Csütörtökön dedikál Salman Rushdie

A muzulmán országokban halálraítélt, a nyugati világban viszont sztár: a különös írójelenség, az indiai származású, brit Salman Rushdie ma érkezik a magyar fővárosba a teljes életművének megjelentetését tervező Ulpius-ház meghívására. Az író második alkalommal érkezik hazánkba, mostani kétnapos magyarországi látogatása során a nagyközönség is találkozhat vele: Rushdie csütörtökön négykor a Mammut Libri könyvesboltban dedikál. Irodalmi kampány és hírverés - első lépés a kánonba? Vagyis divat lesz-e Rushdie?

A Sátáni versek - összetettsége miatt - nem könnyű olvasmány, készüljünk fel. Salman Rushdie olyan, mintha Joyce találkozna Az ezeregyéjszaka meséi-nek egzotikus világával, márpedig Joyce Ulysses-e a rosszindulatú irodalmi pletykák szerint az a regény, amelyet ugyan mindenki széles körben méltat és idéz, de senki nem olvas.

Harún Al-Rasid és a bombayi sikátorok egzotikuma nem feltétlenül teszi könnyebben olvashatóvá Rushdie könyveit. A Sátáni versek esetében az iszlám vallás legalább részletes ismeretére van szükség ahhoz, hogy megérthessük a szöveg értékes és finom utalásait. Ahogy Az éjfél gyermekei-t Günter Grass Bádogdob-jához szokás hasonlítani, úgy a Sátáni versek Bulgakov A Mester és Margaritá-jára rímel: parafrázis, sátán, próféta és nők - sok hasonló motívum fedezhető fel a két mű között, de az orosz író regényével is bajban lennénk, ha nem tudnánk, ki Pilátus. Így Rushdie életműve nem könnyen importálható, de nemzetközi sikere és népszerűsége bizonyítja, hogy érdemes megbirkózni a könyvekkel.

A mágikus realizmus Latin-Amerikából indult sikere ismerőssé tette számunkra a regények szürreális fordulatait, amelyekben Rushdie szövegei sem szenvednek hiányt: egy árva lány pillangókat eszik, valakinek szarva nő, két ember lezuhan a levegőben szétrobbantott repülőgépből, és miután órákig beszélgetnek, túlélik az esést. Ez nem az angyalian idilli márquezi mágikus realizmus, hanem tényleg sátáni: sötétebb, bár fantasztikumával együtt is valóságosabb világba visz.

Mégis - a New Yorker egyik kritikusának szavait idézve -"azok a jelenetek maradnak meg leginkább, és élnek élénken az olvasóban, amelyekben a mágikusság nem árad túl a realizmuson, mert Mr. Rushdie ezekben a pillanatokban a történelmet látja - és láttatja."

Rushdie feleségével, a modell Padmával

Rushdie a kényszerű bujkálás idején, kisfia ihletésére írta az 1990-ben megjelent Hárún és a mesék tengere című, gyermekeknek szóló meseregényét, amelyben a szanszkrit elbeszélés-irodalom és Az ezeregyéjszaka világa keveredik a nyugati narratív hagyományokkal. Ezt követte az 1991-ben megjelent Képzelt szülőföldek1981-91 című esszékötet, majd 1994-ben a Kelet, nyugat című novelláskötet. A kilencvenes években két regénye jelent meg: A mór utolsó sóhaja (1995) a gazdag Zogoiby család történetét meséli el, a Talpa alatt a föld (1999) a görög mondai hős, Orpheusz és szerelmese, Euridiké mítoszát írja újra a modern könnyűzene kontextusában, a 2001-es Fúriadüh New Yorkban játszódik a harmadik évezred küszöbén.

Az Ulpius-ház Rushdie két kötetét, a Grímusz-t, illetve a Fúriadüh-öt már korábban (2002, illetve 2003) már megjelentette, a most öt kötettel folytatódó életmű-kiadás A mór utolsó sóhajá-t, Az éjfél gyermekei-t, a Szégyen-t, a Hárún és a mesék tengeré-t és az író 2001-ben napvilágot látott legújabb művét, a Sálímár bohóc-ot foglalja magában. A kiadó tervezi, hogy az életmű-sorozat keretében jövőre kiadja Salman Rushdie legújabb, egyelőre még befejezés előtt álló regényét is.

A legutolsó regény hőse, Sálímár bohóc nem más, mint a terrorizmusellenes harc amerikai vezetőjének pakisztáni sofőrje, aki váratlanul meggyilkolja főnökét. A politikai krimire emlékeztető cselekményszál nem várt fordulattal szerelmi történetté gabalyodik