfiájában leírja, hogyan nyomozzák utólag az idézetek forrását az irodalomtudósok. Hogyan vadászik ön az idézetekre? Valamit olvas, megtetszik, akkor kiírja? Cetlikkel dolgozik?

- A Függő-be például azért került bele sok Kosztolányi-idézet, mert az volt az érzésem, hogy a Kosztolányi költészete azon a hangon szól, amilyen színben én akarok, és akkor elolvastam az összes Kosztolányi-verset, kijegyzeteltem azokat a verssorokat, amelyek megszólaltak nekem. És lehet is látni pontosan a Bevezetés-ben, hogy melyek voltak azok. Ez hasonló, mint amikor mondtam, hogy nem teszek különbséget fikció és nem-fikció között. Mondat jöhet akárhonnét; körbe vagyunk véve szavakkal. Nem céduláim vannak, engem nem tanítottak, hogy kell ezt csinálni. Nekem füzeteim vannak. Füzetekből átmásolom más füzetekbe, és újabb füzetekbe...

- Igaz az, hogy nem számítógéppel dolgozik, hanem kézzel ír?

- Igen, ezeket leírom. Parti Nagytól kaptam is ötvenedik születésnapomra ötven füzetet.

- Internetezik? A Heidi Klumos-epizódból az derül ki, elég ironikus a viszonya ezekhez a modern vívmányokhoz.

- Az e-maillel elvagyok, jó is meg rossz is: jó, mert gyorsan el lehet dolgokat intézni, rossz, mert nem újabb támadási felület. És időnként keresgetek ezt-azt. De eléggé idegen közeg, nem szeretek olvasni a képernyőről, legfeljebb rövideket, és regényen kívül írni sem szeretek már, például e-maileket; amúgy is az e-mail olyan közbülső állapot az írt és a mondott között. Nagyon trehány e-maileket írok, kisbetű, nagybetű, vessző, átnézem kicsit az elütéseket, de nem nagyon. Ehhez képest nekem fáj, ha egy kéziratban vesszőhiba van.

Forrás: MTI
EP-fotóalbum no. 7. | 2001-ben a Magyar Irodalmi Díj odaítélésekor, Göncz Árpáddal

- Moziba szokott járni?

- Nem nagyon, sajnálom is. Ez az egyik legerősebb tervem, hogy majd járok moziba minden hónapban legalább egyszer. Milyen régóta mondogatom ezt...

- Bridget Jones mamája többször is felbukkan a szövegeiben, hogy került bele?

- Kíváncsi egy kis pletykára? De hiába kíváncsi, családcenzurális okokból nincs módom föltárni azt a mély emberi drámát, amely e mögött rejtezik. Szóval minden mondatnak oka van. Meg aztán megnéztem a filmet is.

- Szigorú ember?

- Azt szoktam szerényen gondolni magamról, hogy én egy nagyon barátságos, kedves férfi vagyok, de a gyerekeim már mondták, hogy álmukba ne jöjjek elő... Ilyen matematikai ügyekben került ez szóba. Azt hiszem, von haus aus tényleg barátságos vagyok, csak az életmódomban van némi barátságtalanság... Az egyetlen dolog, amiben hasznosítani tudtak engem, az a matematika volt.

- És a nyelvtan házi?

- Amikor a Miklós típusú gyerek már a harmadik egyest hozta haza nyelvtanból, mondtam neki, édes Miklóskám, nem olyan nagy szám ezt megtanulni. Na jó, papa, akkor üljél le, diktálom. Olyan egyeseket kaptam egymás után, hogy na. Ki tudja, hogy kell írni azt, hogy Dunántúli-középhegység, Margit-híd, zsíroskenyér? A matematikában biztos voltam. Bedolgoztam magyardolgozatba is, de azok kevésbé voltak sikeresek.

- Szoktak sétálni a Római-parton a családdal?

- A gyerekek már nem laknak velünk, de épp tegnap terveztük, hogy az öcsémmel és a vonatkozó nőkkel négyesben lemegyünk, de aztán kémeink jelentették, hogy olyan hihetetlen tömeg van a Római-parton, hogy így benyárosodott, így patkány módjára elmenekültünk. Pontosabban, mire átmentünk az öcsémékhez, ő már lent volt, és hozott halat.

- Melyik ott a legjobb hekkes?

- Ha lemegyünk a Rozgonyi Piroskánál, akkor jobbra, a Lajos.

Forrás: MTI
EP-fotóalbum no. 8. | 2003-ban, a Mindentudás Egyetemén

- A fényképezésre még hadd kérdezzek rá: nem engedte, hogy jöjjön a fotós kolléga. Ez praktikus irtózás, feszélyezve érzi magát?

- Beletörődtem én ebbe valamelyest, de volt olyan pillanat, amikor lázadozni kezdtem, és az rossz véget ért, nagyon agresszív helyzetekbe kerültem. Mármint én voltam agresszív. Van egy fotós, ugrál, az emberek néznek; így meg azt gondolják, hogy normálisan udvarlok magának, vagy épp veszem föl magát alkalmazottnak minimálbéren vezérigazgatóként a káeftémben. Nem szeretem a feltűnést.

- Hogyan viszonyul a népszerűséghez? Például mi egyszer már találkoztunk egy társaságban, de nem mertem odamenni beszélgetni. Biztosan vannak azok, akik nem tartoznak a baráti, ismerősi körébe, és ezért elfogódottak önnel.

- Én az ilyenen újra meg újra meglepődöm. Nem hiszem el. Figyelmen kívül hagyom, úgy tekintem, mintha nem volna.

- És amikor a könyvhéten többórás sorok kígyóznak az asztala előtt?

- Az a világ legjobb dolga, én azt szeretem a legjobban: nem kell csinálni semmit, hanem csak látja az ember, hogy vannak valóságos olvasók, akik még vevők is a tetejébe. Hihetetlen megtisztelőnek tartom, és baromira örülök neki. Ez egy tisztán hiúsági aktus, az ember kiül, kiteszi a hiúságát, ha az nincsen megetetve, vagyis ülni ott egyedül, az aztán mindennél rosszabb. Szoktam is mondani, a szerkesztő mindig legyen ott a közelben. Mindjárt itt a Könyvhét.

Forrás: MTI
EP-fotóalbum no. 8. | Esterházy Péter dedikál az Ünnepi Könyvhéten 2000-ben, a Harmonia Caelestis megjelenésekor