Szétesés és összetartás - ki tart többet 2005-ről?

Vágólapra másolva!
Megkerestünk vagy két tucat potenciális interjúalanyt azok közül, akik tevékenységük, pozíciójuk révén szerintünk fontos szereplői a magyar elektronikus zenei életnek. Többségük ideje engedte, hogy rögtönözzön nekünk egy számvetést a 2005-ös évről, sőt némelyikük önálló interjúnyi anyagot hozott össze - alábbiakban helyenként törtenelemkönyvekbe való válaszaik, melyekből az rajzolódik elénk, hogy 2005 a hazai elektronikus zene és partykultúra talán legjobb éve volt.
Vágólapra másolva!

Bernáthy Zsiga

Letisztult a budapesti leosztás. Ugyanaz a pár szervezőcsapat visszatérő rendszerességgel rendezi meg professzionális partyjait. Aki a szcénában maradt, mind hosszú távon gondolkodik, és komolyan veszi a dolgokat. Viszont nem is nagyon volt újdonság a városban. Nyáron eljutottam Szerbiába, a zentai Switch User fesztiválra, nagyon jó fíling volt, kicsit a régi fáklyaklubos hangulatot idézte. Volt pár saját kísérletünk is apámmal, Bernáthy Sándorral és több baráttal, így az Intermámor Stylemagic fesztivál és művészeti előadás rock-, elektro-, vj-, dj-elemekkel. És a Vj-battle 1.0, mely egy publikus vj-workshop.

Bosi

Erősödött a live-projektekre, zenekarosdira való hajlandóság. Vannak sokan, akik többre vágynak szimpla dj-zésnél, ma saját zenét készíteni és megmutatni akarják, és igyekeznek kreatívnak, újítónak mutatkozni. Ez néha jól sül el, néha szánalmasan. Nemzetközi téren számomra a reggaeton (bár ez se mai zene...) feltűnése volt az új jelenség, melyet egy gerjesztett hype-nak tartok, nekem túl unalmas negyed óra után, ezért számomra meglepő, hogy egyre népszerűbb.

Danger

Visszalépés, hogy túl sokan hiszik, tudnak bulit csinálni, és ez sajnos nem csak itthon érvényes.

Dork

A minimáltechno és a tiszta technoid zenék kezdenek visszatérni és újra méltó helyüket elfoglalni Magyarországon és nemzetközileg egyaránt.

Forrai Krisztián aka Hifi Nyuszi

Előrelépést, visszalépést nem tapasztaltam. Itthon tovább folytatódott a polarizálódás: az egyik véglet a lepukkantságukkal az "alternatív imidzst" felmutató kis underground-helyek (Jailhouse, Kulti, a Tűzraktár bulihelyiségei, Szociál), a másik a szuperklubok (Bed, Home stb.) szcénája, a kettő között mintha vákuum lenne (eltekintve a stabilan néhány száz fősre kalibrált buliktól, mint a Nowsound, a Drum Club). Ez a kétpólusúság természetesen analóg az egész magyar társadalom berendezkedésével. Érdekes kísérlet volt az Inside arra, hogy ezt a két eltérő réteget egy fedél alá hozzák (Buddha/Retro Inside a "nagydarab kopaszoknak és plázacicáiknak", Oldschool Inside az "értelmiségieknek".) Ez halva született ötlet volt, ami be is bizonyosodott hamar - nálunk egyelőre nincs átjárás a két tábor között.

Az undergroundban továbbra is az Ablak-A-Dubra bizonyult a legprogresszívebbnek, ami a nemzetközi trendek követését illeti, a mainstreamben a Hyperspace, mely megteheti, hogy a folyamatosan a dj Rush-féle darát követelő közönsége ócsárolását figyelmen kívül hagyva hónapról hónapra elhozza az electro/technovilág krémjét. A "pokémonzene", a drum'n'bass és a húszon túliak társaságát pörgető breakbeat is jó évet zárt, igazán előremutató bulikat az impulsecreatorosok csináltak. Általánosságban: minden műfajban a kelleténél sokkal több volt a tutira menés 2005-ben is - ennek végpontja a magyar partyéletet fekélyként mérgező Aero Café. És továbbra sincs igazán jó house-buli!

2005 egyébként a lounge-ok éve volt Budapesten. A legjobb extrém elektronikus zenei bulikat a Fucktothemusic tagjainak köszönhettük, ők a breakcore hazai zászlóvivői. Tavaly egyébként összeállt a magyar breakcore-elit is, tagjaik sorában francia és amerikai-magyar dj-kkel. A zenében a legfontosabb és legátütőbb jelenség a gitárok térhódítása - és ezzel a rockandroll-fíling megjelenése az elektronikus zenében, Armand Van Heldentől a Bodyrockersen át a Daft Punkig. Ennek a trendnek a lakmusztesztje volt, hogy Ibizán rockkoncerteket tartottak a partykon. Ezzel párhuzamosan 2005-ben általános gyakorlattá vált gitárzenei együttesek felvételeit dance-esíteni, és hogy azért ne legyünk új stílusmegjelölés híján, ezekre a remixekre rásütötték az indie-tronica elnevezést. Szintén 2005-ben teljesedett ki a diszkóreneszánsz, a tapsolós, diszkóbasszusos indie-számoktól, illetve LCD Soundsystem-albumtól a nudisco-vonulaton át a komoly diszkó-flashekig.

Ugyancsak 2005-ben vált egyértelműen kimutathatóvá a kilencvenes évek legeleji brit rave-hangzások reciklálásának trendje - elég Carl Cox albumára gondolni vagy számos house-trackre. Érdekes, hogy divatszó lett az electro, úgy is mint minden menő vagy annak feltételezett tánczenére használatos jelző. Itthon egyértelműen két irányzat jött divatba 2005-ben: a retró és az indie. Szinte nincs olyan diszkó és zenés hely, amely ne csinálna retrobulit, és indie-bulikból sincs hiány (Gumipop, Tesco Disco, Picadilly Circus, illetve az Alan McGee fémjelezte, Londonban és New Yorkban futó Death Disco budapesti "franchise"-a). Ráadásul ezek mindegyike több száz főt vonz minden alkalommal, ami akár egy éve is elképzelhetetlen lett volna.

Grasshop

Egyre szembetűnőbb a zeneipar jelenlegi formájának hanyatlása és az eddig megszokott fizikai hanghordozók lassú eltűnése. Ez a paradigmaváltás nem egy év alatt zajlik le, nem is tavaly kezdődött, de talán az előző év rázott fel sokakat, hogy új utakat keressenek. Gomba mód szaporodnak a breakbeat-színtéren is az online mp3-boltok, a kiadók sorra nyitnak a digitális forgalmazás felé. Jellemző eset, hogy a turntablist-mentalitású Dave Tipper is egyrészt már kizárólag digitális médiáról zenél, másrészt újonnan indított saját kiadója is lassan levedli a vinilgyártás nyűgeit, hogy teljesen átállhasson az új formátumokra. Az ide érkező meghatározó dj-k jó része már elsősorban cédéről játszik, azonban a változás véleményem szerint hamar még a cédé használatát is hátrahagyja, más, rugalmasabb digitális hanghordozók, komplexebb élő előadásmódok felé véve az irányt.

Forrás: [origo]

Isu

A hazai partyéletben olyan nagy dolgok nem történtek sem előrefelé, sem hátrafelé. Pár divatdolog megszűnt, aminek lehet örülni, pár trend meg előtérbe került, aminek meg "kötelező" örülni... A nemzetközi porondon ez az év mindenképpen a német zene térhódításáról szólt. Az angolok megölték saját magukat a pénzgyártásról szóló zenekészítéssel, náluk a csapból is az elektronikus zene halálhíre folyik, egy csatornával odébb meg minden él és virul, talán még erősebben, mint pár éve Angliában.

Jutasi Tamás

Sajnos azt tapasztalom, hogy Magyarországon tudatos előrelépés nem nagyon van. Nyolc éve már, hogy a kinti sémákat másolja a partyélet. De igazából nem is ez a probléma, hanem az, hogy a magyarországi előadók, liveactek, dj-k ebben nem jutnak hangsúlyos szerephez. Maximum a külföldiek mellett lehetnek warmupok. Persze a szervezőket is meg lehet érteni, hiszen ritka eset, hogy magyar előadót hallhassunk-láthassunk a rádiókban, tévékben. Elég jó tapasztalataim vannak viszont a klubok hangtechnikájával kapcsolatban. Ezt tekinthetjük nemcsak fejlődésnek, de új jelenségnek is. Nagyban megkönnyíti a dj vagy a liveact dolgát.

Kömlődi Ferenc

Különösebb előrelépést nem tapasztaltam zeneileg, inkább folytatódik a stagnálás. Mintha kulturáltabb lenne a hazai partyélet a pár évvel ezelőttihez képest, ugyanakkor egyre több a hagyományosabb diszkóvilágot idéző (talán már nem is elektronikus) buli. Egységről régóta nem beszélhetünk, olyan ember nincs, aki átlátná az egészet, így egy-egy szcénáról ugyan lehet beszélni, de képtelenség átfogó képet adni az egészről. Nemzetközi szinten annyi hátralépés tapasztalható, hogy kialakult egyfajta "minimál-sznobizmus", ami az ismert egy-kétéves késést figyelembe véve 2006-7 körül gyűrűzik be Magyarországra. Itthon egyelőre még mindig az elektrohouse-, electroclash-féle zenék hódítanak a "zenei sznob" körökben.

Kühl Tamás

A zene és a hozzá kapcsolódó technika mindig fejlődik: 2005-ben is régi stílusok fúziójából jött létre egy-egy új stílus, például az electrohouse. A számítógépes programok fejlődésével ismét győztek a gépek az emberi tényező felett, lásd Ableton. Ami hazai negatívum, hogy még mindig "világsztár-fíliában" szenvedünk.

Forrás: [origo]

Negro

Mivel hazánkban a partyk szervezői kilencven százalékban maguk a dj-k, ezért szinte minden rendezvényen azok játszanak, a külföldi fellépőkön kívül, akik szervezik is, és ez nem igazán egészséges. Pár klubsorozat viszont talpon tudott maradni, és tudja folytatni remélhetőleg idén is, ha a vendéglátósok is úgy akarják. Az egyirányú, "csak mi hívunk meg" produkciókat és a "minket nem hívnak" attitűd is kezd megszűnni, aki piacképes, érdekes produkcióval áll elő és még ismeretsége is van, azt biztos, hogy megkeresik külföldről is. A független magyar kiadók nagy nehézségek árán tudnak életben maradni, jó lenne, ha az állami támogatásrendszer megújulna, korszerűsödne. A magyar zenék többsége külföldön találja meg a kiadóját, mert itthon tőkehiány és támogatás nélkül nem tudnak létrejönni a kis, független címkék.

Rács Balázs

A magunk részéről komoly összegeket költöttünk hang- és fénytechnikára, valamint megteremtettük a rendet és a nyugalmat a budapesti partyéletben, deviáns elemek nem tudnak belépni az általunk jegyzett rendezvényekre.

Stégner Soka Ákos

Határozott előrelépés tapasztalható, sok volt a jó külföldi együttes és dj nálunk. De nemcsak a külföldiek, hanem a magyarok is sokat fejlődtek. Sok jó party volt, minden hétvégére jutott jó pár az egész országban. Egyre igényesebbek és szervezettebbek a bulik. Sajnos kicsit érezhető, hogy az embereknek nagyon meg kell gondolniuk, mire költenek.

Forrás: [origo]

Suhaid

Úgy látom, hogy lassan minden egyre nyugisabb lesz, minden partyzó megtalálja a maga rendezvényét, a szervező pedig a közönségét. Sajnos kimentek a divatból az eklektikus kínálatú bulik, ahol mondjuk Dork, Shuriken és Bal szettjei, valamint egy behatárolhatatlan műfajú, ám mindenképpen pszichedelikus koncertféleség közt lehetett szabadon bóklászni. További fájdalom, hogy kevés itthon a külföldi név nélkül is életképes kezdeményezés, valamint hogy az emberek a szerintem már eleve késő éjféli megérkezést képesek voltak tovább tolni a végtelen felé. Szerencsére tovább nőtt az élőzene presztízse, amitől, remélem, a sok kutyaütő dj-ből is kevesebb lesz, és ezt a külföldiekre is értem. A magyar közönség sokkal inkább tisztában van a dolgokkal, mint azt egy külföldi lovász képzeli.

Trimmel Timi - Freee Magazin

Szerintem nemigen beszélhetünk zenei újdonságokról. Ez a szcéna jó ideje masszív alapokon áll, túl vagyunk már azokon az időkön, amikor új stílusok születéséről lehetett beszélni. Hogy éppen mi a felkapott, az ízlés dolga.

Valdinger Gábor - Bladerunnaz, Drumandbass.hu

Magyarországon néhány stílusban szinte mindenki megfordult már, aki csak számít, másokban meg alig lehet érdemi rendezvényt csinálni az érdeklődés hiánya miatt. Nagyon nehéz új, még nem "bejáratott" nevekkel megtérülő bulit csinálni, hiába van képben a szervező, hogy mi az, ami friss és jó. Borzasztóan beszűkült a közönség jelentős része egy-egy irányzat határai közé. Több nyitottságra lenne szükség, érdeklődésre, átjárhatóságra a stílusok között. Az is elkeserítő, hogy huszonöt év felett alig járnak szórakozni a fiatalok. Még mindig égető szükség lenne egy szervezői és látogatói szemmel is korrekt és igényes klubra, amely befogadja a kevésbé populáris irányzatokat és a kevésbé tehetős közönséget. Jó, hogy a magyar d'n'b-producerek/dj-k egyre több meghívást kapnak a környező és távolabbi országokba, sőt Angliába is, ami igen nagy szó.