Szociológiai tanulmány fotón

Vágólapra másolva!
KIÁLLÍTÁS
Vágólapra másolva!

A fotóesszé szó írja le legjobban Benkő Imre sajátos stílusban készült fényképeit: a szakma szubjektív dokumentarizmust emleget, mi csak azt látjuk, hogy egy-egy képe mögött hosszú történetek húzódnak meg. A Sziget-fesztiválok ideje alatt sátorban lakva 7000 képen örökítette meg egy multikulturális világ születését, Szürke fények című sorozata a mai Budapest paradoxonjairól mesél: hogyan takarja szürke lepel a tizenkilencedik századból itt maradt, előkelő neoklasszicista homlokzatokat és hogyan élnek emberek a lakótelepen. Ózd Acélváros címmel megjelent kötete a kohászat egykori fővárosának évtizedes leépülését mutatja.

Forrás: [origo]

Benkő Imre: Kossuth tér, 1992 (Szürke fények V.)

Képein két főszereplő van: a díszletté stilizálódó környezet és az abban beszédessé váló arc. Mindig két-három fényképezőgép van nála: az egyikben színes film az újságnak, mely számára dolgozik, a másikban fekete-fehér saját magának - esetleg egy harmadik, egy orosz masina, amellyel panorámaképeket lehet fotózni. Az az érzékenység, amellyel egy-egy képbe sűrít egy témát, nemcsak sok gépet, de sok időt is követel: Benkő Imre legtöbb projektje egy évtizedig készül. A Jövő Házában Körkép címmel csütörtökön nyíló kiállítás az elmúlt 25 év terméséből válogat.

Forrás: [origo]

Benkő Imre: Rákóczi út, 1985 (Szürke fények IV.)