Szia kedves Facér Pasi!
Én ezt megértem, közben pedig szeretném, ha megosztaná velem az életét, a gondjait, a gondolatait!
Szerinted mit tegyen ilyenkor egy nő? Hogyan viselkedjek, hogy neki is meglegyen a nyugalma, ugyanakkor én is megkapjam, amire vágyom?
Köszi
Bea
Kedves Bea!
A jó együttélés egyik titka a megfelelő empátia a másik viselt dolgai iránt. De ugyanúgy fontos, hogy a párok mindent megtegyenek egymás boldogságáért, azaz, ha valami nyomja a szívét, hát megossza a másikkal, és az reagáljon is rá, ne pedig üljön kukán.
A nulla kommunikációra nincs mentség, és azt sem szabad hagyni, hogy ez tendenciává alakuljon. Rendkívül fontos a mindennapos megfelelő társalgás. Ez nem csak társasági lénnyé tesz minket, de azt is elősegíti, hogy újra és újra megismerjük a másikat!
Olyan nincs, hogy már mindent tudunk a másikról!
Amit én magam rendkívül fontos dologként kiemelnék még: barátoknak is kell lenniük a pároknak. Az a kapcsolat, amelyben nem válnak barátokká a párok, nem lehet hosszútávon sikeres, hiszen nem születik meg teljesen a bizalom.
De ehhez az szükségeltetik, hogy beszélgessetek minden nap, akármilyen fáradtak is vagytok. Kell, hogy érdekeljétek egymást annyira, hogy a fáradtságtól függetlenül időt szenteljetek egymásra, már csak a tisztelet miatt is...
Hangsúlyoznom kell, hogy ez az én véleményem és én nem vagyok szakember, csak egy pasi, aki véleményezi a neki érkező leveleket, amelyeket gondban lévő lányok írnak. Így nem gondolom, hogy készpénznek kellene venni, amit mondok, de azt is gondolom, hogy ebben is van valami igazság és ezt is szem előtt kell tartani.
Csókol a Facér Pasi!