Armin van Buuren megmutatja, hol tart a trance

Vágólapra másolva!
Armin van Buuren a Dj Mag szavazásán legutóbb a második helyet szerezte meg, ezzel a nagy közönségkedvenc Tiëstót is megelőzte - meghallgattuk legújabb mixalbumát, a State of Trance 2007-et. A Housemusic.hu cikke.
Vágólapra másolva!

Armin van Buuren bár alapvetően a trance műfajában tevékenykedik, mégsem lehet szűk értelemben vett trance-dj-nek nevezni - ezt például tavalyi két slágere is bizonyítja: a Who Is Watching a progresszív- és house-dj-k egyik kedvencévé vált, s olyan nevek remixelték, mint Tonedepth, vagy Oliver Moldan, míg a Sail a trance-rajongókat fogta meg.

Hasonló megközelítésben készülhetett a dupla mixlemez is, hiszen az első cédé az On the Beach nevet kapta, míg a második korongot igen kreatív módon az In the Club címre keresztelték. Ezen azonban nem múlik semmi, nézzük a tartalmat.

A tengerparti cédé egy rövid intró után nagyon kellemesen indul, a Light the Skies tökéletes kezdőszám, szép a vokál, kellemes az alap - stílusban pedig inkább diszkónak lehet nevezni, mint trance-nek.

A diszkós vonalat viszi tovább a következő track is, Chris Lake slágere, a Carry Me Away tipikusan olyan dal, mely mindenhol megállja a helyét, akár egy trance-klub táncterén, vagy egy kávézóban - ez az a felvétel, melyet közel mindenki ismerni fog a lemezről.

A hármas track kissé eltér a várt stílustól, de Sultantól nem is várhatjuk, hogy tipikus trance- vagy diszkószámot készít. A Together We Rise a nyitódal után a második érdekes színfoltja az albumnak, azonban sajnos a lendület itt el is veszik, egymás után érkeznek a kellemesen hallgatható, de különösebb zenei élményt nem nyújtó darabok.

Legközelebb a hetes tracknél figyelhetünk föl valami újra, Jennifer Rene hangja a jó alaphoz társul, és hiába olyan a Wouldn't Change a Thing stílusa, mint az előzőeké.

A lemez vége felé már kissé felpörög az anyag, érkeznek a vokális trance-darabok, melyek közül a Kyau&Albert által jegyzett Always a Fool-t érdemes kiemelni. A fiúk már sok nagyon jó dalt írtak - a Velvet Morning minden trance-rajongónak kötelező darab - és most sem okoztak csalódást.

A második lemez szintén intróval indul, de már nem a tengerparti hangulat köszön vissza, hanem baljós suttogásokat és templomi éneket hallhatunk, ami a második számnál azonnal pakolós trance-re vált - itt már nincs bemelegítés, jönnek a súlyos darabok. A stílusban otthonosan mozgók számára valószínűleg ismerősen csengenek az alábbi nevek az albumról, melyek meg is határozzák az irányvonalat: Ronski Speed, Filo&Peri, Lost Witness.

Forrás: [origo]
In the Club

Az In the Club című mixlemez valóban clubtrance, melynek ereje és hangulata legjobban a nagy, arénás partykon érezhető, épp ezért otthoni hallgatásra alkalmasabb az On the Beach mix.

Két tracket érdemes igazán kiemelni: az egyik az Albert Vorne által készített Formentera What Gareth Emery-remixe, mely annak ellenére tűnik ki a többi szám közül, hogy stílusában nincs eltérés, a másik pedig a Markus Shulz vs. Chakra néven futó I Am. Utóbbi szintén egy jól sikerült darab, de a vs. megjelölés inkább reklámfogás lehet, hívhatnánk szimplán Markus Schulz-remixnek is. Ugyanis ez nem egy friss szerzemény - érdemes meghallgatni, mit hozott ki Steve Murano ugyanebből a számból 2004-ben.

A State of Trance 2007, kellemesen hallgatható, táncolható, csak éppen az hiányzik belőle, amit a címe is sugall: ez egy lemez a trance 2007-es állapotáról - minket viszont jobban érdekelne a trance jövője.

Housemusic.hu