Elektronikus polihisztor

Vágólapra másolva!
Egy olyan előadóművészt kaptunk mikrofonvégre, aki azon túlmenően, hogy gyerekkora óta zenél, több mint húsz lemezt adott ki, vagy féltucat projektben van benne, maga tervezi saját lemezborítóit és maga készíti el saját vj-szettjét is. Nincs különbség számára hang és kép között, a lényeg, hogy komplex partyélményt nyújtson estéről estére. Ő Gabriel Le Mar, a német polihisztor.
Vágólapra másolva!

Mi az amit még meg szeretnél tanulni?

- Mindig próbálok nyitott lenni az új dolgokra, de azt hiszem a legfontosabb az lenne, hogy megtanuljak nem egyedül csinálni mindent. Először megtanultam mindent magam elkészíteni, most meg kéne tanulni csapatban játszani.

Forrás: [origo]

Meg se merem kérdezni, miért nem csinálsz saját kiadót? Pedig ha csinálnál, rengeteg pénzt tudnál megtartani magadnak.

- Ahhoz, hogy pénzt tudjak megtartani egy kiadóból, előbb rengeteg pénzt kell befektetnem. A stúdió roppant költséges dolog. Én nagyon szeretek sokféle eszközt használni, amikor zenélek, ezt mind meg kéne vennem. Egyes hangszerek ma már drágábbak, mint a laptop és a hozzá való szoftver. A másik oldalról tekintve pedig, nem érzem szükségét, hogy üzletember is legyek, elvenné az időmet az alkotástól. Ha bele is kezdenék egy kiadót összehozni, az már biztos, hogy nem menne egyedül. Egész nap levelezni, telefonálni, stb., ez nem az én világom. Egyébként 1995-ben én is benne voltam két éven át az Electrolux kiadóban, és akkor értettem meg, hogy én ezt nem szeretném csinálni.

Milyen eszközöket használsz zenéléshez?

- Mindent, amiből hangot lehet kicsikarni, de komolyan. Analóg és digitális eszközöket, akusztikus hangszereket, játszom basszusgitáron, dobolok, és persze rengeteg programot is használok. Valamennyire gitározom is, talán annyira, ami elég lenne egy zenekarba, mondjuk a sajátomba, az egyszemélyes la Mar Bandbe, vagy hívhatjuk Én és Én Bandnek is.

Forrás: [origo]

Ezek után gondolom, hogy a számok megírásánál a basszusvonal és a dob alakul ki elsőnek, nem?

- Nem feltétlenül, az első benyomástól függ. A chill számoknál például rendszeresen elkap egy hangulat, ami nem az ütemből fakad. De az is könnyen előfordul velem, hogy nekiállok egy hangulat után indulva egy chill darabnak, és a végén valami dance lesz belőle. Erre gondoltam, amikor azt mondtam: a zenéből formázok zenét, és a zene formál engem is. Ez a legizgalmasabb számomra. Nem tudni előre mindent, sodródni a zenében kölcsönösen alakítva egymást. Nem tervezem meg előre a zenéimet annak ellenére, hogy az elektronikus zene tervezett és nem improvizatív általában. Számomra a zenélés olyan, mint sétálni az utcán, és beleszeretni valakibe első látásra, vagy valami ilyesmi.

Hallottam, hogy televíziós programot is készítettél.

- Igen, Space Nightnak hívták, egy barátommal csináltam még 1996-ban.

Mi volt ez pontosan? Egy műsor?

- Nem, ez éjszakai program volt. Amikor a rendes adásnak vége volt, elkezdődött a mi műsorunk. Tudod, amikor hazamész egy buliból, bekapcsolod a tévét lefekvés előtt, és látni szeretnél valami szépet. Művészien kivitelezett videók voltak éjről éjre, gyönyörű chill out zenével.

Forrás: [origo]

Ezt is mind egymagad csináltad? Úgy értem a képet és a hangot?

- Nem, a videó része egy publikus Nasa linkről jövő anyag volt alapjában. Csillagokat láttál, a Földet az űrből, meg ilyesmi. Amikor a sorozat elindult rockot játszottak alá! Queent és hozzá hasonlókat. Ebben az időben én minden szombaton chillt játszottam egy klubban. Aztán hazamentem, és láttam a tévében a csodaszép képeket, de le kellett vennem a hangot, mert nem illet képhez. Szeretem a rockot is, de éjjel háromkor a csillagokat bámulva nem passzolt. Ezért megkerestük a producert, megmutattam neki azt a zenét, amit én tartok jónak a műsorba, és nagy tetszést arattunk. Onnantól minden éjjel volt adás, Night Special-nek hívták. Aztán megszűnt ez is, mert egy új döntéshozó érkezett és azt mondta: nem-nem ide jazz kell! Mire mi: oké, viszlát. De nem bántam. A zene és a kép mindig ott van az utamban, csak formát kell találni nekik.

Mennyi ideig akarod még csinálni?

- Nem tudom. Gyerekkorom óta zenélek. Ez azon kevés dolgok egyike, ami természetes az életemben. Lehet, sosem múlik el. Számomra az a szép, ha néha szünetet tartok, és nem hallgatok vagy írok zenét. Élvezem a csendet. Néha a legszebb muzsika számomra.

Greksa László