A zöldszemű szörny megszelídítése

Van egy kutyánk, Fáni és van egy cicánk, Pacni. Nagyon szeretik egymást, éjszakánként közös matracon alszanak. Ha azonban Pacni cica dörgölődzni kezd, és megsimogatom, Fáni egyből ott terem, és akkor őt kell simogatni. Ez a jelenet nap mint nap lejátszódik, és mindig arról győz meg, hogy abszolút igaza lehet az evolúciós pszichológiának, amikor a féltékenységet is evolúciósan hasznos tulajdonságnak tekinti. A féltékenységnek több formáját ismerjük, de mindegyik visszavezethető az erőforrásokért, vagy szaporodási haszonért folyó versengésre.

A súlyos féltékenységi téveseszmék esetén legjobb szakember segítségét kérni. Ez az út persze csak akkor járható, ha a féltékeny fél részéről van betegségbelátás. Ha nincs, valószínűleg a legjobb kilépni a romboló kapcsolatból, amely agresszióhoz, s ritkán még gyilkossághoz is vezethet.

De remélve, hogy nem ilyen súlyos esettel állunk szemben, hanem befolyásolhatóbb és változtathatóbb érzésekkel, a következőt kell megértenünk.

A féltékenység egy intenzív szorongás a másik elvesztésének vélt veszélye miatt. A féltékeny ember ezért állandóan kérdezgeti, faggatja, megesketi partnerét, ellenőrzi sms-eit, lehallgatja telefonját, elolvassa e-mailjeit, váratlan ellenőrző látogatásokat tesz, stb. Minden egyes ilyen ellenőrző akció, vallatás rövid ideig megnyugvást hozhat, ilyenkor csökken a szorongás. Mivel a szorongáscsökkenés erős jutalmazó hatással bír, ezért a féltékeny személy mintegy rátanul arra, hogyan tudja csökkenteni szorongását, ezért újra és újra, egyre intenzívebben fog faggatni, kérdezősködni, ellenőrizni.

A féltékenység tárgya, vagyis az "áldozat" akarava-akaratlan újra és újra megerősíti-megjutalmazza féltékeny párja viselkedését azáltal, hogy felel a kérdésekre, beszámol, hol járt, mit csinált, kivel találkozott, és ezzel hozzájárul mindig párja szorongásának csökkentéséhez.

A megoldás az, ami rövid távon rossznak tűnik, de hosszú távon beválhat. A deszenzitizálás lényege, hogy megakadályozzuk a szorongáscsökkentés patológiás módját - ez esetben az információnyújtást, s ezáltal arra kényszerítjük a féltékeny felet, hogy önmaga érje el, saját gondolati tevékenységével, hogy lecsökkenjen szorongása. Amikor megjelenik a szorongás, kézenfekvő dolog számára, hogy úgy nyugodjon meg, hogy megtudja kérdezgetés, nyomozás által, hogy jelen helyzetben gyanúi alaptalanok. Ha ezt megakadályozzuk, akkor arra kényszerítjük, hogy önmaga találjon szorongáscsökkentő gondolatokat: például "már megint ezt csinálom, pedig tudom, hogy ő szeret és megbízhatok benne". Még több sikerrel kecsegtet a féltékenység "házi" kezelése, ha a féltékeny fél is benne van ebben, és vágyik arra, hogy megszabaduljon féltékenységétől. Akinek van ehhez vénája, az úgy is "kezelheti" féltékeny partnerét, hogy kérdéseire, faggatódzásaira eltúlzott válaszokat ad, melyek viccesek, abszurdak. Fontos azonban, hogy ez ne gúny legyen, hanem inkább együttérző értetlenség.

A féltékenység kezelése természetesen csak akkor vezethet sikerre, ha valóban semmi alapja, és valóban csak a féltékeny fél fejében születik. Egy evolúciós pszichológus írja, hogy egy családterapeuta mesélte neki: rendelőjében sokszor jelentek meg párok, akikből az egyik kórosnak nevezett féltékenységet mutatott a másik iránt. A kezelés után a terapeuta fél-egy évvel később érdeklődött pácienseinél hogylétük felől, és gyakorta tapasztalta, hogy a telefonhívás időpontjában a férj vagy az asszony már azzal a személlyel élt együtt, akivel annak idején "ártatlanul" meggyanúsították.

Szendi Gábor