Petrovay Kristóf

Vágólapra másolva!
A Nap kapujában
Vágólapra másolva!

II. A Nap mint a legközelebbi csillag: kapu a csillagok világára

2. ábra
Patkós András izgalmas előadására

3. ábra


A szülő felhő anyaga gyors, néhány százezer évig tartó tömörülése során addig hevült, míg végül belső nyomása elég magas lett ahhoz, hogy ellenálljon a további gravitációs összehúzódásnak. Az így létrejött ős-Nap már igen fényesen világított, de ez még nem "saját" fénye volt, csak a korábbi gyors összehúzódás keltette hő, melynek többé nem volt utánpótlása. Ezért az ős-Nap lassan halványodott és zsugorodott, míg végre több millió év elteltével magjában kialakultak a feltételek a hidrogénatommagok héliummagokká történő összeállásához, fúziójához. Ez a reakció azután már elég energiát szolgáltatott ahhoz, hogy pótolja a sugárzással elveszített energiát, így a Nap végre állandó állapotba jutott. Ma 4,5 milliárd éve tart ez az állapot, s várhatóan még kb. ugyanennyi ideig folytatódni fog.

A Nap állapota ugyanakkor e 4,5 milliárd év során sem maradt teljesen változatlan. Ahogyan magjában lassan fogy nukleáris tüzelőanyaga, a hidrogén, szerkezete fokozatosan átalakul. A számítások szerint eddigi élete során a Nap fényessége jelentősen nőtt, s évmilliárdokkal ezelőtt csupán a jelenlegi hetven százaléka volt. Ez kissé zavarba ejtő. Ha a Nap fényessége ma ennyire kicsi lenne, a földi óceánok fenékig befagynának. Ez azonban a földtörténeti múltban nem lehetett így, hiszen éppen a folyékony világtengerekben született az élet, legalább három és félmilliárd éve. E látszólagos ellentmondás feloldható, ha figyelembe vesszük, hogy a kőzetmintákba zárt ősi légkörmaradványok és a planetológiai számítások szerint a földi légkör összetétele a régmúltban erősen különbözött a maitól: főként széndioxidból állt. A széndioxid-atmoszféra üvegházhatása - ugyanaz a hatás, melyet ma az utóbbi évtizedek éghajlatváltozásáért felelőssé teszünk - kompenzálhatta egykor a Nap alacsonyabb fényerejét, lehetővé téve a folyékony víz fennmaradását a Földön. Csupán az érdekesség kedvéért tegyük hozzá, hogy ez a vízkészlet bolygónknak nem eredeti tulajdona. Az ős-Föld még száraz világ volt, de a keletkezését követő első néhány tíz- és százmillió évben sok-sok kisebb égitest, meteor, kisbolygó, üstökös csapódott belé, melyek közül sok jégből állt vagy jelentős mennyiségű jeget is tartalmazott. Amikor tehát a tengerben vagy a Balatonban lubickolunk, eszünkbe juthat, hogy üstökösök és törpe jégbolygók olvadékában úszkálunk, melyet a földi őslégkör üvegházhatása tartott az élőlények számára kedvező, folyékony állapotban. Itt utalok Almár Iván korábbi előadására a Mindentudás Egyetemén az élet kialakulásának csillagászati vonatkozásairól.

A Nap tehát az újkori ember számára már nem a változó földi világ fölött álló örök, változatlan égitest. Született, fejlődik, meghal. Szellemi értelemben a Nap mégis kapu maradt számunkra. Egyfelől olyan kapu, amely új, a Földön is hasznosítható fizikai felfedezésekhez vezet. Másfelől pedig kapu a fejlődő, változó, dinamikus Világegyetem sokkalta távolibb csillagaira, melyeken sok tekintetben hasonló folyamatok zajlanak, mint amiket a Napon közvetlen közelről tanulmányozhatunk.