Pongor Sándor

Az adathalmoktól a rendezett információs hálózatokig - Bioinformatika és rendszerbiológia

II. DNS, fehérjék, kölcsönhatások

Vegyük szemügyre először az adatokat, amelyekkel foglalkozunk. Azok az óriásmolekulák, amelyek az információt tárolják, bonyolult szerkezetűek. Egy DNS-molekulának például megjeleníthetjük az atomjait, a felszínét, vagy - tudva hogy csak négyféle építőelem van - egyszerűen leírhatjuk az építőelemek sorrendjét.

Animáció: A DNS molekula

Ez a betűsorozat a szekvencia, ebben az igen egyszerűsített formában állnak rendelkezésünkre az öröklött információ, a genom adatai.

1. ábra

De mikor lépjen működésbe egy gén? Erről külön utasítások gondoskodnak. A gének elején van egy jelzőszakasz, amelyik megmondja, mikor van szükség arra, hogy a tervrajzot lemásolják. A másolatban - az RNS-molekulán - vannak jelek, amelyek megmondják, hogy a tervnek mely részeire van szükség, és melyekre nem. Végül a fehérjemolekulák egy részén szintén van egy címzés (szignál-peptid), amelyik megmondja, hogy a molekula hová menjen a sejten belül, illetve hogy hagyja-e el a sejtet. Ez az egész tehát nem más, mint egy részletes utasításrendszer, amely az örökletes információban van kódolva. Vagyis egy gén nemcsak egy géntermék - egy fehérje - szerkezeti információit hordozza, hanem a működés feltételeit. Ennek a kódolásnak igazán alaposan csak egyik fejezetét ismerjük, a genetikai kódot, amelyik megmondja, hogy a génből milyen fehérje készíthető.