Nesze neked, Budapest!

Neve tizenöt év alatt egybeforrt a BBC Radio 1-éval, egyike a kilencvenes években felemelkedett szupersztár-dj-knek. Univerzális dj-ként még a Bananaramát is menedzselte, de producer, műsorvezető is, aki minden szombat este megörvendeztet bennünket egy maradandó mixszel és egy "esszenciális" vendéglemezlovassal. Ő Pete Tong, akivel a Freee Magazin készített interjút.

Dj, rádiós műsorvezető, kiadótulajdonos, menedzser és még sorolhatnánk - melyik áll hozzád legközelebb?
- Mindig is lemezlovasnak vallottam magam, ez áll legközelebb a szívemhez, ez az első, a kiadó pedig a dj-zés mellékterméke.

Ha már a kiadónál tartunk, meg kell említeni, hogy számtalan előadó és együttes befutását készítetted elő, például Goldie-ét, a Brand New Heaviesét, az Orbitalét. Kire vagy a legbüszkébb?
- Bár nem én fedeztem föl őket, a Run DMC volt az első valóban nagy név, akit leszerződtettem a kiadómhoz. Ugyanilyen büszke vagyok az Orbitalra is. A Bananaramának is segítettem a karrierjük kezdetén a London Recordsnál. Amikor ez az együttes felbomlott, a Shakespears Sisterst támogattam - tudom, sokan úgy gondolják, hogy nem igazán tartoztak a meghatározó művészek közé, de volt egy brit és egy amerikai number-one-slágerük, s ez számomra nagy pillanat volt.

Oroszországban tavaly szeptemberben

Ilyen hosszú idő után mi tud még motiválni?
- Megőrülök az újdonságokért, és szeretem ezeket közvetíteni a hallgatóknak. Persze sokan mondják, hogy könnyű nekem, mert iszonyatos mennyiségű zenei csomagot kapok hétről hétre. Mégis nehéz az új lemezeket úgy lejátszani, hogy az egész közönséget lekösse. A kulcsszó az ötvözés. Van egy ausztrál rádió, a Triple J, nagyon színvonalas, rengeteg új zenét tolnak rajta. De csak azt, olyat sosem, amit ismerhetnek az emberek. A Radio 1 viszont teljesen más perspektívából közelíti meg a dolgot, akárcsak én a dj-szettjeim során. Persze néha klassz dolog néhány száz fős publikumnak zenélni, de a legjobb akkor is több ezer ember előtt. Ez az én asztalom!

Az ízlésformálók közé tartozol, ezért kérdezem: merre tartunk zeneileg?
- Ekkora robbanást nem tapasztaltam a nyolcvanas évek vége óta. Iszonyatosan jó zenék jönnek be Németországból és az olaszoktól, és Anglia is újra feléledt. Ezek az izgalmas, új zenék a fiatalabb generációt is megérintették, így a dance - vagy most már nevezzük át elektronikus tánczenének - újra harcba szállhat, visszaszerezheti régi nagy hírnevét. Vettünk egy fordulatot a dallamok felé. Peter Lindstrom újra a melódiákhoz nyúlt, Sven és Richie is előszedte a "funkylemezeit". A dance és a klubszcéna világszerte teljesen revitalizálódott az elmúlt pár évben, és abból kiindulva, amit látok és hallok, hiszem, hogy hamarosan egy igazán izgalmas és kreatív periódusba lépünk.

Egy tavalyi nyári Pacha-nyitón

A Mixmag nemrégiben rosszindulatú kampányt indított az idősödő lemezlovasok ellen, bár téged nem soroltak közéjük. Szerinted jogosan zúgolódnak?
- Nem igazán értek velük egyet. Furcsa a kapcsolatom a Mixmaggel. Szívesen írogatom nekik a rovatot, sőt jobban élvezem a dolgot, mint valaha, de tulajdonképpen eredetileg nem akartam ezt csinálni. Persze megértem, amit ezzel a támadással akarnak üzenni, hiszen szerintük nem lehet már eladni a magazint úgy, hogy olyanokat sztárolnak, akik már rettenetesen régóta vannak jelen. De véleményem szerint nem kell mindannyiuknak lelépni, az az állítás, hogy az összes "öreg" dj már lecsengett, pedig egyszerűen nevetséges.