Porra sör

A Sziget felhozatalán végignézve nyugodtan mondhatjuk: kedvenc fesztiválunk az évek óta tartó átalakulás végéhez vagy talán épp egy szép új világ kezdetéhez érkezett. Hová tűntek a nagyszínpadról a kilencvenes években természetesnek számító húzónevek? Mi keresnivalója van egy eredetében és szellemiségében egyértelműen alternatív fesztivál fő produkciói között a konzumzenének? A Sugababes láttán minden bizonnyal a legtöbb veterán szigetlakónak marokba szorul majd a mancsa az egy éve remegve várt söröspohár körül (felháborodni a Tilos-helyszín hiányán is lehet, ha már itt tartunk). Fanyalgással vegyes nosztalgiázás helyett azonban lássuk, minek lehet örülni idén a Hajógyárin. Mert ok - még az elmúlt évek programjának fényében is vagy inkább főleg abban - akad bőven.

Összeférhetetlenségről a második nap kapcsán is szót lehet ejteni, a délután a Zanzibar tiniparádéjával vesz majd kezdetét. Két aranylemezzel, Aranyzsiráffal és persze a masszív rajongótáborral a hátuk mögött méltán kaptak helyet a nagyszínpadon, más kérdés, hogy a kereskedelmi rádiók az elmúlt két évben szinte óránként leadják a számaikat, és ez azért mégiscsak a Sziget. Mindegy, így legalább a tavalyi "hozd el anyádat" szlogen is értelmet nyer, várakozásaink szerint legalább a közönség felére jut majd egy-egy aggódó tekintetű szülő.

Utánuk a Bloodhound Gang jön vissza sokadszori repetára, őket rendszerint lecsengő, igénytelen együttesként aposztrofálja a magyar zenekedvelő társadalom. Lehet, hogy azok is, ettől függetlenül egy-egy korsó sörrel hatalmasat lehet bulizni a kellőképpen aberrált amerikai majomfalka produkciójára, hamarosan jön az új lemez, nyilván bele is húznak, úgy meg pláne.

Kispál nélkül nincsen Sziget, miért lenne ez idén pont máshogy? Lovasi Andrásban és csapatában bízhatunk, öreg motorosok már, tudják, hogy mi kell a Hajógyárira. A közönség együtt énekli majd az összes számot, lesznek apró hibák, a Lovasi fel is hívja ezekre a figyelmet, kicsit ránk kacsintanak a diákszigetes idők. Új lemezük hamarosan nekik is lesz.

Tavaly Panjabi MC, idén Busta Rhymes, jövőre talán maga David Hasselhoff is ellátogat a Szigetre, és végre előadja a Knight Rider főcímzenéjét eredetiben. Mostanában úgyis arról rebegnek a verebek, hogy a nemzetközi mellszőrzet szövetség nagykövete összeállt Ice-T-vel rappelni - nem, ez nem vicc. Na de vissza Busta Rhymeshoz. Mi mindent megbocsátunk neki, még a Fire-t is, mert nagyon gyorsan pörög a nyelve, és másról is tud szövegelni, mint böhöm aranyláncokról és automataváltós Ferrarikról - ez a nyugati parton kifejezetten szokatlan. Más kérdés persze, hogy mindez hogy mutat majd egy kelet-európai nagyszínpadon.

A harmadik nap felvezetőjében a Zdob si Zdub csap majd a balalajka húrjai közé - persze csak képletesen, a fesztivál nagy veteránjai (harmadszorra jönnek) román és szláv eredetű népdalokat kevernek hagyományos hardcore-al.

A soron következő zenekar, a Soft Cell fellépéséről nehéz mit gondolni, mert persze, mindannyian imádjuk a Tainted Love-ot, de mégiscsak egy feldolgozásról van szó (az eredetit a Four Prepsből ismert Edd Cobb írta), és valljuk be, a szintipop duótól azóta sem hallottunk semmi korszakalkotót. Van viszont még vagy harminc ugyanilyen számuk, többnyire a homoerotika és párválasztás témakörben. Úgy számoljuk, nagyjából a felét elő is adják.

Sziámi ismét lesz, idén is a Nagyszínpadon

A Sziget kötelező eleme a Sziámi is - idén is sikerült neki helyet szorítani a nemzetközi fellépők között. Annyit azért ismerjünk el, hogy ha bármely hozzánk hasonló földi halandó csak egyszer megtapasztalhatná, milyen emberek ezrei előtt állni a színpadon, bizonyára soha többet nem akarna lemondani erről az érzésről. Ezzel pedig Müller Péter is biztosan így van. Meg övé a Sziget ötlete. És vicces is. Legalább.

Fun Lovin' Criminals

Augusztus hatodikán a Fun Lovin' Criminals játszik csúcsidőben, őket már tavaly is hallhattuk, időközben pedig a PeCsában is koncerteztek egy rövidet. Legismertebb számaik alapján (Love Unlimited, Korean Bodega, Scooby Snacks, King of New York, Too Hot, Beautiful) tavaly is könnyed lazulást vártunk tőlük, aztán helyenként mégis indokoltatlanul kemény riffekkel szórták meg a közönséget. Ha fellépésük előtt jobban is szeretnéd megismerni a három semmirekellőt, olvasd el interjúnkat, melyet márciusi koncertjük előtt adtak.