Szerzők egymás között

Az, hogy az író, énekes, tudós - egyszóval a szellem embere - mit olvas, több szempontból is érdekes lehet. Megtudhatjuk, hogy mi a divatos és mi az örök - folyamatosan táguló-szűkülő halmazok -, kifürkészhetjük, hogy kedvenc regényünk szerzője mit ajánl nyugodt szívvel, s derülhetünk, hogy nocsak, hiszen az nekünk is kedvencünk volt. S a könyvek mögött persze most is ott van az ember: a címeket böngészve muszáj észrevennünk Popper Péter és Csányi Vilmos széles látókörét, Spiró György szláv elkötelezettségét, Vámos Miklós latin-amerikai elvágyódását vagy Zsédenyi Adrienn finom lelkivilágát. Játsszon velünk, és most akár meg is nyerheti a hírességek kedvenc könyveit!

"Sajátságos, milyen gyakran kérdezik tőlem a sajtóban, hogy mi a kedvenc filmem, könyvem, színem, ételem, évszakom, virágom stb. Kedvencem nincsen, nem tudnék választani. De több könyvet tartok nélkülözhetetlennek. Ezeket akkor sem adom kölcsön, ha megbízható barát kéri, úgy érzem, nem lehetek meg nélkülük. Prózáról szólván, ilyen mindenekelőtt a Háború és béke, melyet tízévenként el szoktam olvasni. Valószínűleg ez a mű a regények regénye. Tanulni nehéz belőle, mert egyedi és ismételhetetlen. Hasonló becsben tartom Móricz Zsigmond néhány munkáját: Árvácska; Légy jó mindhalálig. Örkény egypercesei is ide sorolódnak - emezek kölcsönadhatóak, mert vagy három példányban is megvannak. Okvetlenül ilyen még a Száz év magány. És mindig adódnak átmeneti kedvencek.

Van még egy könyv, amelyről már sokat hallottam, de soha nem sikerült a kezembe fognom. A címe: Historia de un deicidio (kb.: Isten erőszakos halálának históriája), Barral Editores. Sajnálatos, hogy magyarul azóta sem jelent meg. Most végre kölcsönkaptam Székács Verától, a jeles műfordítótól. Életrajz és monográfia. Jó vastag. Nem tudok eléggé spanyolul, de nagyon tudok márkezül, így nem volt gond elolvasnom. Élveztem nagyon. Itt ugye a latin-amerikai próza másik nagy alakja írt átfogó munkát az egyikről. Akkoriban még nyílt volt a verseny, nem lehetett tudni, melyikük lesz a latin-amerikai írófejedelem.

Mario Vargas Llosa a saját jogán is világhírű perui regényíró (Kölykök című kisregénye ugyancsak a nélkülözhetetlenek közé tartozik) publikált már tankönyvet az írás tárgykörében, azaz Levelek(et) egy ifjú regényíróhoz. Utóbbi kettő hozzáférhető a mi nyelvünkön, ajánlom az igényes olvasóknak.

A fentebb emlegetett monográfia 1971-ben (!) jelent meg. Tehát nem egészen négy évvel a Száz év magány-t követően. Tizenegy évvel García Márquez Nobel-díja előtt. Minthogy a hagyományos sorrend az, hogy előbb megírjuk a könyvet, s csak azután jelenhet meg, s tekintettel arra, hogy ezen opusz jegyzetekkel s bibliográfiával együtt 667 oldal, föltehető, hogy legalább két év kellett a létrehozásához. Vargas Llosa tehát a hatvanas évek legvégén már tudta, hogy a huszadik század talán legjelentősebb szerzője Gabriel García Marquez, akiről érdemes ilyen alapos elemzést írni.

Vargas Llosa (aki oly hosszú idő óta örökös jelölt a Nobel-díjra, hogy félő, sose fogja megkapni) Historia de un deicidio-ja azonban nem csupán kolumbiai vetélytársáról szól. Hanem arról, hogyan is kellene regényt írni a huszadik (és a huszonegyedik) században. Megejtően elmerül azokban a részletekben, melyekben a hazai műelemzők soha. Például: tüzetesen taglalja, mi a jelentőségük a ruháknak egy regényben. És: mire használható - mondjuk - az ismétlés. A jegyzetek és hivatkozások a modern huszadik századi próza valamennyi nagy alakját érintik, csakúgy, mint az irodalomelmélet kiválóságait, többek között a mára keveset emlegetett Lukács Györgyöt. (Aki pedig az általam eddig ismert legfontosabb munkát írta a regény műfajáról.) Vargas Llosa persze George Lukacs néven idézi.

Úgy mellesleg regényt olvasni is meg lehet tanulni e könyvből. S ezen túl őrületes gusztust csinál a prózaolvasáshoz, elsősorban persze a latin-amerikaiakéhoz. Jó volna, ha a magyar közönség is kézbe kaphatná. Ha ezen soraim netán fölhívnák valamelyik kiadónk figyelmét e könyvre, büszke lennék magamra. Mario Vargas Llosa számomra legmeghökkentőbb gondolatát (mely a címet is magyarázza) idemásolom: 'Escribir novelas es un acto de rebelión contra la realidad, contra dios, contra la creación de dios que es la realidad.' 'A regényírás lázadás a valóság ellen, az Isten ellen, az isteni teremtés ellen, ami maga a valóság.'

Nem kis felelősség."

Vámos Miklóstól jelenleg kapható:
Anya csak egy van
Apák könyve
A New York - Budapest metró
Bár
Borgisz
Előszó az ábécéhez
Én és én
Félnóta
Hanyatt-homlok
Ha én Bródy volnék
Háromszoros vivát
Jaj
Jelenleg a 13. a listán
Ki nem küldött tudósítónk jelenti
Márkez meg én
Öt kisregény
Sánta kutya
Szenvedélyes emberek
Teniszezz velem! (Én sem tudok még...)
Valaki más
Váltás
Zenga Zének
135 lehetetlen történet