Az ima erejéről

Vágólapra másolva!
Hogy Isten van-e vagy nincs, tudományosan nem vizsgálható, mert sem igazolni, sem cáfolni nem lehet. Vizsgálhatóbbnak tűnik az a kérdés, vajon az ima valóban hatásos-e. Már a XIX. században felvetette egy természettudós, hogy az ima gyógyhatását vizsgálni lehetne úgy, hogy egy egyházi és egy világi kórház többéves halálozási adatait összevetik. A vizsgálatot akkor nem végezték el, helyette jól lebunkózták a szerzőt. Nemrég hasonló ötlettel állt elő egy Indiában sokat utazgató biológus. Tapasztalta ugyanis, hogy Indiában minden család azért imádkozik, hogy fia szülessen. Előkapta hát az indiai és angol születési statisztikákat, mert úgy vélte: ha az ima hatásos, akkor Indiában az angol statisztikákhoz képest több fiú kell hogy szülessen. Ám mindkét országban a jól ismert arány jött ki: 106 fiú jutott 100 lányra.
Vágólapra másolva!

A távgyógyítás eddigi vizsgálataira leginkább az mondható, hogy jóhiszemű embereknek a jó ügybe vetett hittel időnként kicsit maguk felé hajlott a keze statisztikázás közben. Nagy eredmények még a finom kis manikűrözéssel sem jöttek ki, de mondjuk ez becsületükre is válik. Hiszen ha tudatosan akartak volna csalni, hazudhattak volna akkorát is, mint Daniel Wirth tette. Wirth rengeteg közleményt jelentetett meg parapszichológiai lapokban, az alternatív gyógyászat üdvöskéjévé válva ezzel. Csúcsteljesítménye egybeesett pályafutása csúfos végével. Dél-koreai, mesterséges megtermékenyítésre váró 199 asszonyból 100-ért imádkoztak állítólag Kanadában, Amerikában és Ausztráliában. Az eredmény: az imacsoportnál 50%-os teherbeesési arány, míg a kontrollcsoportban csak 26%. A tanulmány igen neves lapban jelent meg, a mai napig nem is vonták vissza, jóllehet nyilvánvalóan csalás. Daniel Wirth és asszisztense időközben harmincrendbeli csalásért került bíróság elé, összesen 3,4 millió dollárt síboltak el, s ezért ötévi fegyházzal és 1 millió dolláros büntetéssel jutalmazták őket. Wirth ott csalt és lopott, ahol tudott, halott apja után még hat éven át felvette nyugdíját, orvosnak nevezte magát, holott soha nem végezte el az orvosegyetemet.

A vizsgálatok kudarca természetesen nem az Istenbe vetett hitet ásta alá, hanem a tudomány hitele kopott meg. De az már így is elég kopott, sokan visszaélnek vele. Összességében elmondhatjuk, hogy ez idáig nem végeztek olyan, valóban tudományos vizsgálatot, amely a másokért folytatott ima gyógyító erejét bizonyítaná. Ez természetesen ne vegye el senki kedvét, ha fohászkodni akar szerette egészségéért. A "nem igazolt" nem azonos a "cáfolt"-tal.

Szendi Gábor