Könyvvel, kávéházban

Soros könyvpiaci mustránkat akár programadóként is felkonferálhatjuk: kávéházi környezetet ajánlunk, hónunk alatt legyen verses- vagy novelláskötet. Hogy figyelmünket megoszthassuk, csupa olyan könyvet szemléztünk, melyek lopva, akár részletekben is olvashatóak: hétről hétre adagolva vagy éppen szeszélyes összevisszaságban. A nyereménykönyveket pedig ezúttal kifejezetten könnyű kérdésekért adjuk!

Tartalom:
A kortárs orosz irodalom alkalmas a nyugalom megzavarására. Mindig is alkalmas volt, csak valahogy a rendszerváltás (vagy hogy hívták ezt a volt Szovjetunióban) után eszköztára egyre gazdagabb lett, ahogy az élet is egyre kaotikusabb.

A közben eltelt idő pedig meghozta a generációváltást is, a hivatásos kortárs orosz írók címkéje alatt megbúvó Szolzsenyicint és Akszjonovot pedig lecserélte egy semmiféle iskolát nem követő, az írással még csak véletlenül sem hivatásként foglalkozó réteg. Szó sincs semmiféle folytonosságról, sőt, a Téma lezárva alapján biztosak lehetünk benne, hogy a legtöbben kifejezetten büszkék rá, hogy az írást maguknak fedezték fel. Hírnévhez sem kiadókon és nagy presztízsű irodalmi lapokon keresztül jutottak, legtöbbjük épp az interneten kezdett publikálni (akár regényeket is, igen), és a dolog sikerült. Maguk az oroszok sem tudják megmagyarázni, hogyan, de az országban népszerű lett az irodalom, az ifjú írókért úgy rajongnak, mint itthon a tévés csillagokért.

Netes közösségek alakultak, netes díjakkal, az orosz Playboy irodalmi mellékletet indított. Ami például hazánkban kifejezetten kellemetlen asszociációkkal bír - elsőkötetesként könyvet írni és megpróbálni kiadni -, az kicsit keletre nagyon is cool (szigorúan stílusban maradva). Mondhatni sikerült a rendszerváltás, az írás és publikálás nem egy jól körülírható réteg magánjátszótere, hanem tömegsport. Ennek megfelelően se nem poshadt, se nem vízízű, sőt, fogyasztható is, meg ízletes, azonnali reagálásra képes. Igazi kereskedelmi médium, na. Megdöbbentő.

A Téma lezárva ebből az anyagból csipeget, mindenféle mesterségesen rákényszerített rendező elv nélkül. Válogatási szempont egy volt csak: a kötet szerzői a rendszerváltás után kezdtek publikálni. Már az írói önarcképek is - minden novellát fényképes bemutatkozás nyit meg - annyira sokszínű forgatagot tárnak elénk, hogy az önmagában is szórakoztató. Leképeződik az orosz értelmiség egésze, netgurutól részecskefizikusig, egyházi tudósítótól valódi újgazdag kereskedőig nagyjából minden belefért. Nehéz lenne persze nem észrevenni, hogy akaratlanul is van közöttük hasonlóság, sőt, mindenféle erőszak nélkül mondhatjuk: bizony, ők is Gogol köpönyege alól másztak elő. Mindannyian vonzódnak a groteszkhez, a szürreálishoz - ezen nagyon nem tudunk csodálkozni. Mindannyian saját szorongásaikat és dilemmáikat és benyomásaikat és feldolgozhatatlan élményeiket és egyáltalán teljes világukat fogalmazzák bele első kóstolásra megérezhető ízű novelláikba. És épp ettől lesz teljes a kép.

Miért ajánljuk?
Mert a kötet összevissza olvasható, s bárhogyan járjuk is be az utat, rövid idő után olyanná válik, mint egy nagy klub: az újgazdag elmeséli, milyen is a kokainfüggő milliomosfeleség, a világ elől dácsájába rejtőző elmeséli, milyen ízű is a tea, amikor megy le a nap, a kamaszkort éppen elhagyó meg hogy milyen úgy istenigazán szorongni egy nem csak a megbolydult neurotranszmitterek miatt kaotikus világban. Mindezt könnyedén, lendületből.

Megjelent:
A Gabo Kiadónál

Ára:
2990 Ft

A kötetben szereplő szerzőktől önállóan:
Vlagyimir Tucskov: Az orosz szex védelmezője
Vlagyimir Szorokin: Kékháj
Ludmila Ulickaja: Életművésznők; Kukockij esetei, Médea és gyermekei

Orosz kortárs irodalom még:
Viktor Pelevin: Generation P; A rovarok élete; Az agyaggéppuska; Számok
Viktor Jerofejev: A jó Sztálin; Az orosz széplány; Férfiak; Élet egy idiótával
Pjotr Vajl: A hely zsenije
Tatyjana Tolsztaja: Kssz!

Pál Attila