A zöldszemű szörny megszelídítése

Van egy kutyánk, Fáni és van egy cicánk, Pacni. Nagyon szeretik egymást, éjszakánként közös matracon alszanak. Ha azonban Pacni cica dörgölődzni kezd, és megsimogatom, Fáni egyből ott terem, és akkor őt kell simogatni. Ez a jelenet nap mint nap lejátszódik, és mindig arról győz meg, hogy abszolút igaza lehet az evolúciós pszichológiának, amikor a féltékenységet is evolúciósan hasznos tulajdonságnak tekinti. A féltékenységnek több formáját ismerjük, de mindegyik visszavezethető az erőforrásokért, vagy szaporodási haszonért folyó versengésre.

A közös gyermekvállalással természetesen a nő is kockáztat, mégpedig azt, hogy a férfi idővel elhagyja. A férfit a nőhöz számos dolog köti, így a szex és az ennek talaján kialakuló érzelmi kötődés. Ennek kézenfekvő bizonyítéka, hogy mind férfiben, mind nőben, orgazmuskor oxytocin szabadul fel, melynek közvetlen biológiai hatása a szoros érzelmi kötődés kialakulása.

Ami viszont összekötheti a párt, az szét is választhatja őket. Az evolucionisták szerint az embernek azon tulajdonsága, hogy egész évben kívánja a szexet, azért alakult ki, hogy tartós párok alakulhassanak ki. Az oxytocin azonban "közbeszólhat", és a kezdetben csak szexuális kielégülést nyújtó szeretőbe bele is lehet szeretni.

Érdekes megfigyelni, hogy majd minden társadalomban a férfiak szexuális hűtlenségét lazábban ítélik meg, mint a nőét. Ez nem csupán a férfiuralom miatt van, hanem mert mások a kockázatok. A nő azzal még nem feltétlen veszíti el partnerét, ha az szexuálisan félrelép. Az igazi veszély akkor áll elő, ha a férfi érzelmileg köteleződik el egy másik nő iránt. A férfi tipikus kérdése megcsalatás esetén: "és lefeküdtél vele?". A nő tipikus kérdése: "és szereted?". Ha egy férfiról kiderül, hogy félrelépett, a nő még lát reményt, ha a férfi azt állítja, csak érzelem nélküli kapcsolat volt. Ha viszont egy nő idegen férfival feküdt le, azt a férfi "megbecstelenítésnek" "bemocskolódásnak" éli meg, és gyakran már nincs visszaút.

A nő tehát alapvetően a férfi elköteleződését félti, arra érzékeny, mert az utód felnevelését ez veszélyezteti.

Baj-e a féltékenység?

Az eddigiek fényében a féltékenység szükséges dolog, az elköteleződés, a kötődés és a biztos apaság védelmében alakult ki. A féltékenységet csalási detektorok szolgálják, melyek vészcsengőként szólalnak meg bizonyos gyanús konstellációk esetén. Férj túlórázik, majd feltűnően vidáman érkezik meg késő este. Feleség szokatlan időben kikapcsolja telefonját. Idegen szagok, hajszálak, szokatlan nézetek, új ételek kedvelése, stb. Mindez logikusan még semmit nem jelentene, de az agy mélyebb rétegei különös jelentőséget tulajdonítanak az ilyen jeleknek, és megjelenik a féltékenység.

A normál szintű féltékenység kiélezett "veszélyhelyzetekben" a ragaszkodás megjelenése, vagy annak az átélése, mennyire szép, kívánatos, vonzó a másik.

A kóros féltékenység akkor jelenik meg, ha a körülmények, a másik viselkedése, személyisége, előtörténete, a kapcsolatban való elköteleződése nem indokolja a rá irányuló féltékenységet. A kóros szerelmi féltékenység kívülálló számára, vagy annak a szemében, akire vonatkozik, irracionális és érthetetlen.

A féltékenységnek sok oka lehet, egyrészt azok a személyek, akik korábbi életükben vesztségeket, megcsalatásokat éltek át, nyilván hajlamosabbak lesznek a féltékenységre. Nem feltétlen felnőttkori szerelmi csalódásokra kell gondolni. A felnőttkori csalódások éppen a gyermekkori elhanyagoltság, becsapottság és szeretetlenség fényében értelmeződnek traumaként. Féltékenység jelenhet meg paranoid kórképek formájában is, ekkor igen súlyos és befolyásolhatatlan állapotokról van szó, ekkor a féltékenység, illetve a megcsalatási fantáziák téveseszmék formáját öltik. Minél súlyosabb és erősebb a féltékenység, annál veszélyesebb, mert a féltékeny ember nem győzhető meg, hiszen belsőleg, öngerjesztő módon, nem pedig külső jelekre alakul ki benne a féltékenység, és a bizonyosság érzése, hogy őt most megcsalták, elhagyták.