Mint a mókus - magántörténelmi séta

VIRTUÁLIS SÉTA

Április 4-e 49 évig piros betűs nap volt, mert a Vörös Hadsereg 1945-ben ezen a napon ért el Nemesmedvesig, Magyarország utolsó, németek által megszállt településéig. Ünnepeljük stílszerűen a kifeketülő szerdát! Látogassunk el a kommunista emlékművek és szobrok szabadtéri kiállítására, a Szoborparkba vagy az 1949-től működő Úttörővasúttal menjünk fel a Széchényi-hegyre, sétáljunk egyet Csillebércen, amelyet egykor "Üttörő Köztársaság" néven népszerűsítettek, közben fennhangon citáljuk Illyés Egy mondat a zsarnokságról és Kornis Mihály Kádárné balladája című hosszabb lélegzetű költeményét. Az utóbbi Kádár János életét tekinti át ironikus formában, az előbbi pedig a többi emberét.

A legenda szerint Osztapenko százados fehér zászlóval indult tárgyalni a német csapatokhoz, ám mielőtt odaért volna, orvul lelőtték. Valójában Osztapenko azzal a céllal kelt útnak, hogy megadásra szólítsa fel az ostromlott város parancsnokát. El is jutott oda, és miután a német főparancsnok megtagadta a megadást, hazafelé érte a halál. A történetek ezen a ponton eltérnek: Osztapenkót vagy maguk az oroszok lőtték le, amikor vaktában tüzet nyitottak, vagy Osztapenko katonai autója aknára futott a visszafelé vezető úton.

Székünkben ülve is tehetünk kirándulást az elmúlt korszak kultúrtörténetének virtuális emlékmúzeumában. Mozgalmi dalokkal idézhetjük fel azt az időszakot, amikor piros nyakkendőben kirándultunk az állami ünnepek valamelyikén. Az átélés érdekében nézegessünk közben korabeli plakátokat vagy olvassunk egykorú vicceket.

A plakátok képi világa összetéveszthetetlen

Az ötvenes évek propaganda ízű filmjei az idősebbek számára dühítők, a fiatalabb generáció azonban jót mulathat rajtuk. Latabár Kálmán az 1952-es Állami áruház-ban kitűnően alakít, Fábri Zoltán 1955-ös Körhintá-ja - nyilvánvaló ideologikussága ellenére - ma is klasszikusnak számít. Mindkettőt megnézhetjük az interneten.

A használt vizuális elemeket ma is tanítják a reklámgrafikusoknak

A Németországban kialakuló "Ostalgie"-érzés nálunk sem ismeretlen: az iskolai takarékbélyegekről és a köpenyről olvashatunk személyes emlékeket a nosztalgia-oldalon. Kis tárgyhatározót is forgathatnak azok, akiknek a Bambi és a szagos radír nem jelent semmit. Ha pedig a magántörténelem kevésbé idilli része is érdekel bennünket, akkor az 56-os Intézet oral history-kutatásának szövegeibe olvassunk bele. Az archívum személyes visszaemlékezésekből álló társadalomtörténeti összeállítás, amelyben elbeszélt emlékek idézik fel a korszakot. A történeteket nemcsak olvashatjuk, hanem hallgathatjuk is hangfelvételek formájában.