Könyvvel, kávéházban

Soros könyvpiaci mustránkat akár programadóként is felkonferálhatjuk: kávéházi környezetet ajánlunk, hónunk alatt legyen verses- vagy novelláskötet. Hogy figyelmünket megoszthassuk, csupa olyan könyvet szemléztünk, melyek lopva, akár részletekben is olvashatóak: hétről hétre adagolva vagy éppen szeszélyes összevisszaságban. A nyereménykönyveket pedig ezúttal kifejezetten könnyű kérdésekért adjuk!

Tartalom:
Ha máshonnan nem, a televízióból biztosan tudhatjuk, hogy Karafiáth Orsolyában az a fajta szeleburdiság ölt testet, melyről az Amorf Ördögök Péterffy Borija suttogja, hogy "A női lélek csupa szeszély". Nyilván van ebben némi póz is (Nagy Tereskova Kriszta után végre van szerethető, kedves alternatív femme fatale-ja kicsiny hazánknak), de a költőnő második verseskötetéből - mely ritkaság, öt év hallgatás után jelent meg - kiolvashatjuk: bizony a Karafiáth-univerzumban más szemmel mérik a valóságot. Talán erre céloznak Filó Vera találó könyvillusztrációi is: a vonalaiban is elvarázsoltnak tűnő lány felemás szemmel, kicsit kancsal tekintettel fürkészi a nagyvilágot. Na de végre a versekről: Karafiáth úgy beszéli generációja nyelvét és problémáit, úgy fogalmazza meg korunk érzéseit, fontos vagy éppen csak felvillanó pillanatainkat, hogy közben nagyon is régi, de legalábbis túlhaladott formákat használ. A versek többsége kötött rímképletű, jambikus strófákból áll, nyoma sincs a divatos szabadvers improvizatívnak tűnő lüktetésének, ziláltságának. Főként ennek a szelíd versformálásnak köszönhető, hogy a Café X nagyon is egységesnek, lezártnak hat, olyan édes kis semmiségeket találunk benne, melyek tárgyukat tökéletesen körüljárják, ezért az sem kizárt, hogy spirális vonalban további mélyebb rétegek felé vezetik gondolatainkat.

Miért ajánljuk?
Mivel a Café X a legnagyobb jóindulattal sem mondható friss megjelenésnek, ajánlónk apropója legyen épp az, hogy az első kiadás kétezer példánya már elfogyott, a Könyvhétre várható az új kiadás. Ez a szám a magára hagyott magyar kortárs költészetben képtelenül magasnak számít, persze tudjuk, hogy a népszerűség nem feltétlen előlegezi meg a minőséget. Ebben az esetben azonban mégis a kötet milyenségével magyarázható a nem várt érdeklődés: a Café X éppen olyan, mint amilyennek egy kortárs verseskötetnek lennie kell. Filozofikus hangnem helyett szellemes, nem tör formabontásra, csupán eredeti, nem kísérletezik, inkább játszik. Mintha visszatérne az a bizalom, melyet utoljára Szabó Lőrinc vagy Weöres Sándor lírájának szavaztunk meg.

Megjelent:
Az Ulpius-ház kiadásában

Ára:
Ármegjelölés nélkül

Amit a költőnőről feltétlen tudnunk kell:
Előrehaladott paróka-fétise van, azonkívül elkötelezett Karády-rajongó. Egyszóval nem kifejezetten korunk gyermeke, s lám, mégis milyen jól szót ért a bensőnkkel.

Karafiáth Orsolyától még:
Lotte Lenya titkos éneke

Kedvenc kortársaink:
Kemény István: A koboldkórus
Térey János: Paulus
Peer Krisztián: Szőranya

Krich Balázs