Nesze neked, Budapest!

Neve tizenöt év alatt egybeforrt a BBC Radio 1-éval, egyike a kilencvenes években felemelkedett szupersztár-dj-knek. Univerzális dj-ként még a Bananaramát is menedzselte, de producer, műsorvezető is, aki minden szombat este megörvendeztet bennünket egy maradandó mixszel és egy "esszenciális" vendéglemezlovassal. Ő Pete Tong, akivel a Freee Magazin készített interjút.

Számít a kor egyáltalán?
- Ez egy jó kérdés, sokat szoktam gondolkozni rajta. Manapság inkább az tűnik fontosabbnak, ki az, aki teljes odaadással végzi a dolgát, és ki az, aki nem. Ha hitelesen dj-zel, a kor nem számít. Persze sosem lesz többé az ember az év felfedezettje, de ha eredeti vagy, az emberek meg fognak becsülni érte. Ha a klubok még mindig le akarnak szerződtetni, és a közönség még mindig eljön meghallgatni, akkor vitának helye nincs. Szóval - lekopogom - engem még mindig hívnak játszani, az emberek eljönnek a bulijaimba, és a Radio 1 is alkalmaz. Nem játszhatnék már, ha nem figyeltem volna erre. Tudod, ha az ember negyvenéves lesz, és már húsz éve dj-zik, de nem ad bele mindent vagy megpróbál mindent magának lefölözni, akkor azt kiszúrják, és azonnal leépítik.

Nemrégiben jelent meg a háromrészes klasszik válogatásod, a Pete Tong's Essential Classics. Nem te vagy az egyetlen, aki megosztja régi szép emlékeit a közönséggel, Hell és Digweed is így tett. Miért lehet ekkora érdeklődés a "klasszikus" zenék iránt?
- Nem hiszem, hogy ez csak a mostani időszakban van így, hiszen mindig is készültek olyan albumok, melyek visszatekintettek a hősidőkre, például az acidhouse nagy napjaira. A klasszikalbum összeállítása nagyszerű lehetőséget nyújtott arra, hogy végigpörgessem magam előtt a zeneipari karrieremet, kiválasszam a legfontosabb mozzanatokat és az olyan, kevésbé nyilvánvaló trackeket is, melyek megérdemlik, hogy felfigyeljünk rájuk. Ezektől a zenéktől libabőrös leszek, ahogy elárasztanak az emlékek.

Muszáj beszélned a Magyarországon nemrég bemutatott filmről, a Nesze neked, Pete Tong!-ról. Címéből adódóan mindenki azt várta, hogy minimum a főszereplője leszel, de nem erről van szó. De akkor miről is?
- Mindig is részt vettem filmek készítésében, a Human Traffic-ben is érdekelt voltam, és a rendező szeretett volna egy másik hasonló témakörű filmet gyártani. Egyszer csak előálltak azzal a koncepcióval, hogy a film egy hallását elveszítő dj-ről fog szólni, és a címet is a rendező találta ki. Beletekinthettem a forgatókönyvbe, néhány aláfestő tracket is készíthettem (Pete Tong & Chris Cox: More Intensity, Lingua Franca: Serendipity), és a film elején látható is vagyok. A promotálásból is kivettem a részem. Nagyon büszke vagyok rá, mert jó néhány díjat nyert már. A film elég szokatlan, iszonyú vicces, és mégis igen megható. Paul Keye előadása hihetetlen, nagyon jól érvényesül a képernyőn a mondanivaló.

Mi a véleményed a fájlcserélőkről, és arról, hogy az új trackeket már jóval a megjelenés előtt le lehet tölteni a netről?
- Az illegális fájlmegosztás megöli a zeneipart, a művészek nem kapnak azért a zenéért egy árva fityinget sem, amit letöltötök.

Úgy tudjuk, az Egyesült Királyságban is bevezetnek egy, a magyarországihoz nagyon hasonlító rendszert, és csak akkor lehet majd írott cédéről játszani egy klubban, ha egy bizonyos felügyeleti szervnek fizetnek a dj-k.
- Kicsit másról van szó. Amiről beszélsz, az egy digitális dj-licenc olyan dj-knek, akik laptopot, Ipodot vagy hasonlókat használnak. A brit zenegyűjtő ügynökség, a PPL vezette be, hogy ha a dj-k ilyen módon játszanak, és nem bakelitről vagy cédéről, akkor szükségük van erre az engedélyre. Évi kétszáz fontba kerül, és még túl korainak tartom kijelenteni, hogy muködik-e, vagy hogy helyes-e.

2006. március tizennegyedikén játszol először Magyarországon. Mit hallottál eddig országunkról és klubszcénájáról?
- Nagyon várom már az első budapesti fellépést. Játszottam már más kelet-európai országokban azelőtt, például a szerbiai Exit Fesztiválon vagy a román Kristal Clubban. A közönség mindkét helyen majd' kicsattant az energiától, és azt hallottam, hogy nálatok is ez a helyzet. Sok kolléga mesélt már rólatok; hatalmas party lesz, megígérem!

Van olyan dolog, amiben nem vagy jó és amire nem vagy büszke?
- Mondjuk, a golfjátékomra. Imádom ezt a sportot, de nem vagyok valami jó játékos. A másik dolog a nyelv. Bárcsak jobban odafigyeltem volna az iskolában erre. Szeretnék legalább egy nyelvet megtanulni, de mivel megöregedtem, sokkal nehezebb emlékezni. Ezenkívül nagyon szeretnék jól zongorázni, bánom, hogy nem tanultam meg.

Freee Magazin / Nagy Ágnes