Nyugi, nyaralunk!

András és Tünde maguk sem értik, hogy miért nem jönnek ki egymással a nyaralás alatt, hiszen rendes körülmények között - vagyis a dolgos hétköznapokon - nagyon jó párost alkotnak. Ezért is vállalkoztak arra, hogy megosztják velünk a kapcsolatuk vakáció-specifikus konfliktusforrásait - mi pedig egy szexuálpszichológust kértünk meg, hogy adjon tanácsot: hogyan lehet az - akár szakításba is torkolló - nyaralási hisztériát megúszni.

4. góc: pihenés

"Mondd, muszáj mindenhez ilyen fancsali képet vágni?" - hangzik el a mondat, rendszerint a nők szájából. Mert a férfiak, mintha képtelenek lennének elengedni magukat, pedig erre való a nyaralás. A nőknél viszont hamar elszáll az optimista türelem, ha valami nem a terveknek megfelelően alakul. Pedig az ilyesmit is bele kell kalkulálni.

Mit mond a nő: "Néha az az érzésem, hogy azért utaztunk jó sok pénzért, jó messzire, hogy a párom szép helyen érezhesse rosszul magát. Próbálom nem szóvá tenni, de pocsék érzés, hogy én lelkendezve gyönyörködöm a látnivalókban, amire ő egy-egy odavetett mondattal hűt le. Azt már kitapasztaltuk, hogy néha kellenek külön délutánok, pontosan tudom, mennyire utál vásárolgatni, de azért szeretném, ha a nyaralás kettőnkről szólna."

Mit mond a férfi: "Nem igaz, hogy nem érzem jól magam, csak nekem nem megy olyan könnyen a vidámkodás, mint a páromnak. Parancsszóra meg pláne nem. Azt se nagyon szeretem, ha párterápiát akar csinálni a nyaralásból, és összes bajunkat akkor akarja kibeszélni. Jók a külön programok, de nem nagyon merem forszírozni, mert akkor jön a 'tudtam, hogy már nem is szeretsz!' lemez."

A szakember szerint: "Van egy furcsa lélektani vetülete a nyaralásoknak: ami az otthoni gondokra vezethető vissza. Könnyen hozzászokunk a szükséges rosszhoz, vagyis ahhoz, hogy év közben sokat kell dolgozni, későn érünk haza. A párok megszokják, hogy keveset lehetnek együtt, így ha elmennek nyaralni, akkor hirtelen rázúdulnak a másikra. Ilyenkor igen gyakran előfordul, hogy teljesen ki akarják sajátítani a másikat, állandóan választ keresnek erre, vagy arra a kérdésre. Tipikus mondatok: 'Most végre együtt vagyunk, végre azt csinálhatnánk, amire egész évben vágytunk, te meg nem vagy hajlandó. Biztos meguntál már." Ilyekor aztán oda a nyaralási öröm, elkezdenek a villámok ide-oda csapkodni, míg végül a pár már alig szól egymáshoz.

A kompromisszum: Megoldás lehet, ha van egy-két délután, amikor mindenki azt csinál, amit akar. Viszont, amikor együtt vagyunk, ne várjuk a másiktól, hogy szórakoztasson minket, hagyjuk, hogy a maga tempójában oldódjon fel. Ne akarjunk egyetlen hétbe mindent belezsúfolni, viszont legyen néhány olyan este, amikor együtt megiszunk egy üveg bort, vagy pezsgőt, akár gyertyafénynél, és próbáljuk meg elcsábítani a másikat. Egy szenvedélyes éjszaka után mindenki sokkal jobban érzi magát.

5.góc: ha baj van

Sajnos semmi garancia sincs arra, hogy nem üt be a ménkű a nyaralás alatt, hiszen elveszhet a csomag, lehet, hogy pocsék a hotel, de olyan is megtörténhet, hogy bűncselekmény, vagy baleset áldozatává válik pár. Ilyenkor még a legbékésebb emberekből is kiszakad az indulat, de az is előfordulhat, hogy pont ez kovácsolja össze a torzsalkodó feleket.

Mint mond a nő: "Furcsa, de ha nagy baj van, soha nem veszekszünk. Egyszer Nápolyban kiraboltak minket, elvitték a kamerát, a fényképezőgépet, az iratainkat, a pénzüket. Borzasztó volt az egész, de sokkal jobban érzetem magam attól, hogy a párom cirógatott, amikor egy kicsit pityeregtem. Ha viszont csak kicsi a baj, mondjuk nem egészen olyan a hotel, mint a katalógusban, akkor nem bírjuk ennyire jól a feszültséget."

Mit mond a férfi: "Nagyon nehéz a nők kedvére tenni, ha az ember próbál intézkedni. Ha kulturáltan bár, de leüvöltöm a pincér haját, mert lassan szolgál ki, és nem azt hozza, amit kértünk, akkor bunkó vagyok. Ha szó nélkül hagyom, akkor pipogya. Amikor viszont nagyon nagy a baj, akkor remek csapat vagyunk: az egyik út alkalmával valami nyavalya ágynak döntött, a feleségem mint egy harcias görög amazon kerített orvost, és addig nem hagyta békén, amíg kicsit jobban nem lettem."

A szakember szerint: "Rossz beidegződés a másikat hibáztatni, ha baj van. persze ilyenkor az ember alapból ingerültebb, de nem szabad a másikon kitölteni. Mivel nyilván ismerjük a másikat, tudjuk, hogyan kell őt kezelni a kemény helyzetekben, van akit jobb békén hagyni, van, akivel érdeme kibeszélni a dolgot. Az a fontos, mindketten érezzék, számíthatnak a másikra."

A kompromisszum: próbáljunk már otthon felkészülni a rázós pillanatokra. Addig kell megbeszélni az ilyesmit, amíg mindenki türelmes. Ha valami nem megfelelő színvonalú, akkor is végig kell gondolni, érdemes-e a hangulatunkat reklamálással elszúrni. Hiszen a sok nehézség elviselhető, ha az embernek van humorérzéke.

Kovács M. Veronika