Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Kedves Facér Pasi!

Én egy 34 éves, elvált kétgyerekes anyuka vagyok, aki egy kisvárosban él. Már 7 évvel ezelőtt elváltam és gondoltam akkor -balgán -, hogy fiatal vagyok még, bárkit találhatok magam mellé. Persze akkor hallani se akartam pasikról. De ahogy múlt az idő rájöttem, hogy azért bizony társas lénynek teremtettek minket és szükségünk van (lenne) a társra. Hódolóm még a mai napig sok akad, de ahogy kiderül, hogy van gyerekem, kettő is, meghátrálnak.

Úgy egy éve megismerkedtem egy férfival, akibe sajnos, fülig bele is szerettem. A gond az, hogy az illető nős. Ha valaki már nagyon vágyik egy kis törődésre, szeretetre, gyakran belemászik olyan helyzetekbe, amikbe amúgy sosem mászna bele. Lehet, hogy helytelenül, de sokszor úgy gondolom, hogy ha korombeli férfit szeretnék megismerni, aki azért az igényeimnek is megfelel, az már csak nős lehet vagy legalábbis elkötelezett. Talán ezen indíttatásból kezdtem bele ebbe a kapcsolatba. De aztán jött az az érzés, amire nem számítottam. Lehet működne is, ha élvezném a "második helyet". Az elején izgalmas volt, de most már többre vágyom. Tudom a helyes az lenne, ha kiszállnék belőle. De félek, hogy "belehalnék". Voltam már szerelmes, de talán nem ennyire és nem tudom, megéri-e várni?!

Ilyen szituációkban a pasik sok mindent mondanak, hogy megtartsák "a nőt", de vajon igaz-e, amit mondanak?! Egy férfit nem lehet kényszeríteni, hogy meghozzon egy olyan döntést, amit nem akar. Úgy gondolom legalábbis. Szerintem sokáig ezt nem lehet húzni. Várjak türelemmel és aztán pár év múlva kiderül, hogy nem lesz változás. Akkor meg itt állok kiégetten pár évvel öregebben?!

Fura, eddig minden ismerősömet, lebeszéltem egy ilyen kapcsolatról. És most én állok benne nyakig.

A helyzetemmel tisztában vagyok. Ami érdekelne, hogy egy facér pasi - pasi szemmel és szívvel- hogy látja ezeket a dolgokat.

A választ köszönöm előre is :

Hanna

Kedves Hanna!

A válaszom rövid lesz és velős: hagyd ott és keress magadnak egy olyan pasit, aki csak veled foglalkozik. Nekem ne mondja senki, hogy egy két gyerekes fiatal lánynak már csak olyan pasik jutnak, akik már foglaltak. Ekkora marhasággal fölösleges kábítania magát bárkinek is. Tessék eljárni otthonról, társaságba menni, barátkozni - s kinyílik a világ. Másodhegedűs szerepbe menekülni badarság lenne.

Azt pedig, hogy belehalnál, ha elveszítenéd... Nos, elhiheted, nem fogsz belehalni. Rossz lesz néhány hétig, hónapig, de idővel a helyére kerülnek a dolgok és új erőre kapsz. Akkor majd rá fogsz csodálkozni, milyen fölöslegesen strapáltad magad egy olyan kapcsolatban, aminél te többet érdemelnél.

Amúgy, sok lány ír hasonló témáról, és furcsállom, hogy mennyien dőlnek be a pasik birtoklási vágytól fűtött hazugságainak.

Térj észre, és keress egy másik irányt!

Csókol,

a Facér Pasi