Zenei tömegvallás: Tool

Vágólapra másolva!
Spirituális élmény a Nagyszínpadon hétfőn: érkezik a Tool. Előtte a Tankcsapda tölti meg a Nagyszínpad előtti teret, ma lesz Napalm Death, de rajtuk kívül az izlandi GusGus, a bulis Sergent Garcia és a lapp Mari Boine miatt is érdemes kimenni. Az [origo] ajánlója hétfőre.
Vágólapra másolva!

Mint azt már korábban említettük, a Tool nem egyszerűen egy zenekar, és nem csupán a zene az, ami meghatározza az értékét, hanem egy koncept, összművészeti projekt, amiben rengeteg minden foglaltatik. A Tool-jelenséget számos más művészeti ág és azok igen jeles képviselői teszik teljessé, amitől az egész egy olyan élménnyé válik, ami már magyarázatot adhat arra, hogy miért ragad magával annyi embert világszerte ez a zenekar és miért van ilyen erős rajongói bázisa.

Elsőként említhetjük az egyes számokkal talán legszorosabban összefüggő videoklipeket. Az első klipről már szóltunk, amely debütáló anyagként rögtön olyan provokatív volt, hogy ez alapján emlékezetébe véshette mindenki a bandát már 1991-ben. A későbbi videókra ugyan nem jellemző ez a fajta élc, de legalább ennyire hatásos az a művészi érték, amely bennük rejlik. A rendező minden esetben a zenekar gitárosa, Adam Jones, aki már a '80-as évek végi alakuláskor a filmezésen törte a fejét, és mivel gyerekkora óta képregényrajongó volt, valahogy a kettőt próbálta kombinálni. Művészeti tanulmányai során igyekezett tehetségét úgy fejleszteni, hogy szobrásztechnikával három dimenzióban kelthesse életre figuráit, majd ezt videó, egész pontosan stop-motion (vagyis képek egymásutániságából létrejövő animáció) révén animálja meg.

Nézd meg: Tool - Aenima

A furcsa, groteszk karakterek, a sötét, gyakran nyomasztó hangulatú videók olyan atmoszférát hoztak létre, amely nem stílusteremtő ugyan, de mindenképp nagyon meghatározó, főleg a klipek világában. Jones mellett azonban minden esetben voltak együttműködők is, akik a szakma hasonló stílusban alkotó krémjéből kerültek ki. Segítségére volt például a szürreális sötét fantáziavilágok digitális művésze, Cam de Leon vagy a vizuális effektusok Hollywoodban is jól ismert szaktekintélyei, a Strause testvérek.

A másik meghatározó eleme a Tool világának az albumok és a merchandise termékek külcsíne, a szinte a zenével összeforró látványvilág, ami nagyrészt Alex Grey munkájának köszönhető. A főleg pszichedelikus festményeiről híres művész gyakran az emberi csakrákat, aurákat és a másik világokba látó szemeket ábrázoló illusztrációi mára szerves részévé váltak a Tool gyakran spirituális hangulatú szövegi és zenei összképének. Ezek pedig általában magán a látványon felül még valami más extrával is párosulnak: ilyen például az Aenima lentikuláris technológiával készült borítója (amikor változtatva a nézőpontunkat, a kép is változik), vagy a 10,000 Days sztereoszkopikus képeket tartalmazó csomagolása (itt egy mellékelt lencsepáron át nézve a lapot, három dimenziós képet látunk). Utóbbi ennek elismerésért kapott Grammy-díjat idén februárban.

Az előzőekben említetteket koronázzák meg az élő fellépések. A koncertek során szinte minden alkalommal az általánostól merőben eltérő felállással lép porondra a zenekar, teljesen átpolarizálva a színpad terét. Az egész előadás sokkal introvertáltabb, mint ahogy azt egy átlagos koncertnél megszokhattuk, ugyanis az énekes a frontember normális kiállása helyett hátrahúzódik a dobok vonalába, és az sem ritka, hogy egy lepel mögé áll, így még csak nem is látni, csupán az árnyvonalát. Az együttes ezzel a különös formulával azt igyekszik elérni, hogy az egyes emberek sztárolása helyett a zenére és magára az előadásra figyeljen a közönség. Különlegesség még, hogy vallják, soha nincs két egyforma koncertjük, mivel az előkészített több mint hatórás videoanyagot, amit vetítéshez használnak, mindig tervezés nélkül, improvizálva alkalmazzák, így minden fellépés egyszeri és megismételhetetlen.

Azonban ha a Tool művészeti vonatkozásait keressük, nem csak a zenekar háza táján kell kutatnunk, hanem annál jóval messzebbre vezetnek a szálak, hiszen ha egy olyasvalaki akad a csapat zenéjének hálójába, aki történetesen valamilyen művészeti ágban tevékenykedik, szinte biztosra vehető, hogy megihleti, amit hall. Így készült már megannyi internetes oldal, képzőművészeti alkotás, írott mű és más egyéb kreatív anyag a Tool nyomdokain.

Külön érdemes kiemelni és szót ejteni a banda számait feldolgozó együttesekről, amelyekből szintén számos akad világszerte, és amelyek jellemzően messze túlmutatnak a szokásos tribute zenekarokon. A legismertebb talán a String Quartet Tribute kiadványsorozat, amelynek koncepciója, hogy számos pop- és indie-csapat dalait feldolgozó, jellemzően vonós hangszerelésben előadott tribute lemezeket jelentet meg. Ebben a sorozatban általában egy, ismertebb zenekarok esetében két-három album erejéig emlékeznek meg az adott együttesről, míg a Tool számaival hét kiadványon keresztül foglalkoznak. Ezek között találunk csellóra, hegedűre, vonós együttesre és zongorára írt albumot, de külön kiadványt szenteltek a barokk újraértelmezéseknek is. Ezeken a klasszikus zenei átdolgozásokon kívül találunk még gótikus Toolt, rock-Toolt és még altatódalokként átdolgozott Toolt is külön lemezekként.